Az arzén színtelen, íztelen, szagtalan méreg, amely a vizeket és a talajt szennyezi a világ számos pontján, így az Atacama-sivatagban, a Csendes-óceán menti részen. Napjainkban a régióban a természetes vizek némelyikében az arzénszint százszorosan meghaladja az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által literenként ajánlott 10 mikrogrammos felső határt - olvasható a USA Today című amerikai napilap honlapján.

Az Atacama-sivatag Cendes-óceán menti részén telepedett le hétezer éve egy halászközösség, a Chinchorro-kultúra népe, amely jóval az óegyiptomiak előtt honosította meg a halottak mumifikálását.

Az Universidad de Taracapa kutatói Bernardo Arriaza antropológussal az élen azt vizsgálták, hogy a térség legkorábbi lakosai is krónikus arzénmérgezésben szenvedtek-e. A tudósok az Andokban talált 45 múmia hajmintáit elemezték: a holttestek közül a legrégebbi majd hétezer éves, a legfiatalabb pedig alig 600.

A vegyi elemzés előtt a mintákat a kutatók deionizált vízzel tisztították meg, majd lézersugarakkal "bombázták", hogy "meghámozzák" a hajszálakat, végül tömegspektroszkópiának vetették alá.

A vizsgálat tanúsága szerint a múmiák majd harmada (31 százaléka) egyértelműen arzénmérgezésben szenvedett, de a többieknél is jelentkezhetett valamilyen egészségkárosodás. A krónikus arzénmérgezés koraszülést, halvaszülést eredményez, növeli a gyermekhalandóságot, s az olyan veleszületett rendellenességek előfordulásának gyakoriságát, mint a nyitott gerinc, vagy a farkastorok. Daganatos megbetegedéseket, bőrelváltozásokat vált ki, és a tünetek közé tartozik az alacsony növés is.

"A térség ókori lakosait, ahogy jelenkori népességét is ugyanaz a láthatatlan gyilkos, a színtelen, szagtalan, íztelen arzén fenyegetette" - hangsúlyozzák a chilei kutatók.