Mit szól ahhoz, hogy már tér is viseli a nevét Szegeden? (Fideszes aktivisták a napokban teret neveztek el a napfény városában Botka, vagy ahogy ők hívják, a „legnagyobb városromboló” tiszteletére – a szerk.)

(Nevet.) Azt gondolom, hogy egy politikust az is minősít, hogy ki és mivel támadja. Nekem pedig köztudottan semmi okom a panaszra. De lássuk csak: Szeged városa nyerte el az elmúlt években Magyarországon a legtöbb uniós fejlesztési forrást, több, mint 170 milliárd forintnyi beruházás zajlik a városban. Szerintem a szegediek döntő többsége ezt értékeli. Addig minden rendben van a városban, amíg a kritikus hangok ilyen stílusban és főleg beruházásokhoz kötődnek.

Az első fordulós eredmények (lásd keretben) nem azt mutatják, hogy a szegediek többsége értékeli az ön által az elmúl években nyújtott teljesítményt.

A választókörzetem 75 százalékát Szeged fedi le. Itt lényegében fej-fej mellett végeztem legfőbb riválisom, Bohács Zsolt mellett. (Vele készült interjúnkat itt olvashatja) Minimális előnyét a fideszes ellenfelem a város vonzáskörzetéhez tartozó négy községben szerezte. Már az első fordulóban több mint 3500 olyan választó volt, aki a listán más pártra szavazott, az egyéni képviselők közül viszont rám.

Ez azt jelenti, hogy 37 százalékkal több szavazatot gyűjtöttem be, mint az MSZP. Bízom benne, hogy a második fordulóban még többen mennek el választani, és a szavazók megértik, hogy kormányzás kérdése már az első körben eldőlt, így a második már Szegedről szól.

Bízom abban is, hogy nagyon sok olyan demokratikus választó van, aki nem gondolja, hogy a demokrácia megerősítésének az egy jó útja, ha a következő kormánypártnak abszolút teljhatalma van az Országgyűlésben. Ezért remélem, sokan azok közül is engem választanak majd, akik az első fordulóban esetleg más párt jelöltjét támogatták.

Értsük ez alatt például a versenyből itt már korábban kiszálló LMP-s jelöltet, aki pártja országos eredményénél jobbat ért el Szegeden?

Így van.

Mi lesz a passzív szocialistákkal?

Itt jóval alacsonyabb volt a részvétel az első fordulóban, mint 2006-ban. Én például tízezer szavazattal kaptam kevesebbet, mint négy éve, amikor közel hatvan százalékkal már az első körben megnyertem a választást. Bohács Zsolt pedig csak alig több, mint 2000 szavazattal kapott többet, mint a 2006-os fideszes ellenjelöltem.

Ez azt jelenti, hogy jó pár ezer szegedi nem ment el választani április 11-én, illetve egy részük a két új párt egyikére voksolt. Szerintem itt a második fordulóban sokkal többen lesznek, akik végiggondolják egyrészt Szeged fejlődését, másrészt a demokratikus kontroll jelentőségét.

Minap azt nyilatkozta, hogy a városi Fidesz tisztességtelenül kampányol önnel szemben. Mire célzott pontosan?

Egyrészt már az első forduló előtt teleszórták a szegedi postaládákat egy olyan szóróanyaggal, ami teljesen úgy nézett ki mint az enyém, csak éppen az volt ráírva, hogy én már listán bejutottam az Országgyűlésbe… Másrészt ellenfelem egyetlen vitát nem vállalt velem szemben, sőt még a helyi médiában sem volt hajlandó szerepelni. Olyan volt az egész, mintha a pártja bújtatná vagy le lenne tiltva minden nyilatkozatról. A Fidesz”saját” kiadványai pedig vagy a személyemet, vagy a város által elért eredményeket csúfolták. Miközben egy szót nem szóltak arról, hogy milyen terveik vannak Szegeddel.

Ismeri személyesen Bohács Zsoltot?

Természetesen, hiszen egyszerre jártunk a jogi egyetemre, még ha ő tíz évvel idősebb is, mint én. A közéletből azonban nem ismerhetem, hiszen ő maga is csak tavaly év végén értesült arról, hogy a Fidesz országos központja őt jelölte ki a szegedi indulásra. Mint politikusról tehát azt mondhatom róla, olyan vele harcolni a mandátumért, mint egy fantommal versenyfutást folytatni. Még egyszer: semmiféle vitakihívásnak nem tett eleget, sőt durva hangon visszautasított.

Az önhöz hasonlóan sikeres szocialista polgármester hírében álló Molnár Gyula a napokban az MSZP logóját lehagyó plakátokon jelent meg a főváros XI. kerületében.

Molnár Gyulának teljesen igaza van. A második fordulóban már nincsen pártlista, tehát jelöltekről kell szavazni. Molnár Gyulához hasonlóan én is hiszek a helyi politika autonómiájában, úgyhogy azt gondolom, hogy ez teljesen rendben van. Ha jól emlékszem a Fidesz budapesti kampány 2002-ben és 2006-ban is a „független” Tarlós Istvánról szólt… Emellett azt hiszem, Molnár Gyulával együtt az összes szocialista polgármesterről tudják a választók, hogy melyik párthoz tartozunk.

Budapesten az MSZP több körzetben azzal érvel a Fideszes induló ellen, hogy az adott jelölt listán már úgyis bejutott a Parlamentbe, így a helyiek okosabban teszik, ha nem őt, hanem a szocialista, vagy LMP-s jelöltre voksolnak. Hiszen így eggyel több képviselőt küldhetnek a Tisztelt Házba. Ami azt illeti, a maga első helyével ön sem áll rosszul az MSZP Csongrád megyei listáján…

Elmondanám, hogy a szegedi Fidesz már az első forduló előtt teledobálta az itteni postaládákat a nevemmel és az arcképemmel ellátott szórólapokkal, melyeken az állt, hogy köszönöm az eddigi bizalmat, már bejutottam az Országgyűlésbe… Egyébként ilyen szempontból nálunk furcsa a helyzet, mert megyei listán én is és Bohács úr is bejutott már a Parlamentbe.

Mit szól a már a két forduló közt megindult találgatáshoz az MSZP jövőjéről? Hogyan értékeli az egybehangzó vélemények szerint a párt vezetésére legalkalmasabb Mesterházy Attila miniszterelnök-jelölti teljesítményét?

A kampány finisében vagyok. Április 25-ig csak a választásokkal kívánok foglalkozni. A szocialista párt meglehetősen nehéz helyzetben van. Ebben a nehéz helyzetben pozitívum van: bőven lesz időnk és lehetőségünk arra, hogy végiggondoljuk, hogyan lehet az MSZP-t újra felépíteni és visszanyerni a választópolgárok bizalmát.