Káosz

Jorgosz Papandreu mérgezett patkányként rohangált a 42! bonyolult elvek szerint berendezett, kör alakú, süllyesztett üléstermében. Hol a fenti széksorok közt fejüket rögbimegbeszélés-szerűen összedugó IMF, Világbank és EKB vezetőkkel váltott pár szót, hol az arénába rohant Merkelhez köszönetet rebegni, hol pedig két kollégájával - Zapateróval és Sócratesszel - susmogott az egyik sötét sarokban, ahova néha odapislantott Berlusconi is. Ugyan néha Fico próbálta útját állni kemény arckifejezéssel, de a kis ember sebtében elhadart szavait meg sem hallotta. Közben folyt róla az izzadság, hisz tudta, hogy az egész helyiség róla, és országáról beszél - a „görög csődről”.

- Szerintem zárjuk kalodába és mutogassuk, mint rossz példát - jegyezte meg a központi asztalnál Hermann von Rompuy Barrosonak, miközben szemével követte a helóta egyre bonyolultabb ívet leíró mozgását. - Akkor legalább a többiek tanulnának belőle.
- No, de Rompuy! Ő egy államférfi. És különben is, Merkel kihúzza a pácból...
- Afrikában durvább dolgokat is megcsinálnak államférfiakkal - csatlakozott beszélgetéshez egy sejtelmes mosollyal Jakob Zuma.
- De ha a többiek nem fegyelmezik meg magukat - sandított Rompuy a susmorgó hármasra, figyelmen kívül hagyva Dél-Afrika elnökének közbevetését - akkor őket is ki kell menteni, amit Merkell népe már nem fog lenyelni. És akkor viszlát euró, viszlát stabilitás.
- Elég kemény feltételeket szabtunk ahhoz, hogy többiek ne akarjanak efféle segítséget igénybe venni - érvelt Barroso. - És különben is, sem Spanyolország, sem Portugália nem áll egyenlőre olyan rosszul... - okfejtését hirtelen egy padlóhoz vágódó, majd milliárdnyi darabra törő telefon hangja és Papandreu üvöltése szakította félbe:
- Ezek rosszabbak mint a Rómaiak. Szétverik Athént! Ezek felgyújtják a városomat!!! - ordította vöröslő fejjel, majd hirtelen zokogva rogyott össze.
- Azt hiszem kitörtek a tüntetések - jegyezte meg Rompuy rezignált arccal, mire Barroso bizalmasan felé fordult, és suttogóbb hangvételre váltott.
- Te, hogy is mondtad azt a kalodát...?

Miután Ban Ki Mun a gyengélkedőbe kísérte a görögök első emberét, tovább folytak a „hogyan tovább az athéni segéllyel” megbeszélések. Azonban jó fertály óra után csilingelt az amerikaiak különliftje, tudatva az elnök érkezését.

„Te, ez még sötétebb, mint volt”, hangzott az EU padsoraiból Le Penn döbbent kijelentése, amikor Obama kisétált a Lift Force Oneból. Bőréről verejték helyett valami furcsa, fekete folyadék csöpögött, és cipője is jellegzetes, olajszagú tócsákat hagyott maga mögött. Arcáról komoly keserűség sugárzott, mikor szóra emelkedett.
- Komoly problémánk akadt. Azonnali válságtanácsot hívok össze!
- Legalább valahol olajozottan mennek a dolgok - jegyezte meg Rompuy, miközben elindult a világasztal felé. Barroso magához hívatta a titkárát, majd Zumával karöltve követték az EU elnökét.
- Most jártam kint a Mexikói-öbölben - kezdte beszámolóját az elnök, miután a jelenlévők többsége elfoglalta a helyét. - Napi 795 ezer liter olaj ömlik az Atlanti Óceánba egy megsérült, BP tulajdonú olajkútból, és a szivárgást előre láthatólag több hónapig nem tudjuk megállítani. Bár az USA napi több millió dollárt költ a tisztításra és a befedési munkálatokra, és mindent megtesz az akció sikerességéért, de szükségünk van az önök szakmai, technikai segítségére is, hogy mihamarabb elhárítsuk a katasztrófát. Bár közvetlenül csak az amerikai kontinens államait fenyegeti az olajfolt terjedése, de környezetünk megóvása a Föld összes országának közös feladata!
- Egyetértek! Japán minden segítséget megad! - csap az asztalra szamurájként Hatojama.
- Beszél a bálnagyilkos - morogja maga elé Rompuy, majd megköszörüli a torkát: - Az EU is forrásaihoz mérten támogatja az akciót!
- Kína is benne van! - hallatszik Hu Csin Tao hangja.
- Bármit, csak a jüant ne kelljen felértékelni... - morog az asztal mellől Strauss-Kahn, az IMF elnöke.

További felajánlások - és megjegyzések - is érkeznek, mire Obama arckifejezését egyre inkább a büszkeség veszi át: büszkeség a világra, hogy képes egy ilyen fontos kérdésben összefogni. Az idillt egy újabb különlift érkezése, és ajtajának kicsapódása szakítja meg, vegyítve egy roppant kedves és halk köszöntéssel.
- Az ENSZ vétójog a sátán találmánya! - robbant be Ahmadinezsád a terembe, egyenesen Obama felé tartva, ki elé menve félrevonja a teokratikus rezsim világi vezetőjét, hogy vállalhatatlan megjegyzései ne kezdjék ki a világ vezetőinek friss egyezségét.
- Huh. Azt hittem már, hogy Kaddhafi - révedt fel Barroso.
- Á, azt észrevennéd. A svájci delegáció kiugrana az ablakon - véleményezte a megállapítást Rompuy.
- De hisz az rácsozott... - akadékoskodik közbe Barroso eddig szorgosan jegyzetelő titkára, de szavait hamar elfolytja von Rompuy szúrós pillantása, majd dorgálása.
- Hidd el megoldanák! Nagyon ügyesek abban, hogy miként maradjanak ki a konfliktusokból.
- Szerintetek miről beszélhetnek? - dugta oda fejét Mun, aki mindig is érzékenyen reagált a nemzetközi konfliktusokra.
- Világbékéről! - vágta rá habozás nélkül Rompuy.
- Vagy legalábbis annak egy korai részéről - egészítette ki munkatársát Barroso, amikor látta, hogy Mun hajlamos komolyan venni társa kijelentését. - A nagy nehezen megszülető, negyedik Iránt sújtó ENSZ szankciócsomagról, amely nem lesz annyira „húsba vágó” mint Amerika szeretné, és Obama felsül vele - de Irán se jár jól.
- Aha - bólogatott értelmes fejjel Mun, miközben a háttérben Putyin Csin Taoval vonult félre, valószínűleg hasonló témában.

- Szerintetek... - szólalt meg kis idő elteltével Barroso, de ekkor mélyszürke, fojtogató füst kezdte el betölteni a termet, amely a szellőzőből ömlött kifelé.
- Mi a franc? - hallatszott a meglepett tömegből.
- Terrortámadás? - vetette fel Barroso.
- Amikor itt az iráni elnök? Dehogy. Csak az Eyjafjallajökull - korrigálta Rompuy.
- A vulkán, amelyik nemrégen megbénította a légiközlekedést - egészítette ki a titkár, látva Barroso értetlenkedő ábrázatát.
- Akkor ez azt jelenti...
- Hogy nem fogunk egy ideig hazamenni - vágott Barroso szavába Rompuy, majd különböző ajtókon, lifteken és aknákon keresztül menekülő világvezetőkre nézett - No meg azt, hogy az ülésnek vége.