A Lehet Más a Politika nem csak azt osztotta meg a választókkal, hogy mit tenne, ha kormányra kerülne, hanem azt is, hogy konkrétan milyen törvényeket, intézkedéseket hozna bekerülése esetén. Lássuk:
2010. április 7. szerda 07:49 - Pásztor Balázs
Mintademokrata
Az egyik legkonkrétabb és legrészletesebb programja immáron független elemzők és szakértők szerint is
az LMP-nek van - ezzel maximálisan hozzájárulva a demokrácia azon igényéhez, hogy a választók egy párt konkrét elképzelései, és ne semmitmondó ígéretei alapján szavazzanak. Hogy a választó tudja, melyik induló mit ígér, és ne vegyen zsákbamacskát (igaz, ezt az állampolgárok egyre kevésbé használják ki). Azonban az LMP ezen is túllép: nem csak azt árulja el miként irányítaná az országot, hanem most azt is, konkrétan milyen törvényeket hozna ha bekerülne a Parlamentbe (aminek az esélye igen nagy).
Schiffer András a mai sajtótájékoztatón 15 konkrét dolgot említett, amit az LMP „a magyar demokrácia megújításáért” biztosan végrehajtana a Parlamentben - már ha az ottani többség is úgy akarja. Eme pontokat három nagy részre szedte: a politikai „fékek és ellensúlyok” megújítására, a politikai mező felszabadítására, és az állampolgári részvétel megerősítésére. Első hallásra mindhárom cél jól hangzik, elvégre csak egyre visszásabb demokráciánk erősödhetne végre vele egy kicsit - de nem árt közelebbről is megszemlélni, hogy konkrétan miről is van szó.
Fékek és egyensúlyok
Az párt első javaslata rögtön szívderítő, és feltehetőleg a lakosság elsöprő része által támogatott: legyen végre következménye - méghozzá közjogi - annak, ha a Parlament mulasztásos alkotmánysértést követ el - magyarul nem végzi el a munkáját. Ugyanis vannak az Alkotmányban foglalt, az Alkotmánybíróság által kimondott törvények, amelyeknek a Tisztelt Ház képviselőinek eleget kell tenniük. Ha mégsem tesznek ennek eleget, az sem jár jelenleg semmilyen következménnyel - és ilyen kiváltsággal más munkahelyek egyetlen dolgozója sem rendelkezik hazánkban.
2009 szeptemberében 21 mulasztásos alkotmánysértés volt az országgyűlés számláján - ebből 17-nek már az AB-által jogorvoslásra adott határideje is lejárt - és az Állami Számvevőszék elnökének nemrégen bekövetkezett nem-megválasztásával 22-re bővült a lista. Ezek között szerepelnek olyan „apróságok” is, mint
a választókerületek egyenlőre vágása, vagy a médiatörvény kötelezően esedékes módosítása.
Az LMP közjogi következményeket fűzne a bizottsági, illetve a sorozatos interpellációs leszavazásokhoz, valamint a költségvetési törvényjavaslat elutasításához is. itt az alapötlet van csak kőbe vésve, maga megvalósítás még képlékeny - ehhez várják a többi párt konstruktív hozzászólásait is. Ugyanakkor ötletek már felmerültek: a miniszterek esetlegesen elégtelen bizottsági alkalmassági meghallgatását parlamenti szavazás követné, valamint egy miniszter folyamatos leszavazásánál a köztársasági elnök akár felmenthetné a minisztert.
Szintén nem hangzik rosszul az Állami Számvevőszék és az ombudsmanok hatásköreinek kiszélesítése, jogosítványaik megerősítése sem. Előbbi a tervek szerint szankciókat is hozhatna, az utóbbinak pedig növelnék a kapacitását, és nagy hangsúlyt fektetnének az egész ombudsmani rendszer differenciálására is (például további szakombudsmanok beiktatásával). Annak az öltetnek a támogatottsága már nem annyira egyértelmű, hogy a Parlament által választott közhatalmat ellenőrző szereplők és hivatalok tagjainak (ombudsmanok, főbíró, államfő, ÁSZ stb.) újraválaszthatóságát eltörölnék, hogy ténykedésüket ne befolyásolja hivataluk megtartásának esetleges szándéka - s így a parlamenti akaratnak való megfelelés.
Az is vitatható, hogy mennyire lenne pozitív az Országgyűlésről az Alkotmánybíróságra ruházni a mentelmi joggal kapcsolatos döntéseket. Addig az elgondolás teljesen érthető, hogy nem feltétlen pozitív az, hogy egy párt kellő képviselettel - és vastagbőrrel - megakadályozhatja azt, hogy képviselői ellen bármiféle büntetőügyben eljárjanak. Azonban az AB így is túlterhelt, így nem biztos, hogy örömmel venné az újabb feladatokat. Ráadásul malomkerekei olyan gyorsasággal őrölnek, amely sebességet a közvélemény és a sajtó bizonyos esetekben aligha várná ki türelemmel.
A politikai mező felszabadítása
Itt a párt első lépésként eltörölné a lassan
minden lehetséges sebből vérző kopogtatócédulás rendszert. E helyére
sokan próbáltak már sok mindent bevezetni - az LMP mégis valami újjal próbálkozik: a morális kaucióval. Ennek értelmében minden jelöltnek és pártnak egy konkrét és részletes programot, egy vagyonnyilatkozatot és egy az eddigi közéleti tevékenységeit felvonultató listát kellene letétbe helyeznie a helyi választási bizottságnál, amit ők nyilvánosságra is hoznának (plusz ha a jelölt nem lakik szavazókörzetében legalább egy éve, akkor száz támogató aláírást is kellene szereznie helyi lakosoktól). Itt viszont az apró részletek jelenthetnek átugorhatatlan akadályt: mit jelent pontosan a részletes program? Mert ugye lehet úgy is kiadni programot, mint a Fidesz (mindenféle konkrétum nélkül), és úgy is, mint az LMP.
A párt a parlamenti bejutáshoz szükséges küszöböt 3 százalékra szállítaná le - ami bár segítené a kispártok versenyképességét, és a színesebb képviseleti demokráciát, ám mégsem látszik indokoltnak. Ugyanis 2006-ban egyetlen párttal se lett volna gazdagabb a parlament egy 3 százalékos küszöb esetén és 2002-ben is csak a Centrum meg a MIÉP jutott volna be - amik viszont négy év alatt kifulladtak, amivel az 5 százalékos küszöb igazolni látszik önmagát.
Továbbá lehetővé tennénk, hogy az állampolgárok az egyes jelöltekkel kapcsolatos személyes preferenciájukat is érvényesíthessék a pártlistákon - vagyis az országos lista sorrendjét a választópolgár maga rendezhetné be, így tényleg csak azt juttatva be a Parlamentbe, akit ő kíván, és nem azt, akit a pártvezetés. Az hogy pontosan megoldási lehetőséget a párt nyitva hagyja egy parlamenti vitára - bár vannak főleg külföldi modellekenn alapuló, különböző elképzelések.
A párt a Freedom House és a Transparency International
javaslata alapján rendezné a párt- és kampányfinanszírozást - erről
többet nem kell mondanunk, hisz a javaslat a korrupció alfáját és ómegáját kívánja átláthatóvá tenni, és ez már az egész társadalom által bizonyítottan támogatott elképzelések közé tartozik. Ugyanakkor kérdéses, hogy a közhatalmi pozícióban mennyire lenne jó a ciklus-limit bevezetése? Hisz a nagyobb funkciókból nem árt kirobbantani a székbe már-már belenőtt arcokat, ugyanakkor egy kis falut immáron nyolc éve szívvel -lélekkel vezető polgármesternek miért ne adhatnánk még négy évet? - főleg hogy sok helyen nincs más, alkalmas jelölt.
Az állampolgári részvétel erősítése
Ha az állampolgári részvétel alkotmány alapjog lenne, az biztosan megerősítené a helyzetét - ébredtek rá a párt szakpolitikusai, és ezt rögtön bele is foglalták programjukba. Azonban ezen kívül lehetővé tennék az állampolgári részvételt többek közt a törvényhozásban, a költségvetés megalkotásában, és az állami beruházások esetében is - amely valószínűleg megállt parancsolna a jelenleg randalírozó lobbi-úthengernek is. (Ennek hatékonyságát amúgy több külföldi példa bizonyítja.)
Szintén a civil részvételt erősítené az, ha valóra válnának az LMP azon tervei, miszerint a helyi képviselő-testületek nem rendelhetnének el üzleti érdekből zárt ülést, könnyítenének a helyi népszavazás érvényességi feltételein, lehetővé tennék az AB előtti eljárásban az indítványozói és jogalkotói álláspontok ütköztetését, vagy ha szigorú törvény szabályozná az állami-önkormányzati cégek hirdetési politikáját.
Mindent összevetve a párt eddigi, demokráciát erősítő céljainak nagy része komoly társadalmi támogatottságot élvez - még ha némelyiket komoly szakmai vita után lesz csak érdemes parlamenti szavazásra bocsájtani. Azonban a kérdés az, hogy az új országgyűlés hogy áll majd ezekhez? Normálisan, érett fejjel, a társadalom akarata szerint, vagy úgy
mint Seres Mária népszavazásához?