„Nekünk olyan divatot kell teremteni, amibe az emberek beleszeretnek.” – Góczi Katerina

Hol, mikor, és milyen kollekciót láthatunk az Ön tervezésében?

A 2010-es új, tavaszi-nyári kollekciómnak április 29-én, 19 óra 30 perckor lesz a divatbemutatója a Rózsakerti Bécsi kávézóban, ahol harminc-negyven ruhát vonultatok fel.

Miben más most a divat, mint tavaly?

A divat nem változik rohamléptekben. Mindig kicsit finomul az előző évhez képest. Manapság az ötvenes-hatvanas évek divatja a reneszánszát éli, amit a fiatalok nagyon szeretnek. A divat mindig visszatér valamihez, most ennél a korszaknál tartunk, ami véleményem szerint érdekes, romantikus, és nőies.

Nem csak divatban, hanem minden egyéb művészeti ágban visszanyúlunk a múlthoz. Tudna a divat telesen újat alkotni? Olyat, aminek semmi köze sincsen a korábbi évtizedekhez?

A divat képes erre. A divat mindig valamiből építkezik, persze nem szükséges, hogy ezek a korábbi évtizedek legyenek. nem egy az egyben használjuk az ötvenes évek öltözködési szokásait, hanem változtatunk rajta egy picit.

Azt nem lehet mondani, hogy mindenki vegye elő a nagymamája ruháit és vegye fel őket, de ha kicsit megváltoztatjuk, teszünk hozzá valami egészen újat, akkor már tulajdonképpen egy egészen új ruhát készítettünk, ami csak alapként használja a régebbi ötleteket. Ezt nevezik mostanában retrónak.

Milyen színek jellemzik a tavaszi-nyári kollekcióját?

Most a nagyon halvány pasztell illetve krémszínek, valamint a halvány rózsaszín a jellemző. A pasztell szín olyan, mintha mindenre tejet öntenénk, ettől kellemesebbé válik a szemnek. Persze vannak erősebb színárnyalatú ruhák is, de most inkább tényleg a pasztellre koncentrálnánk. A fekete szín viszont teljesen kiment a divatból, pedig pár évvel ezelőtt teljesen megszokott volt. Az emberek nagyon kedvelték ezt a színt, mivel praktikusnak tartották. Ebben a szezonban a világos tónusok lesznek a jellemzőek.

Kikhez szól a kollekciója akár életkor, akár a pénztárca vastagsága alapján?

A tinédzsereknek megvan a saját divatja. Én a 30-as 40-es éveikben járó hölgyekhez szólok, de akár 60-as 70-es éveiben járó nők is hordhatják a kollekciómat, ha jól tartják magukat. Árban szerintem nem drága ahhoz képest, hogy nyári, egyszerűbb ruhákat negyven-ötvenezer forintért meglehet varratni magunknak. Hangsúlyozom viszont, hogy tinédzserek ezt az összeget nem képesek általában megfizetni. Én nem gondolom, hogy olyan árakat szabok, amelyeket lehetetlen kifizetni.

Szakmai berkeken belül mit gondolnak Önről? Amikor Góczi Katerina megjelenik, mit súgnak a háta mögött?

Az összesúgásokat nem hallom: vagy nincsenek, vagy nagyon jól csinálják. A szemembe szokták mondani a véleményüket, amit én nyitott ember révén meghallgatok. Ezek pozitív dolgok szoktak lenni. Nyilván aki rosszat akar súgni rólam, az titokban teszi, elbújik valahova. ( Nevet.)

A visszajelzések alapján úgy gondolom, hogy az embereknek nem csak tetszenek a ruháim, hanem nagyon örülnek annak, hogy lehet is hordani őket. Amit a kifutón látnak, abba bele is tudják képzelni magukat. Átjönnek hozzám, és én megvarrom nekik. Azt szokták mondani, hogy én keletiesebb stílusban dolgozom, ebben lehet igazság. Orosz vagyok, így megvannak a saját elképzeléseim a divatról.

Mi magyarok, milyenek vagyunk öltözködés terén? Mi az ami jó, és mi az, amiben még csiszolásra szorulunk?

A magyar hölgyek meglátásom szerint kissé visszafogottak, sajnos keveset is költhetnek magukra. Inkább háziasak, nem kényeztetik magukat eléggé, a fiatal hölgyek viszont érdeklődőek a divat iránt. Amikor párok jönnek hozzám ruhát készíttetni, sokszor azt kell tapasztalnom, hogy a férfiak sokkal inkább igénylik azt, hogy a nők csinosak, divatosak legyenek, mint maguk az érintettek.

A magyar nők egy kicsit talán félnek. Nem mernek divatosan öltözködni, ennek az okát azonban sajnos nem tudom. Bizakodónak viszont bizakodó vagyok: ez mindenképpen változni fog.

Hogy kell elképzelni alkotás közben? Megálmodja a kollekcióját, vagy nagyon komoly előkészületek után leül a tervezőasztal mögé?

Mindenek előtt megnézem az új trendeket, mivel ezek között kell mozognom. Először megkeresem a szép anyagokat amelyek megihletnek, és ezek után tervezem meg a ruhákat. Anyagtól függően ez tarthat rövidebb, vagy éppen hosszabb ideig is: de ahogy mondtam, mindig az anyagokból indulok ki.

Nyilván nehéz jóslásokba bocsátkozni, de meglátása szerint milyen lesz a divat húsz esztendő múlva? Egyre kevesebb ruhadarabot lehet látni a hölgyeken. Közeledünk az ádámkosztüm felé?

Akár még az is elképzelhető lehet, hogy odajutunk, persze télen ez lehetetlen. A divattervezők mindent megtesznek annak érdekében, hogy az ember ne vetkőzzön le teljesen, ez ugyanis a ruhaipar halálát jelentené. Nekünk olyan divatot kell teremteni, amibe az emberek beleszeretnek.

Úgy gondolom, hogy nagyon sok új technológia, alapanyag bejöhet a köztudatba, amiből érdekes kompozíciókat lehet teremteni. Azt viszont nagyon szeretném, ha az emberek húsz év múlva is a természetes anyagokat részesítenék előnyben.