A könyv ötven évvel elődje, a Rachel Carson által jegyzett nagysikerű Néma tavaszt követően látta meg a napvilágot, amelyben a szerző a szennyezésnek az élővilágra kifejtett hatását taglalta.

Az új tanulmány szemlélteti a rovarirtóknak, a népesség növekedésének, a gazdálkodásnak és más tényezőknek a hatását a Nagy-Britannia ökoszisztémáját fenntartó fajokra. Ahogy Attenborough írja: "hajlamosak vagyunk a nagyobb állatokra összpontosítani, és a kicsiket figyelmen kívül hagyni, pedig ők jelentik egész ökoszisztémánk alapját - és gyorsabban tűnnek el, mint valaha".

A hatszáz oldalas könyv, amely Norman Macleannek, a Southamptoni Egyetem nyugalmazott professzorának szerkesztésében jelent meg, rámutat számos nappali lepke, méh, egyéb repülő rovar és csiga állománycsökkenésére, és egyes éjjeli lepkék tulajdonképpeni kihalására. A professzor szerint épp a következő nagy fajpusztulás kellős közepén lehetünk mind globális, mind helyi szinten.

A könyv megállapítja, hogy Nagy-Britannia nappali lepkefajainak háromnegyede hanyatlóban van, részben a hernyók tápnövényeinek gyomként való kezelése miatt. Az éjjeli lepkék száma ugyanezen okból kifolyólag egy harmadával csökkent 1968 és 2002 között, legalább húsz faj állománya pedig több mint 90 százalékkal zsugorodott.

A brit folyókat is sújtja a csapás, mivel egyre több rovarirtót alkalmaznak a juhokon és szarvasmarhákon, amelyek az állatokról belemosódnak a vízfolyásokba, elpusztítva ezzel számos tegzest, kérészt és álkérészt. E rovarok pedig madarak, halak és más ragadozók táplálékállatai.

A seregélyek és fecskék állományai harmadára apadtak az 1970-es évek óta, míg félő, hogy a sün 2025-ig ki is pusztulhat Nagy-Britanniából - írta a The Daily Telegraph internetes kiadása (www.telegraph.co.uk).