A magyar felnőttek egyharmada súlyosan intoleráns, s kevesebb, mint ötödükről állítható némi jóindulattal, hogy az átlagnál elfogadóbb természetűek – írtuk a múltkor, a Szonda Ipsos legfrissebb kutatására hivatkozva.



Azt, hogy a magyar ember meglehetősen rosszul tűri, illetve fogadja el maga körül az előítéleteket kiváltó társadalmi csoportokat, eddig sem volt titok. De mi ennek az oka? Síklaki István szociálpszichológus, ez ELTE szociálpszichológia tanszékének vezetője röviden azt mondja, ennek hosszú történelmi gyökerei vannak, és bár annyit tudni lehet, hogy az intolerancia inkább jellemző régiónkra, mint hazánkra, de nincsenek konkrét adatok erről nincsenek.

„Ismeretlen” problémák

Mi az oka annak, hogy legkevésbé a droghasználókat toleráljuk? Arányban áll ez azzal, hogy mennyire kerülünk közvetlen kapcsolatba velük? – kérdeztük a neves szakembert. Síklaki István úgy véli, az előítéletek általában azokkal a csoportokkal szemben a legerősebbek, amelyekkel nincs közvetlen kapcsolatunk. Persze előfordul olyan csoportokkal szemben is, akikkel van, ez cigányok esetében különösen jellemző, de akik ismeretlenek, idegenek, és ráadásul a média által démonizáltak, ott mindig nagyon erős az előítélet. Tény: a drogosok kimondottan rossz színben tűnnek fel a tömegkommunikációban.

Mint a kutatásból kiderül, a kábítószeresek viszonylag alacsony társadalmi arányú csoportja után egy jóval szélesebb kör, az alkoholisták elutasítása a legnagyobb. Ez utóbbi azért érdekes, mert a nyolcmillió magyar felnőtt kilencvenkét százaléka legalábbis nem rokonszenvez a nagyivókkal, márpedig a maradék nyolc százalékot jelentő 640 ezer fős sokaság nem áll összhangban azzal, hogy egy másik felmérés szerint legalább egymillió alkoholista van Magyarországon.

A szociálpszichológus ezt úgy magyarázza, nyilvánvaló, hogy mást tekintenek a megkérdezettek alkoholistának, mint a felmérést végző szakemberek. A közember iszákoson általában csak a súlyosan deviáns alkoholistát érti, akivel megint csak ritka a közvetlen kapcsolat.

Szomorú számok

A kutatás talán legfontosabb, egyben legszomorúbb megállapítása, hogy a cigányokat minden harmadik polgártársunk a lehető legelviselhetetlenebbnek találja. Síklaki Istvánt azonban nem lepi meg a kiábrándító eredmény. Mint mondja, a cigányok iránt általában megnő a történelmileg is létező előítélet, amikor társadalmi feszültség jellemző az országra. Ennek ékes példája, hogy a taxisblokád idején felerősödött, noha ennek nyilvánvalóan nem volt racionális alapja, hiszen a cigányságnak vajmi kevés köze lehetett a benzinárak növekedéséhez és a kormány döntéseihez. Most, amikor tartósan feszült a magyar társadalom, ez az eredmény egyáltalán nem meglepő – erősíti meg Síklaki.

Az ugyanakkor már a sokat tapasztalt szakembert is váratlanul érte, hogy a Szonda-felmérés szerint a nők kevésbé elfogadók a férfiakhoz képest, mivel minden vizsgált csoport jelenétét zavaróbbnak észlelték. „Ez meglepő, nem ez az általános tapasztalat” – mondja Síklaki István. Azt azonban hozzáteszi: bár nem lehet tudni a különbség mértékét, nem lepné meg, ha nem lenne túl nagy a bők és a férfiak közötti differencia. Magyarázat pedig legfeljebb az lehet, hogy az egzisztenciális, családi bizonytalanságok erősebben hatnak a nőkre, mint a férfiakra, jobban fenyegeti őket a munkanélküliség, ez pedig az intolerancia és a sztereotípiák melegágya – véli.

Az iskolázottsági szint „két szélén” figyelhető meg a legnagyobb fokú intolerancia - áll a kutatásban. A szociálpszichológus szerint az alacsony iskolázottság hagyományosan nagyobb fenyegettséggel jár együtt, ami mindenütt a világon intoleranciát eredményez. A magas státusúakat pedig azért jellemzi erőteljesebb türelmetlenség, mert nem vagy alig érintkeznek a megbélyegzett csoportokkal.