Nincs szocialista, aki ma ne arról beszélne, hogy értékelni kell az elmúlt négy-, nyolc-, húsz évet. Gyurcsány Ferenc tegnap előállt a saját farbájával, melynek egyik lényegi eleme, hogy azoknak, akik az elmúlt két ciklusban az MSZP-t vezették, menniük kell. Ön szerint kinek kell ha kell, és hova mennie?

Szerintem elsősorban az MSZP tartalmát kell megújítani, a többi másodlagos. A jövőben azoknak az embereknek az érdekét kell szolgálnunk, akik valamilyen okból kiszolgáltatottak a hatalommal vagy a hatalmasokkal szemben. Ők lehetnek munkások, tanulók, vagy épp fogyatékkal élők.

A politikánkat úgy kell alakítani, hogy a bankár helyett az ügyfél-, a szolgáltató helyett a fogyasztó-, a tőkés helyett a munkás érdekei mellett álljunk ki. Persze a munkaadók támogatására is szükség van, de nem feltétlenül kell a pénztőkét pozitívan szemlélni.

Ebből az derül ki, hogy mindez eddig nem így volt. Márpedig az MSZP politikáját jórészt azok alakították, akik most is ott ülnek a Parlamentben – ellentétben a fiatal és ambiciózus Török Zsolttal…

Eddig is törekedtünk rá, hogy az elesettek és védtelenek mellé álljunk, gondoljon csak a Krízisalapra, vagy a banki etikai kódex elfogadására. Ezzel együtt tény: határozottabb és keményebb baloldali politikára van szükség. Kérem írja le: a baloldali politika nem egyenlő az osztogatással, sőt.

Hitelesen ezeket az értékeket csak olyan politikusok képviselhetik, akik szó szerint a saját bőrükön érzik, mire van szükségük az embereknek. Mert az Audi ablakából nem látszik az ország valós helyzete. A politikánk centrumában most ennek kell lennie, nem pedig a személyi kérdéseknek.

Tény, nagyon sokan várják ma az ideológiai megújulást a baloldalon, ám ennek létét vagy nem létét – tetszik vagy sem – általában a személycserékhez kötik.

Igen, biztos, hogy kellenek személyi változások is, de első körben egy szellemi terméket kell létrehozunk, majd ehhez politikát, a politikához pedig személyeket kötni. Új arcokra tehát szükség van, mert ahogy a sorozatokban, a politikában is cserélni kell időnként az elhasználódott szereplőket.

Azok, akik az „új” MSZP-frakciót alkotják, hiteles képviselői az ön által hangoztatott értékeknek?

Egy részük igen. Mesterházy Attila például szimpatikus, szerethető figurává vált az elmúlt időszakban. Persze vannak, akiknek most hátra kell lépni, azért, hogy teret engedjenek az MSZP valódi megújulásának. Fontos azonban, hogy ez ne harc árán menjen végbe, mert az nem jó, ha két erőcsoport leharcolja egymást. Annak erodálódás az eredménye.

Gyurcsány szerint hiba volt Mesterházyra építeni az MSZP kampányát. Szerinte inkább csapattal kellett volna kampányolni.

A csapatunk működött. Mesterházy Attila mellett magam is nagyon sok helyen voltam, de láttam, hogy Lendvai Ildikó emberfeletti teljesítménnyel hogy játra körbe az országot, vagy azt, hogy Kovács László korát meghazudtoló módon hány helyen hány emberrel találkozott.

Aztán kiderült, mindez mire elég.

Tizenhat százalékra mértek minket, közel húsz lett belőle, a plusz 3-4-5 százalékot ők hozták. Tehát azt gondolom, hogy a kampánytevékenységünk sem volt hiába való. Biztos lehetett volna összehangoltabb a kampányunk, biztosan lehetett volna okosabb üzeneteket megfogalmazni. Én például a biztonságra helyeztem volna a fő hangsúlyt, hiszen amellett, hogy létbizonytalanságban élnek ma nagyon sokan Magyarországon, a jogbiztonsággal is komoly gondok vannak.

Korábban említette, hogy nem feltétlenül fiatalításra, hanem megújulásra van szüksége a pártnak. Ebben tehát egyetért Gyurcsány Ferenccel. Az új MSZP-frakció azonban se fiatalnak, se megújulónak nem tűnik.

Itt az a fő probléma, hogy aki dolgozik, annak nem mindig van ideje helyezkedni, aki viszont helyezkedik, annak nem mindig marad ideje dolgozni.

Mindez meg is látszik a frakciójukon. Szakembereknek például igencsak híján van.

Van azért minden szakmának képviselete.

Azért azt nehéz lenne tagadni, hogy a közel hatvan tagú szocialista képviselőcsoportban jóval több a pártpolitikus, mint a szakember. Elképzelhető, hogy ez változik a jövőben?

Én azt gondolom, hogy igen. Biztos, hogy lesznek, akik más területen képzelik el az életüket és hátrébb húzódnak majd az elkövetkező időszakban. Ilyesmi a másik oldalon, a Fidesznél is előfordult akkor, amikor ellenzéki szerepre kényszerült, gondoljunk csak Áder Jánosra, aki a parlamenti alelnöki tisztségét cserélte egy EP-képviselői posztra. Nem azt mondom, hogy a teljes csapat le fog cserélődni, de biztos lesz egy, kettő, öt, tíz, nem tudom hány ember, aki önként feláll és más elfoglaltság után néz.