A nappalok hosszabbodásával, a fokozatos felmelegedéssel a növények újraélednek, és robbanásszerűen burjánzani kezdenek. Az ebben az időszakban elvégzendő munkálatoknak azonban mind ránk, mind állatainkra nézve lehetnek káros hatásai, ezért fontos, hogy mindenképpen foglalkozzunk ezekkel.


Mielőtt a fák kirügyeznének, illetve a gyümölcsfák kibontanák szebbnél szebb virágaikat, nem szabad megfeledkeznünk az úgynevezett lemosó permetezésről. Ez megakadályozza, hogy a telet a fák törzsének repedéseiben átvészelt lárvák és egyéb kártevők károsítsák a leveleket és a majdani termést.

Ezek a permetszerek nem veszélytelenek se ránk, se állatainkra nézve. Mielőtt hozzákezdenénk a permetezéshez, alaposan olvassuk el a termék használati útmutatását mind a hígítási szabályokat, mind a védőfelszerelést illetően.

Ha túl hígra készítjük a permetlevet, nem fog megfelelően hatni. Ha túl töményre sikerül, mindent leégethetünk vele. A kijuttatáskor vegyünk fel megfelelő védőfelszerelést: védőruhát, kesztyűt, sapkát, szemüveget, sálat, hogy lehetőleg a permetszer még csak véletlenül se érintkezzen a testünkkel. Ha ez előfordulna, mindenképpen bő vízzel öblítsük le.

Ha van kerti tavunk, azt még a permetezés előtt takarjuk le teljes egészében fóliával, nehogy a permetszer egy esetleges megforduló erős szél hatására a vízbe jusson, mert az halaink pusztulását okozhatja. (Ha a szomszédban van tó, akkor tevékenységünkről mindenképpen értesítsük a szomszédot, hogy a megfelelő óvintézkedéseket ő is meg tudja tenni.)

Ugyanez a helyzet a méhekkel is. A tavaszi napsütés már őket is kicsalogatta a szabadba, a korán nyíló virágok (nárcisz, tulipánok, barka, aranyvessző) virágporát gyűjtögetik szorgalmasan. Még akkor is legyünk elővigyázatosak, ha a felhasznált permetezőszerre az van írva, hogy méhekre nem veszélyes. Sosem árt az óvatosság.

Szerencsére ezek a permetezőszerek nem édesek, és kedvenceink (kutyák, macskák) nem szeretik, de esetleg egy még tapasztalatlan kölyök könnyen belenyalhat az elkészült permetlébe. Ilyenkor két megoldás létezik: vagy meg kell hánytatni az állatot (bízzuk ezt inkább állatorvosra), vagy itassunk az állattal tejet (ha akarja, ha nem, fecskendővel vagy műanyag üvegből).

A tej ugyan nem közömbösíti a mérget, de legalább felhígítja, és így a méreg nem közvetlenül a gyomor és a bél nyálkahártyáját teszi tönkre. Egyes maró anyagok, mérgek felvételekor kontraindikált a hánytatás, mert ekkor (a "visszaúton") a méreg még egyszer végigmarhatja a gyomrot és a nyelőcsövet.

Ha szép füvet szeretnénk, akkor a moha és a száraz fű összegereblyézése, esetleg egy gyors fűnyírást követően szórjunk szét a kereskedelemben apró kis tápgolyók formájában kapható gyepműtrágyát. Ezzel is hasonlóan óvatosan járjunk el, mint a permetezőszer esetében.

Kedvenceinket zárjuk be a szobába vagy a garázsba, esetleg a sufniba, megelőzendő, hogy játékból megkóstolják - esetleg megegyék - a golyócskákat.
Ha a fenti tanácsokat megszívleljük, akkor mind kertünk, mind állataink, mind mi „problémamentesen” vészelhetjük át a kertészkedés elkerülhetetlen tavaszi feladatait.