A sarkos véleményt megfogalmazó szakpolitikus (a nevét és a pártját kampánycsend miatt nem írhatjuk ide) szerint, amit az egyik oldalon építünk, azt sokkal nagyobb erővel bontjuk le a másikon. De vajon igaza van-e bírálónak? Milyen eredmények születtek eddig a magyarországi romatelepek (szociológiai szaknyelven: szegregátumok) felszámolása terén?

Tíz éve tíz év volt a lemaradás

A cigányság lakáshelyzete a szocializmus utolsó két évtizedében javult, a roma népesség szegregációja azonban ellentmondásosan alakult. 1971-ben a roma háztartások 65,1 százaléka volt elkülönült telepeken, főként putrikban. 1993-ban a cigány családoknak már csak 13,7 százaléka élt ugyanitt. A telepeken élő romák arányának gyors csökkenése a városokba áramlásukkal járt együtt (amely új, városi szegregációt szült), jóllehet a romáknak az összlakosságnál ma is jóval nagyobb hányada él falvakban illetve kistelepüléseken – olvasható a Roma Sajtóközpont márciusi jelentésében.

A kilencvenes években a cigányok lakásviszonyai több szempontból, így például a lakásnagyság tekintetében hasonlítottak az alacsony jövedelmű nem cigány lakosság tíz évvel korábbi lakásviszonyaira. Ezekben az időkben a cigány családok lakásainak közel harmada egyszobás, 42,7 százaléka kétszobás, 24,4 százaléka pedig három vagy több szobás volt. A teljes magyar lakásállomány 15,4 százaléka egyszobás, 43,4 százaléka a kétszobás, és 40,2 százaléka három és több szobás.

Magyarországon ma becslések szerint legalább százezer ember él nyomortelepi körülmények közt az ország csaknem félezer cigány telepén. Az akkor még Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium 2005-ben hirdette meg először a „Roma telepeken élők lakhatási és szociális integrációs modell programja” pályázatot, 680 millió forintos keretösszeggel: kilenc település kapott ötvenöt és kilencvenegymillió forint közötti összegeket, az igényelt pénzeknek általában durván a felét.

Hárommilliárd forint, 342 család

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) Telepeken és telepszerű lakókörnyezetben élők lakhatási és szociális integrációját elősegítő programja, mint azt megtudtuk, valóban 2005-ben indult. A rendszerváltás óta a telepeken élők társadalmi integrációja érdekében konkrét kormányzati lépésre először ekkor került sor. Dencsháza, Galambok, Hencida, Kerecsend, Kisvaszar, Szentegát, Szentgál, Táska, Tiszabő, Uszka vett részt a modellprogramban. Jelenleg a program már a negyedik, illetve ötödik fordulójában jár, és tizenegy nyertes településen folyik a munka.

Összesen hány szegregátum van ma az országban és ebből hányat sikerült felszámolni a meglévő programok segítségével? – kérdeztük a minisztériumot. Magyarországon a szaktárca adatai szerint is közel százezer ember él, durván ötszáz telepen, telepszerű lakókörnyezetben. Ezek többsége kistelepülésen vagy azok közigazgatási határain kívül található. 2005 és 2009 között több mint 3 milliárd forintot költöttünk harminckilenc településre. A program keretében eddig összesen 342 család költözött vagy költözhet új lakásba. A felújított és komfortosított lakások száma: 644.

Arról azonban sajnos nincs adata az SZMM-nek, hogy mennyivel növekszik évente a szegregált romatelepek száma. A minisztérium szerint azért nem áll rendelkezésünkre ilyen adat, mivel megbízható, pontos adatbázis sincs a szegregált romatelepekről.