Ön szerint az átütő választási sikerben mekkora szerepe volt a KDNP-nek?

Amennyi a szövetségi együttműködésben. A KDNP önálló párt, önálló eszmeiséggel és programmal. De a szövetségi rendszer az a keret, ahol a politikai tevékenységünket folytatjuk, lényegében ez történt a választás alatt is.

A kérdést úgy is fel lehet tenni, hogy szüksége van-e a Fidesznek a KDNP-re, illetve fordítva? A KDNP világnézeti párt, homogén tagsággal és szavazóbázissal, a Fidesz pedig néppárt, ami szociológiai és eszmei értelemben is sokszínű. A kettő kiegészíti egymást. A Fidesznek a sokszínűség mellett szüksége van egy stabil eszmeiségre is, illetve egy olyan réteget megszólítani képes társra, amely beszéli annak nyelvét. Ez a két szervezet viszonya, ami megjelent a kampányban is.

A KDNP támogatottságával kapcsolatban azt kell mondanunk, hogy mi a támogatóinkat a szövetségi rendszer mögé soroltuk. Ez a réteg önálló indulásunk esetén 7 százalék körül mozgott, mely ma az egységes szövetséget támogatja.

Akkor ezzel azt mondja, hogy Önök ezt a 7 százalékot tették hozzá a győzelemhez?

Ennél többet. Egy biztos eszmei alapokon álló és programjában egységes szervezet, ami a Fidesszel szövetségben áll.

Mekkora frakcióval számol a KDNP? Milyen változások várhatók a frakcióban?

36 fős frakcióval számolunk. Az elmúlt időszakban is Rubovszky György látta el a frakcióvezető-helyettesi posztot. Rendelkezik a pozíció ellátásához szükséges ismeretekkel és gyakorlattal.

Fontosnak tartom azt is megjegyezni, hogy a frakció színvonala az előző ciklusban jó volt. Ennek oka, hogy több területen is kiváló szakpolitikusaink vannak. A létszámbővülés ezt még erősíti, így a szakmai színvonal és az eszmei kérdések egyenlő súllyal jelennek majd meg.

Milyen kormányzati szerepre számítanak?

Erre akkor tudok válaszolni, ha a miniszterelnök a nyilvánosság elé tárta a kormánynévsort. Annyit el lehet mondani, hogy a KDNP részt fog venni a kormányban és lesznek funkciók, amiket KDNP-s politikusok töltenek majd be, ez pedig nyilván a személy és a párt sajátságaitól is függ.

Mik azok a szakpolitikai kérdések, melyekben komoly szerepet szeretnének vállalni az elkövetkező időszakban?

Elsősorban a társadalmi kérdések, nyilván vannak gazdasági és közbiztonsági szakembereink is, de a KDNP erőssége a társadalmi kérdések területe.

Ezzel kapcsolatban gyakran szó esik a családi adózásról, ami az Önök ötlete volt. Hogyan képzelik el a családi adózást?

Annak idején 1998-2002 között egy családi típusú adózást vezettünk be, ami gyakorlatilag gyermekek utáni adókedvezményt jelentette. Ez egy viszonylag erős adókedvezmény volt, hiszen három gyerek után havi 30 000 Forintot jelentette, ami akkor nagy pénz volt.

Az is igaz, hogy a világ néhány országában működik valódi családi adózás, mint például Franciaországban. Itt ez demográfiai hatással is bírt, így a francia társadalom már képes reprodukálni magát, míg a magyar sok más kelet-közép európai országhoz hasonlóan nem.


Ennek a lényege az, hogy az eltartottak számát figyelembe veszi, tehát nem úgy adózik egy magányosan élő ember, mint egy családban élő, aki több ellátottról gondoskodik. Ez úgy működik, hogy a háztartásban élő kereső személyek jövedelmét összevonva számítjuk ki és ennek alapján az adóalapot csökkentjük. Ez a rövid lényege.

Akkor lényegében a francia modell az, amiben Önök gondolkodnak?

Igen, de a francia modellnek van egy olyan sajátossága, ami a családpolitikához tartozik és nem az adórendszerhez, hogy ha valaki úgy dönt, hogy nem otthon neveli a gyermekét, hanem dolgozik, annak szüksége van arra, hogy a gyermekét napközben valaki felügyelje. Az ottani gyermekfelügyeleti rendszer – ami nem csak a bölcsődét jelenti – jól működik. Érdekessége a munkahelyi bölcsőde, ami sokaknak megfelel, mivel közel tudhatják magukhoz a gyermeküket.
Az oktatáspolitika területén milyen fő elképzeléseik vannak?

Úgy látom, hogy az iskola és a pedagógus tekintélye az utóbbi időben csökkent. Nem is a kirívó esetekre gondolok, mikor a gyerek megfenyegeti a tanárt, vagy a szülő megveri a pedagógust, ezek egyedi és szélsőséges esetek. Az utóbbi évek oktatáspolitikai intézkedései fellazították az iskolai rendet. Rögtön hozzátenném, nem poroszos rendre gondolok, hanem egy normálisan működő, a tanári tekintélyt visszaállító rendezett, kiszámítható viszonyokat teremtő iskolára.

A felsőoktatással kapcsolatban mik a meglátásaik?

Annak idején mi a felsőoktatásban növeltük a hallgatók létszámát, az utóbbi időben ennek a számnak a tudatos csökkentése volt tapasztalható. Ez nem helyes. A képzésnek természetesen a társadalmi-gazdasági igényeket is figyelembe kell vennie. Tehát szükség van a felsőoktatásban is a változtatásra.

Ám azt gondolom ma Magyarországon a nagyobb kérdés a szakképzés ügye, ami mélyponton van. Ha ez így marad, akkor a gazdaságnak nagyon súlyos munkaerőhiánnyal kell szembenéznie. A szakképzési rendszert meg kell újítani, meg kell erősíteni, és vissza kell adni a kétkezi munka becsületét.

Szóba került a családpolitika, oktatáspolitika. Az egyházakat Önök szerint hogy kell, hogy lehet bekapcsolni mindebbe?

Az egyházaknak megvan a maguk szerepe a társadalomban. Amikor sokat beszélnek állam és egyház szétválasztásáról, hozzá kell tenni, hogy ez nem a társadalom és az egyházak szétválasztását jelenti. Az egyházak társadalmi szerepe részben az oktatás, kultúra, szociális területen való tevékenységét jelenti, intézmények működtetését, részben pedig a társadalmi normák erősítését. Közösségeiken keresztül, az ott érvényesülő normáikra való szocializálással az össztársadalomnak adnak biztos támaszt, amire nagy szükség van. Hiszen a társadalom mai problémái két gyökérre vezethetők vissza, a társadalmi normák meggyengülésére, – például az igazmondás és a tulajdon tisztelete – illetve a közösségek gyengeségére. A család, mint legkisebb közösség, a lakóközösség, vagy a nemzet egészének építésében van szerepe az egyháznak.

Ezt a társadalomformáló szerepét az egyházaknak valahogy be lehetne csatornázni a közoktatás területére is? Milyen formában képzelik ezt el?

Olyan formában, hogy vannak egyházi iskolák. De gondolom nemcsak erre, hanem a közoktatás egészére gondolt.

Mi soha nem erőltettük a világnézetünket másokra.
Nem egyházi feladat, de szükséges lenne bevezetni az iskolákba egyfajta polgári erkölcstan oktatását. Így választási szabadsága lenne a szülőnek, hogy gyermekét valláserkölcsi oktatásban részesíti, vagy a társadalmi normákat és morális szabályokat oktató tárgyra íratja be.

Ha már normákról beszéltünk kanyarodjunk át egy kissé elvontabb területre. Orbán Viktor rendszerváltásról beszélt a választási győzelmet követően. Az Ön olvasatában ez mit takar?

Úgy gondolom szemléletváltásról van szó, a nyereségcentrikus gondolkodás helyett, egy felelősségtudatos gondolkodásra van szükség, melynek el kell terjednie, a legfelsőbb kormányzati szinttől kezdve, a társadalom minden területére.

(Olvasson itt a KDNP-ről)