Fura játékok

Eddig valahogy ekképp jellemezhető az amerikai elnök és Hu Csin Tao kínai pártfőtitkár kapcsolata: Obama először fogta magát és úgy behajolt Kínának, hogy már a demokrata szavazók is háborogtak, 18-as karikáért kiáltva. Kína viszont egyre csak azt hajtogatta hogy mélyebbre, mélyebbre, de nem tett a gesztusért cserébe semmit. Erre Obama felállt, lekevert egy pofont a vörös rezsimnek, és elkezdte elővenni a latex ruhát, és a szöges ostort. Egy ideig ez sem hatotta meg Kínát, aztán hirtelen átszakadt Hu Csin Tao fájdalomküszöbe, és engedett. Az üvöltés hatására Obama is megváltozott: barátságosabb lett, és újra elkezdett behajolni - igaz a ruha még rajtamaradt, és azt ostor is csak arrébb került.

Ugyanis miután Kína különleges delegációja elutazott Washingtonba, felmelegedtek a kedélyek. Hétfő este már vígan - igaz konkrétumok nélkül - tárgyalt Barack Obama, és Hu Csin Tao az atomcsúcson a két ország viszonyáról, no meg az Irán ellenes megszorítócsomagról. Az elemzők szerint a két ország kapcsolata kezd helyreállni, és a felek által felvetett problémákra is kezdenek megoldások születni. Azonban igen kevés volt a konkrétum, és még annál is kevesebb a megállapodás.

Iránon kívül

Kína immáron ígéretet tett arra, hogy árfolyampolitikáját meg fogja reformálni - miközben nem győzte hangsúlyozni, hogy ebben semmilyen külső nyomás nem játszik szerepet, csakis Kína gazdasági szempontjai igénylik ezt. Erre még Obama is rájátszott tegnapi beszédében - noha egyértelmű, hogy Amerika beígért szankciói vannak a háttérben. Ugyanis eredetileg április 15-én látott volna napvilágot az Amerikai Államkincstár féléves jelentése (a szöges korbács), amiben - immáron több mint valószínűleg - Kínát valutamanipulátornak bélyegezték volna, ami szinte kötelező gazdasági szankciókat jelentene Amerika részéről - és ezt Kína igyekszik elkerülni.

De Obama - Kína bejelentésére, hogy hamarosan meg fogja reformálni árfolyampolitikáját - elérte azt, hogy a jelentés csupán nyáron legyen hivatalos - tartalma pedig nyilván annak függvényében fog változni, hogy Kína végrehajtja-e a beígért reformokat. Igaz, az sem mindegy, milyen mértékben: gazdasági elemzők szerint 25-40 százalékkal kellene megnövelni a jüan árfolyamát, ami nagyban csökkentené Amerika Kína-felé fennálló kereskedelmi deficitjét (ez tavaly a legmagasabb, 227 milliárd dollár volt, ami a sorban következő ötszöröse).

Fred Bergsten, a Peterson Nemzetközi Gazdaságelemző intézet neves szakértője szerint a felértékelés 600 ezer-1,2 millió amerikai munkahelyet is teremtene. Így az intézkedés nem csak pénzt hozna az USA számára - amit a költségvetési gigalyukak befoltozására lehetne használni - hanem nagyban mérsékelné Amerika munkaerőproblémáit is.

Ugyanakkor Kína igyekszik azt hangoztatni, hogy a jüan árfolyamának korrigálása nem csodaszer, és nem fogja az amerikaiak minden problémáját megoldani. Azonban ez a meglátás nem feltétlenül népszerű az amerikaiak körében, így Kína kedvező ígéreteket is tett: például növelni fogja a kifejezetten drága hipertechnológia importját Amerikából, amivel csökkentené a kereskedelmi deficitet.

Igaz, a nagy bejelentéshez külön utak is kellettek: Timothy Geithner amerikai pénzügyminiszter például indiai útja után hirtelen betért Kínába is, és a már említett kínai delegáció Washingtonba való menesztése sem volt utolsó. De Kína is kihasználja az utazási lehetőségeket: Washington után meglátogatja Brazíliát, és az USA-ellenességéről híres Venezuelát is.

Iránnal együtt

Bárki is győz a kínai-amerikai párbajban, lehet hogy végül mindketten veszítenek. Ugyanis a nagy barátkozás közös célja az Irán elleni „húsba vágó” szankciók meghozása, amivel erélyesen felléphetnek a teokratikus rezsim atomprogramja ellen. Azonban Kína kikötötte, hogy az energetikai szektort nem érinthetik a szankciók (Kína egyik legnagyobb energiaszállítója Irán, és az ENSZ biztonsági tanácsában vétójoga van), és e nélkül sokak szerint ismét nem fogják meghatni Iránt a korlátozások.

Ha az Iráni atomprogramot nem lehet sem szép szóval, sem ígéretekkel, sem szankciókkal megállítani, akkor egyetlen módszer marad hátra: a katonai „megelőző csapás”. Ugyanakkor az a térség destabilizációjával, és Amerika újabb kirekesztésével járna a muszlim országok részéről, így ezt mindenki szeretné elkerülni. Igaz, azt még inkább, hogy Allah nevében egy atombomba törölje el a föld színéről Izrael egy részét, vagy épp New Yorkot - hogy aztán Irán kövesse.

Ezt az elvet Obama igen jól is elő is adta, a 47 ország részvételével megrendezett, eddig példa nélküli atomcsúcson, ahol nem csak az Irán elleni szankciókhoz kapott nemzetközi támogatást, hanem "egy atom nélküli világért" is komoly lépéseket tett: megszigorították a plutónium és a dúsított urán kereskedelmét, valamint a "nukleáris feketepiac" megfigyelését. A résztvevők egyúttal a szintén "atomterrorizmussal" vádolt Észak-Korának is üzentek azzal, hogy a következő ilyen csúcsot 2012-ben déli szomszédjánál kívánják megrendezni.