Milyen magas lett volna a legnagyobb lovasszobor?

Az itáliai reneszánsz géniusza 1482-ben nyerte el Milánóban Lodovico Sforza herceg udvari tudósának és művészének állását. A herceg megbízta édesapja, Francesco Sforza hatalmas lovasszobrának megformálásával is, a művész 17 évig végzett kutatásokat, ám csupán az alkotás hatalmas agyagmodellje készült el. A bronzból, amelyet a szobor elkészítésére szántak, végül ágyukat öntöttek a franciákkal vívott háborúhoz.

Az agyagmodellt a Milánót megszálló francia katonák pusztították el 1499-ben - olvasható a Discovery Channel  hírei között.

Leonardo da Vinci élete végéig bánkódott amiatt, hogy nem sikerült megvalósítania a grandiózus alkotást. A mérnökök viszont mindmostanáig meg voltak győződve arról, hogy a terv akkor sem valósulhatott volna meg, ha lett volna bronz a gigantikus lóhoz.
"Hogyan lehet egy ekkora tömegű tűzforró bronzot kezelni és hogyan egyensúlyozott volna a soktonnás alkotás három lábon. A jelenkori fejlett informatika, valamint a Leonardo da Vinci kéziratában felsorolt adatok, precíz számítások új válaszokat kínálnak" - hangsúlyozta Paolo Galuzzi, a firenzei Tudománytörténeti Kutatóintézet és Múzeum igazgatója.

Paolo Galuzzi csoportja Leonardo feljegyzéseit és az áramlástannal kapcsolatos problémák megoldására szolgáló Computational Fluid Dynamics (CFD/ áramlástani numerikus szimuláció) informatikai módszert ötvözve kiszámította, hogy a 722 centiméter magas, 70 tonnás szobor öntőformáját mindössze 165 másodperc alatt meg lehetett volna tölteni olvasztott bronzzal.

"A terv teljes mértékben reális volt, mind a két változata megvalósítható volt, amelyeket Leonardo da Vinci kidolgozott: fektetve vagy állítva is kezelhették volna az öntőformát" - magyarázta Paolo Galuzzi.

Leonardo da Vinci egyébként gondosan elemezte az öntési eljárás összes problematikus momentumát. A fém optimális hőmérsékletét és az olvasztás megfelelő időzítését biztosítandó, egy speciális kohórendszert dolgozott ki. Az "időzítő-szerkezettel" ellátott kohókat egy bizonyos sorrendben nyitották meg. A rendszert pirotechnikai "szenzorok" irányították: az "érzékelők" meggyulladtak, mihelyt elérte őket a forró fém, jelezve, hogy ideje megnyitni a következő kemencét.

Leonardo figyelembe vette a szobornak az öntés szempontjából kritikus pontját is.
"A szimuláció bebizonyította, hogy mindent gondosan megtervezett. Kiderült, hogy az öntés szempontjából legkritikusabb részek, ahol a bronz gyorsabban hűl le, a ló egyensúlya szempontjából a legkevésbé fontosak " - hangoztatta Alessandro Incognito, az XC Engineering nevű cég igazgatója, amely az öntés szimulációját végezte.
A háromdimenziós modell tanúsága szerint az olvadt bronz 165 másodperc alatt töltötte volna ki az öntőformát, s a szobor elkészítéséhez 70tonna bronzra lett volna szükség, pontosan annyira, amennyivel Leonardo kalkulált.

Alessandro Vezzosi, a Leonardo szülővárosában, a toszkán Vinci-ben működő Museo Ideale igazgatója szerint a szimuláció révén olyasmit sikerült bebizonyítani, amit lehetetlen megvalósítani a hagyományos történeti kutatások eszköztárával.
"Érdekes aspektusban közelíthetők meg így a művészettörténeti projektek, mivel a korszerű technológiát a történelmi adatokkal, feljegyzésekkel ötvözi" - mondta Alessandro Vezzosi.

A kutatások eredményeit a firenzei múzeumban rendezett tárlaton mutatják be, a 2015-ös Milánói Világkiállításra viszont a szobor megvalósítását tervezik.
"Most, hogy a kutatások bebizonyították, hogy Leonardo terve kivitelezhető volt, azt tervezzük, hogy végre kiöntjük a szobrot és ott helyezzük el a városban, ahol Leonardo szerette volna felállítani" - nyilatkozta Paolo Galuzzi.