Másképp szólva: szegények, akiket vonz, hogy ezúttal a szokásosnál többet kapnak ugyanazért a pénzért. De hát akkor miért járunk "akción kívül" is meglehetősen gyakran múzeumba?

Érdekes kérdésre érdekes válaszokat kapott nemrég egy kérdőíves felmérés, amely a magyarok múzeumba járásának okairól és körülményeiről készült, és amelynek eredményeit a Múzeumi Közlemények című szakmai folyóirat tette közzé.

Pontosabban a megyei fenntartású múzeumoknak és tagintézményeinek a látogatóit kérdezték meg múzeumba járási szokásaikról. Egy teljes éven át faggatták őket motivációikról, a látogatások jellemzőiről, tapasztalataikról. A látogatóknak kérdőíveket kellett kitölteniük. Ki is töltötték szép számban, hiszen 124 múzeum és muzeális intézmény 12 722 látogatója vette a fáradságot a néhány perces munkához.

Az már a kérdőívek beérkezésekor kiderült, hogy meglehetősen szezonhoz kötöttek a múzeumlátogatási csúcsok és mélypontok. A legtöbb érdeklődő júliusban keresi fel a múzeumokat, ami összefügg azzal, hogy az iskolaév végén megkezdett - sokszor családi -vakációzás egyik kedvenc programpontja valamely múzeum megtekintése.

Hogy milyen korúak járnak múzeumokba, az szinte egyezik a népességi korfával. A felnőtt, mozgékony korosztályok (19-69 évesek) járnak a leggyakrabban, a fiatalabbak és idősebbek ennél kevesebbszer. Amikor azonban a kutatók összevetették a látogatók korát és a látogatási időpontokat, kiderült, hogy három csúcsidőszak is található ebben a vonatkozásban. A legtöbben áprilistól szeptemberig mennek múzeumba, ezen belül elkülönül az április-június, a július és a szeptember.

A későtavaszi és őszi időszak a fiatal korosztály múzeumlátogatási ideje. Ezek az osztálykirándulások időpontjai, tehát azt mondhatjuk, hogy az iskolai kirándulásokat a tanárok - nagyon helyesen - múzeumlátogatásokkal kötik össze. A fiatal felnőttek és a középkorúak pedig inkább júliusban töltik idejüket múzeumokban, azaz nyaralásuk idején és helyén ezeket az intézményeket is felkeresik.

A múzeumlátogatók vizsgálata igazolta azt a várt tényt, hogy nagyrészt a magasabb iskolázottságú népességből kerülnek ki. A vizsgálati sokaság 44,4 százaléka felsőfokú végzettséggel bírt. Ezt támasztja alá a foglalkozás szerinti megoszlás is: az érdeklődők csaknem 30 százaléka értelmiségi, 25 százaléka pedig diák. Jelentős réteg a nyugdíjasoké is - ők bármikor ráérnek elmenni a múzeumba, sőt a 65 éven felüliek már ingyen is elutazhatnak valamelyik távolabbi intézmény székhelyére is.

 Múzeumba illik járni

A látogatói motivációk vizsgálatánál kiderült, hogy negyven százalékban azért döntöttek a múzeumi program mellett, mert "múzeumba illik járni". Vezető indok volt még a felmérés kimutatása szerint: 1. ismereteket akartam szerezni; 2. kíváncsi voltam a kiállításra, illetve magára a múzeumra; 3. valami újat akartam tanulni, látni.

Ezenkívül sokan egy meghatározott kiállítást akartak megnézni, vagy olyan csoport tagjaként jártak ott, amelynek a tervében szerepelt a múzeumlátogatás. Jó néhányan válaszoltak úgy, hogy valaki ajánlotta nekik a múzeumot.

A csoportos látogatók aránya - összefüggésben a korosztályi adatokkal - májusban és novemberben a legnagyobb. Nyilván az iskolai csoportokról van szó, amit az is jelez, hogy (sajnos) ők tartózkodnak a legrövidebb ideig az adott létesítmény falai között, sokszor csak átszaladnak a termeken. Egy órát töltött el a múzeumban a válaszadóknak csaknem a fele, míg három órát vagy annál többet csupán 11 százaléka. Igaz, ebbe beleértették a múzeumban működő büfé vagy kávéház felkeresését is.

Ez alatt az idő alatt a látogatók nyolcvan százaléka a múzeum valamennyi kiállítását megnézte. (Ne felejtsük el, hogy megyei múzeumokról van szó, amelyek mérete kisebb, mint a fővárosi nagy intézményeké.) Húsz százalék viszont nem törődött a belépő árának jó kihasználásával, és csak egy bizonyos kiállítást tekintett meg.

A vizsgálatok egyéb - esetleg szubjektívebben megítélhető - területekre is kiterjedtek, például arra, hogy milyennek érezték a látogatók a múzeum jellegét (fiatalosnak, öregesnek, avultnak, korszerűnek), éltek-e a korszerű bemutatási eszközökkel ( interaktív ismeretszerzés), milyen élmény- és tudásanyag maradt meg bennük a látogatás után. Ezeket - a többi információval együtt - a jövőbeli fejlesztések kidolgozásánál hasznosíthatják a szakemberek.

Ez volt a hazai múzeumlátogatók körében végzett eddigi legnagyobb adathalmazt eredményező közvélemény-kutatás, amelyből az egyes részt vevő múzeumok is sokat profitálhatnak. Folytatása is következik, hiszen az ilyen nagyságrendű kutatásokat külföldi példák szerint öt évenként szokták elvégezni. Ennyi idő kell ahhoz, hogy az esetleges változások érzékelhetők legyenek.