És tényleg. Bár ebédidőre jár (a szigetország kertvárosi negyedében ez nem csak az órára pillantva, hanem a levegőbe szippantva is konstatálható: a húsleves és a rántott hús illata valósággal ellepi környéket), választópolgárok kisebb-nagyobb csoportjai igyekeznek a lepukkant tantermekben elhelyezett urnák elé.

Pedig nem volt ez mindig így. A „vörös” Csepel két egyéni választókerülete (a budapesti 30-as és 31-es) sosem számított az ország a politikailag aktív körzetei közé: az itteni részvétel az elmúlt öt parlamenti választás alkalmával inkább alulról, mint felülről nyaldosta az országos átlagot. Az idők azonban a vasgyári arcát az utóbbi húsz évben csaknem teljesen levedlő kerületben is változnak.

Ez itt leginkább abban áll, hogy a korábban többször is biztos befutó szocialista jelölteket, Dr. Avarkeszi Dezsőt (1994 óta sorozatban négyszer győzött az első fordulóban) illetve Podolák Györgyöt (ő "csak" háromszor nyert kiütéssel) ezúttal komolyan megszorongathatja, sőt meg is verheti a fideszes Borbély Lénárd, illetve az elmúlt időben országos ismertségre is szert tevő Németh Szilárd.

Hogy így lesz-e, az a jelek szerint a helyi MSZP- és Fidesz-szervezetek elkeseredett lejárató kampányától sem elrettenő szavazókon múlik. (Szélsőségek, kis pártok itt aligha rúgnak labdába.) Kérdés, a baloldal hagyományos fellegvárának népe az elmúlt nyolc év szociálliberális országlása után mennyire tette magáévá a változás lehetőségével kecsegtető polgári szövetség „ITT AZ IDŐ!” szlogenjét.

Egyikük, a 30-es évei elején járó Tamás mindenesetre egész biztosan. „Változtatni kell az országnak a helyzetén” – feleli arra a kérdésünkre, miért tartja fontosnak a részvételét az idei országgyűlési választáson. Tamás legsürgetőbbnek az egészségügy rendbetétele mellett új munkahelyek teremtését tartja, de azt mondja, nem szabad türelmetlennek lenni a következő kormánnyal szemben. Bár az eddigiekből elég egyértelműnek tűnik, azért megkérdezzük, hova húzta be azokat a bizonyos ikszeket. „A Fideszre szavaztam” – jön a magabiztos válasz.

Kevésbé határozott az a viszonylag jól szituált idős házaspár, amelynek nőtagja a rozsdás kapun kilépve tudósítónk érdeklődésére, hogy miért jöttek el szavazni, azt feleli: „nekünk már mindegy, de a lányaink meg az unokáink jövőjére gondolnunk kell”. Azt azonban név nélkül sem árulják el, kitől várják a következő években sorsuk jobbra fordulását.

Tanácstalan tudósítónknak így marad a tűnődés: vajon benarancssárgulhat-e e rettentő rőt kerület, ahol a néhai Gyurkó János MDF-es, valamint Lotz Károly szabaddemokrata jelölteken kívül a rendszerváltás óta csakis MSZP-s indulók értek révbe? Egy biztos: az utolsó pillanatokban még sms-ben a Nemzeti dallal mozgósító Fidesz a szigetországot tekintve ezúttal alighanem beletrafált a lényegbe: most vagy soha…