Kezdjük ezzel: mit vár a következő kormánytól?

Azt, hogy az oktatás-közoktatás-gyermekvédelem a jelenleginél sokkal nagyobb GDP-arányos ráfordításban részesüljön, s hogy ez a pénz a jelenleginél hatékonyabban, közvetlenül az intézményrendszerben hasznosuljon. Ez az alapja minden továbbinak.

A nyilatkozatok alapján mekkora esélyét látja, hogy a következő kormány valóban javítani fog a közoktatás finanszírozásán? Ne felejtsük el, kampány van… Mik az elmúlt 20 év tapasztalatai?

Már az első szabadon választott kormány is – és azóta mindegyik – stratégiai ágazatnak nevezte az oktatást. A valóság azonban az, hogy a stratégia megvalósítása gyakran éppen ellenkező irányú változásokat hoztak. Néhol pedig – ez leginkább az utóbbi két ciklusra volt jellemző – a stratégiai irányok kijelölése is helytelen volt.

A közoktatás nem javítható úgy, hogy a döntéshozók a döntéseik előtt nem egyeztetnek érdemben a szakmai szervezetekkel, szakszervezetekkel. Ezek ugyanis az intézmények működését, mindennapjait ismerik és ennek következtében a tervezett intézkedések hatásait jóval pontosabban látják, mint az azoktól távol levő döntéshozók.

Ön igen gyakori megszólaló a különböző jobboldali médiumokban. A következő kormánnyal szemben is olyan kemény lesz, mint a mostanival?

Természetesen, ahogy a korábbiakkal is. A PDSZ programja kimondja és tevékenysége bizonyítja, hogy politikai pártoktól független, vagyis aktivitása nem attól függ, hogy mely politikai párt kormányoz.

Mindig a kormánnyal, fenntartóval, munkáltatóval szemben van a helyünk a tárgyalóasztalnál. A PDSZ a problémák tárgyalásos megoldásában érdekelt. Mindaddig tárgyaluk, amíg a megállapodásra módot látunk. A tárgyalások során következetesen és határozottan állunk ki az oktatás, az abban dolgozók és tanulók érdekeiért, a mindenki számára elérhető minőségi oktatás garantálásáért. Megteremtettük a szolidaritást a közoktatás köré és ennek fenntartását alapvetőnek tartjuk.

Mit vár a hátrányos helyzetű gyerekek tanulási feltételek javítása, illetve az iskolai szegregáció felszámolása terén?

Egyrészt azt, hogy a szabályozás érdemben segítse a fenti két cél megvalósítását. Álláspontunk szerint a mai helyzet ugyanis mindenkinek rossz. A hátrányos helyzetű és sajátos nevelési igényű gyermekek egyre nagyobb létszámú osztályokba kényszerítése épp nekik árt leginkább, miközben nyilván a környezetüknek sem segít. Korlátozni kell az integráló osztályok létszámát – 15-18 főben. Az itt integrált gyermekek létszámát húsz százalékban kell korlátozni. A pedagógusok mellé pedig kötelezően alkalmazni kell olyan szakembert, aki az adott gyermek konkrét problémájának ismerője.

Másrészt az iskolai szegregáció ellen nem az iskola megbüntetésével kell harcolni – ahogy az manapság történik. Rossz jogszabályok miatt azok betartatása nem az elkülönülés csökkenéséhez vezet, hanem az iskola anyagi forrásainak csökkenéséhez. Ezzel nyilván nem lehet elérni az integráció növekedését. Mindenképpen szükség van az integráló intézmények szakmai, anyagi és személyi feltételének javításra éppen azért, hogy a szülők ne kívánják ezekből elvinni gyermekeiket, sőt. E nélkül erősödik az önkéntes elkülönülés, ahogy azt a tapasztalatok is jelzik.

Tanári pálya presztízsének visszaállítása. Mit tud érte tenni maga a pedagógus?

A pálya presztízse láthatóan mélyponton van. Ennek legpontosabb mutatója az, hogy a pedagógusképzésbe jelentkezők legnagyobb arányban a gyengén teljesítő tanulók közül kerülnek ki. Erről legkevésbé a ma pedagógusai tehetnek. Ahhoz, hogy a felsőoktatásba jelentkezők felső harmadából kerüljenek ki a jövő pedagógusai, mind az anyagi, mind a szakmai megbecsülést jelentősen javítani kell!

A konkrét kérdésre válaszolva azt mondhatom, hogy a pálya presztízséért a pedagógusok leginkább úgy tudnak tenni, hogy – a körülmények ellenére – erősítik önbecsülésüket, hisz csak önérzetes tanár tud önérzetes gyereket nevelni.

A pedagógusképzés korszerűsítését is fontos tartja a PDSZ?

A korszerűsítés folyamata nem a bolognai-rendszer átvételét jelenti, hanem a megváltozott társadalmi környezetben hatékonyan oktatni-nevelni tudó pedagógust jelenti. Ehhez mindenképpen át kell alakítani a pedagógusképzés tartalmát és finanszírozását.

Miért fontos a pedagógusok munkaidejének és feladatainak átfogó vizsgálata? (Az OKM és a PDSZ közös felmérését lásd keretben – a szerk.)

A mindenkori kormány hajlamos a társadalmi problémákat a közoktatási intézményekkel megoldatni, holott arra azok nyilván nem valók és nem is alkalmasak. Emiatt az intézményekben egyre több és sokrétűbb feladatok jelennek meg. Mivel Magyarországon a pedagógus munkáját segítő munkavállalók kötelező foglalkoztatása hiányzik, ezért ezen tevékenységek közvetlenül a pedagógus feladataként jelennek meg.

Pedagógusaink már a 2007 szeptemberi kötelező óraszám emelés előtt is jóval többet dolgoztak az átlag heti 40 óránál. A kormány ezzel szemben úgy érvelt, hogy a heti 40 órába „minden belefér”. Ez nyilvánvalóan nem segíti a minőség javítását.

A PDSZ több millió forinot fektet be azért, hogy kiderüljön az igazság, és ezt követően csökkenjen a pedagógusok kötelező óraszáma és az oktatás-neveléshez közvetlenül nem tartozó feladatkör.

Buktatás visszaállítása, iskolai agresszió, osztálylétszámok növelése, szuperbruttó miatt csökkenő pedagógusbérek. Minden napra jut valami. A PDSZ alighanem a médiát legjobban használó magyar érdekképviseletek egyike. Egyetért ezzel?

Médiatevékenységünkre nem célként, hanem céljaink elérést szolgáló eszközként tekintünk. Fontosnak tartjuk, hogy álláspontjainkat minél naprakészebben, minél pontosabban el tudjuk juttatni a szülőkhöz, kollégáinkhoz. Ez szükséges a korábban említet szolidaritás megteremtéséhez és fenntartásához. Ezen túlmenően aktív szakszervezeti tevékenységünk is közfigyelemre méltó. A média nyilván azért érdeklődik irántunk, mert mondanivalónk naprakész, tartalmas és hasznos ismeretekkel bír.