Túl azon, hogy nyugodt szívvel állíthatjuk, a bevezetőben idézett kijelentés prímán illeszkedik az MSZP újdonsült stratégiájába, arra is alkalmat ad, hogy górcső alá vegyük: vajon a szocialisták a kampánykommunikációjukhoz hasonlóan a legalább 600 ezres hazai roma közösséget is képesek integrálni? Merthogy a magyarországi cigányság számára az „azért túlzás, hogy nyolc évig csak ültünk a valagunkon” típusú kommunikáció már nagyon rég édeskevés.

Nekik akkor lenne jó, ha a ciklus végéhez közeledve konkrét, tényadatokkal is alátámasztható, pozitív hatású intézkedésekről számolhatna be a politika. Ehhez képest olyan kijelentésekkel kell beérniük, mint „a Fidesz kormány 270 millió forintot költött a roma ösztöndíjrendszerre, míg az MSZP kormány egyetlen tanévben 1.1 milliárd forintot fordított a roma fiatalok iskoláztatására” (hol? mire?), vagy mint „a 100 tagú cigányzenekar és a Rajkó zenekar is államháztartási támogatásban részesülnek 4 éve”. Ez utóbbi ugyan vitán felül konkrét, sőt igen derék intézkedés, csakhogy megoldáscseppnek is kevés a tengernyi bajban. S ami ennél is ijesztőbb: ezzel nagyjából ki is fújt Teleki László lajstroma.

„Az évezred fordulóján hétszáz elkülönített cigányosztály van Magyarországon.” Ez a megállapítás véletlenül éppen egy 2002-es, a romák helyzetét alaposan feltérképező tanulmányban olvasható. Hónapja kelt írásunkban pedig az, hogy az ország általános iskoláiban ma legalább 3000 roma többségű osztály van, tehát az iskolák egyharmadában tartanak fent „cigány” osztályokat.

Hihetetlennek tűnő növekmény? Nem, ha az ember tudja, hogy bizonyos településeken – például Jászladányban vagy Kaposvárott – a helyi hatalom ma már nyíltan vállalja a törvénysértő szegregációt, s ez ellen sem az oktatási miniszter, sem Teleki László nem lép fel. Sőt. Hiller István, valamint tárcája integrációs hivatalának vezetője nemrég személyes látogatásukkal biztosították támogatásukról azt a Tiszavasvári iskolát, amely a cigányiskola átvételével konzerválja a roma gyerekek szegregációját.

De ugorjunk tovább. „A roma férfiak 12,5, a roma nők 11,5 évvel élnek kevesebbet, mint a nem romák.” Ez is a már említett nyolc évvel ezelőtti tanulmányból derül ki. Vajon hány évet (hónapot) közeledett ez a szám a többségi társadaloméhoz az elmúlt két ciklus során? És vajon mennyiben igaz még ma is az a 2002-es állítás, hogy “Ózd egyik cigánytelepén gyakorlatilag százszázalékos munkanélküliség van”?

Senki se higgye, hogy a kérdések nem folytathatók.