Vita az elefántcsont-kereskedelemről

A március 13. és 25. közötti tanácskozáson a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) aláírói vesznek részt.
Julius Kipngetich, a kenyai természetvédelmi hatóság (KWS) igazgatója felszólította a nemzetközi közösséget, hogy csatlakozzon a kelet-afrikai országoknak az elefántok védelméért folytatott harcához. A konferencián két ország - Tanzánia és Zambia - szeretne engedélyt kapni a raktárokon lévő elefántcsont értékesítésére. Bár ez nem jelent kilövési engedélyt, a KWS és több természetvédő attól tart, hogy a legalitás álcája mögé bújva, a csempészek is könnyebben tudnak majd kereskedni a vadorzók által kilőtt állatok csontjával.

Kenya az afrikai országok azon csoportjának élére állt, amely tiltaná az elefántcsonttal való kereskedelem minden formáját. Afrika azonban kettéosztott: Tanzánia és Zambia engedélyért folyamodik, hogy legálisan értékesíthessék a kormányok elefántcsont-állományát, amely elsősorban elhullott állatok agyaraiból áll. A bevételt természetvédelmi célokra fordítanák.

Már a legutóbbi, 2007-ben Hágában tartott fajtavédelmi konferencián is lazítottak az addig érvényben lévő totális értékesítési tilalmon. A Dél-afrikai Köztársaság, Namíbia, Botswana és Zimbabwe számára akkor engedélyezték, hogy eladják az elefántcsont-tartalékokat, amelyek 2007. január 31-ig felhalmozódtak. Japán és Kína számára pedig engedélyezték az elefántcsont importját.

Paul Udoto, a KWS szóvivője szerint a vadőrök számára gondot jelenthet, ha éppen a Kenyával szomszédos Tanzánia engedélyt kap az elefántcsont értékesítésére. Rámutatott arra: "a kenyai és tanzániai elefántok vándorolnak az egyes nemzeti parkok között, nem tartják magukat a határokhoz. Ezért is nagyon fontos lenne, hogy országaink egyetértsenek a problémát érintő kérdésekben".

1989-ig hétszázezer afrikai elefántot öltek meg az agyaráért. Kenya elefántállományának 85 százalékát veszítette el tizenöt év alatt. Csak a nemzetközi kereskedelmi tilalom bevezetésével sikerült elérni, hogy az 1989-ben csupán 19 ezer példányt számláló állomány 35 ezerre növekedjen.

A tilalmak ellenére is nagy a kereslet az elefántcsont iránt, elsősorban Délkelet-Ázsiában. Az elmúlt években egyre inkább lábra kapott a vadorzás és a csempészet. Kenyai, ghánai, kongói, ruandai és egyéb természetvédők attól tartanak, hogy a legális elefántcsont-piac Tanzánia és Zambia által kért, korlátozott megnyitása a vadorzás további erősödéséhez vezethet.

A két ország kérelmére reagálva a dohai fajtavédelmi konferencián hét afrikai ország az elefántcsont-kereskedelem húszéves, az egész világra kiterjedő tilalmát követeli majd.
A CITES-t, más néven a Washingtoni egyezményt 1973-ban hívták életre, hogy korlátozzák vagy teljesen betiltsák a veszélyeztetett fajok kereskedelmét. Az egyezményt 175 ország írta már alá.