Arról nem is beszélve, hogy László szerint „ezer okból kifolyólag” betarthatatlan. Tegyük fel, hogy valaki hetilapot vásárol, ami csütörtökön jelenik meg. Ezt szombaton és vasárnap sem veszik ki a kezéből a boltban, holott vastagon tartalmazhat politikai hirdetéseket. Aztán ott vannak a köztéri plakátok – sorolja tovább. Azokat nemhogy nem szedik le a pártaktivisták a kampánycsend idejére, de gyakran még az utolsó utáni pillanatokban is aggatják őket az utcákon.

S akkor a legelemibb dolgokról, mint az internet, vagy a telekommunikáció még nem is beszéltünk. Teljesen életszerűtlen az a megkötés, hogy két kattintásnyira legyen elkülönítve az adott portál főoldalától a politikai tartalom, ráadásul nyilvánvaló, hogy minden egyes közösségi oldalon lehetetlen megkövetelni ezt – mondja a választási szakértő.

Aztán ott van az sms- vagy e-mail-dilemma. Mikortól számít kampánycsend-sértésnek a szöveges üzenetben való buzdítás? Ha a sógoromnak küldök egy figyelmeztetést, hogy el ne felejtsen ikszelni, az még aligha meríti ki a politikai agitáció fogalmát. De mi van, ha ugyanezt az üzenetet száz ismerősömnek továbbítom?

Az USA-ban nem kell hallgatni

A rendszabály betarthatatlanságát egyébként jól jelképezi az esetleges kihágás miatt kiszabható szankció is: amennyiben a kampánycsendet felügyelő Országos Választás Bizottság (OVB) tetten ér egy magánszemélyt vagy politikai szervezetet, eltiltja a további jogsértéstől…

Nem csoda, hogy a világ nyugati fertályán, de különösen az angolszász demokráciákban hírből sem ismerik a kampánycsend fogalmát. Ilyen szempontból az Egyesült Államokbeli szabályozás a legéletszerűbb – vázol egy alternatívát László. Ott az járja, hogy az utolsó pillanatig lehet kampányolni, azonban a szavazókörök körül mintegy harminc méteres körzetben már nem. És ez így van rendjén – mondja László Róbert.

Kérdés, ha ennyire nyilvánvaló, hogy értelmetlen a kampánycsend intézménye, mit keres még mindig az eredetileg 1989-ben megalkotott, majd 1997-ben néhány technikai apróságot tekintve módosított választási törvényben?

A nagypolitika igazából sosem akart vitát nyitni a kétharmados parlamenti támogatást igénylő törvény lényegi kérdéseiről. Jellemző, hogy a pártok évek óta a kisebb országgyűlés problémáján lovagolnak, miközben például a választókerületi aránytalanság vagy a külképviseleti szavazás rendezetlensége egyaránt óriási problémát jelent, a jelöltállítás körüli visszásságokról vagy az imént taglalt kampánycsendről nem is beszélve. Bár ez utóbbi talán a legkevésbé égető problémája a rendszernek – mondja László Róbert.