„Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik” – idézte stílszerűen Széchenyit a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Lendület programjának egyik díjazottja, Gali Ádám fizikus. A Lendület program deklarált célja az, hogy legalább néhány fiatal magyar kutatónak olyan munkakörülményeket biztosítsanak, amelyek mellett már megéri itthon maradniuk.

„Ez a program teszi lehetővé, hogy egyáltalán labdába lehessen rúgni, hogy itthon is lehessen olyan minőségű munkát végezni, mint külföldön” - folytatta Gali András a díjátadón. A díjazottak szavaiból egyértelműen kidreült, nem jókedvükben költöztek külföldre. „Itt érzem magam otthon, „valamilyen mágikus erő mindig hazavonz”, „nemcsak haza kell jönnünk, hanem részben kell vennünk minél több dologban, mert a mi felelősségünk, hogy mi lesz a magyar tudománnyal” – mondják a győztesek. Miért mentek el akkor?

Brain drain

A díjazottak nagy része külső körülmények miatt távozik, ugyanis itthon egyszerűen nem tudják a munkájukat végezni. Az anyagi háttérből adódó különbséget egy bizonyos szintig „ellensúlyozzák az érzelmi tényezők” – fogalmazott egy másik kitüntetett. Ezen a szinten túl azonban már a napi munkát akadályozza a forráshiány. „A Lendület program adja meg a lehetőséget olyan munkakörülményekre, amik amúgy bárhol a világon a kutató rendelkezésére állnak” – mondta Galajda Péter fizikus.



Talán még fontosabb, hogy a fiatal kutatók kiáramlása miatt nincs olyan kutatói közösség, ahova az újak beilleszkedhetnének. A matematikában „az alacsony eszközigény mellett a kutatók létszáma és aktív kommunikációja jelentős” – árulta el szakterületéről Stipsicz András. Szerinte létezik egy olyan „kritikus tömeg”, amely felett a kutatócsoport tagjai egyéni szinten is kiemelkedőbben teljesítenek.

Ezt a gondolatot támogatta Szakács Gergely (orvos) is, bizonyítva, hogy ez a jelenség nem csak egzakt tudományoknál bukkan fel. Egy ilyen kritikus tömeg felett „a részek összessége több mint egyenként” – mondta. „Jó, ha a fiatalok együtt dolgozhatnak és az ötleteik ebben a közegben kerülhetnek megvalósításra”.

A pályázat győztesei beszéltek arról is, milyen jelentősége van a kutatás helyzetének Magyarország számára. Galajda szerint rövidtávú haszonként „tudományos műhelyek indulhatnak, diákok szerezhetnek tapasztaltatot”, mindezzel versenyképesebb tudományt és országot teremtve. Gali ádám fizikus létére elég határozott meglátásokkal rendelkezik: „a kutatás helyzete indikátor a térség vállalkozásainak értékére nézve” – mondta, a kutatás pedig „maga is verseny, mint a piacon, keményen meg kell küzdeni az eredményekért és az elismertetésért”.

Csomó a kákán

A Lendület program tehát roppant jó kezdeményezés, bár felvet néhány kérdést. Megítélés kérdése, hogy mennyire hasznos, hogy a támogatott kutatók többsége a piacosítástól viszonylag távol álló alapkutatásokat végez, különböző területeken. Három kutató kapott a versenyszférától is ösztöndíjat, ez éppen a félig tele pohár esete.

Az pedig teljesen érthetetlen, hogy az MTA körül senki sem tudott ennek a „Lendület” fantázianevű, fiatalosnak, dinamikusnak és erőteljesnek szánt programnak olyan dizájnt tervezni, amin egy szakmabeli ne röhögött volna sírva már 2000-ben is. Ki kell emelni, ezek részletkérdések, apróságok. Egy ilyen fontos és hasznos kezdeményezésnél azonban illene ezekre is figyelni.