Mit várhatunk a választási eredmények alapján?

Jelenleg úgy néz ki a konzervatívok lettek az elsők, a Munkáspárt a második helyre került. De a brit szokásjog szerint a királynő a jelenlegi miniszterelnököt, azaz a munkáspárti Gordon Brownt fogja felkérni, hogy próbáljon meg kormányt alakítani. Abban az esetben, ha erre van esélye – amit a május 25-i alsóházi bizalmi szavazás alapján lehet majd lemérni – akkor Brown ezt egy koalícióban fogja megpróbálni. A koalíció nem egészen azt jelenti, mint a kontinentális Európában, egy sokkal formálisabb megállapodás, ami nem túl erős. Ezt a harmadik helyen befutó liberálisokkal és esetleg kispártokkal kötheti meg.

Ha ez nem sikerül, ugyan ezt megpróbálhatja majd a Konzervatív Párt is, de ezelőtt mindenképpen le kell mondania a miniszterelnöknek, azaz Brownnak.

Koalícióra volt már példa a brit történelemben?

Szoros koalícióra a II. világháború kivételével nem volt példa a XX. században. A háború alatt egységkormányok működtek. Koalíció, azaz formális megállapodáson alapuló együttműködés már volt többször is, de egyik sem volt hosszú életű. Ezek általában fél évet, egy évet bírtak ki, majd új választást írtak ki.

A nehéz gazdasági helyzettel párosulva komoly gondokat okozhat a politikai interregnum. Ennek fényében nem túl jók a mostani előjelek...

Nem. Általában sem jó, hogy egy ilyen kesze-kusza helyzet alakult ki. Jelen gazdasági helyzetben ez borzasztó rossz. Az a probléma, hogy Nagy-Britannia működéséhez nagyarányú válságkezelésre van szükség, a költségvetési deficit 13 százalék körül van, amit nagyon gyorsan le kell faragni.

A kérdés az, hogy hogyan lehet ezt megtenni? Vagy a kiadási szintet kell csökkenteni, vagy növelni az adókat. A konzervatívok nem növelnék az adókat, inkább csökkentenék, ennek megfelelően a közkiadásokat csökkentenék. Egy ilyen nyomott gazdasági helyzetben – ami miatt az állam is túlterjeszkedett - nehéz kérdés, hogy lehet ezt megcsinálni. Ezért a konzervatívok patthelyzetbe kerülnek saját programjuk megvalósítása során.

Ha lehet ilyet mondani, pont a kisebb és hatékonyabb állam az, amiben a liberálisok és a konzervatívok együtt tudnának működni. Ez lényegében egyfajta angolszász elvekre épülő "csináld magad" gazdasági szemlélet.

A gazdasági kérdéseken túlmutató másik probléma, hogy a liberálisok támogatásának egyik legfőbb előfeltétele, hogy az arányos választási rendszerről szülessen valamiféle döntés. A Munkáspárttal akár meg is állapodhatnak ebben a kérdésben és népszavazást írnának ki erről. A konzervatívok viszont nem nagyon szeretnék ezt, de lehet egy olyan forgatókönyv is, hogy belemennek a konzervatívok a népszavazásba, azzal a kitétellel, hogy ők ellene kampányolnak.

A másik forgatókönyv az lehet, hogy Cameron lemond és egy másik vezetővel próbálnak majd meg a konzervatívok egyezkedni. Ennek persze nagyon kicsi az esélye, de benne van a pakliban.



Ha mégsem tud megegyezni a három nagy párt akár új választásokat is kiírhatnaki. 1974-ben ez már megtörtént, most van rá esély?

Van, de ilyet akkor érdemes csinálni, ha új helyzet áll elő. Ezekkel a vezetőkkel, rövid pár hónapos időintervallumon belül valószínűleg a választók is ugyanúgy döntenének, ahogy most. De új arcokkal és új programmal akár lehet más eredmény is.

Említette, hogy a liberálisok bárkivel összeállhatnak, de a többséghez még kispártokra is szükség lehet. Milyen pártok jöhetnek itt szóba?

A konzervatívok azok, akik számíthatnak esetleg az észak-ír unionisták szavazataira. Ezzel az a probléma, hogy vannak bizonyos területek, ahol együtt tudnak működni, de nagy koalíciós megállapodást nem fognak tudni kötni. Itt a konkrét programok egymáshoz való viszonyát és a változtatási lehetőségeket kell végignézni. Ez pedig egy óriási sakkjátszma lesz a választások után.

Akkor ténylegesen patthelyzet van, mi lehet ebből a kiút?

Ezt még nem lehet tudni. A következő 1-2 hétben lehet majd látni, hogy a Munkáspárt tud-e, és ha igen milyen irányba lép majd. Ha nem tudnak lépni, valószínűleg le fog mondani Gordon Brown és David Cameron fogja megkapni a lehetőséget, aki majd megpróbál kormányt lakítani. Ha ez nem sikerül, akkor kérhetik az új választások kiírását, amire a királynőt kérik fel.

Egy ilyen helyzetben mindenképpen új választást kell kiírni, vagy „visszakerülhet a labda akár a Munkáspárt térfelére is”?

Ez jó kérdés. II. Erzsébetet kell felkérni a új választás kiírására, ám neki nem kötelező ezt megtenni. De valószínűleg megtenné, mivel a kormányalakításra képtelen miniszterelnök-jelölt kérné fel erre, ami nyilvánvalóan előfeltételezi, hogy nem jöhet létre semmilyen működőképes, hatékony kormányzás.



Mennyiben néznek szembe egyedülálló helyzettel most a britek?

Volt már ilyen 1921-ben, 1929-ben, 1974-ben. Hasonló helyzet alakult ki 1996-ban, de akkor kissebségi kormányzás volt. De a kisebbségi kormányok csak ideig-óráig működtek. A kormányzáshoz, nyilvánvalóan kell bizonyos felhatalmazás. A brit demokrácia pedig nincs hozzászokva az ilyen helyzetekhez. A választási rendszer éppen azért jó és hatékony Nagy-Britanniában, mert hatékony kormányzást tesz lehetővé. Ha ez nincs meg, és koalíciókötési kényszer van az idegen az egész rendszertől.

A választási rendszer reformja olyan pártokat hozna helyzetbe, akik most be sem kerültek a parlamentbe, nem?

Az biztos, hogy ettől egészen megváltozna az alkotmányos rendszer, melynek egyik alappillére a jelenlegi választási rendszer. A változtatást ugye a konzervatívok nem támogatják, de taktikai okokból lehet, hogy majd ígérgetnek valamit. A Munkáspárt pedig népszavazást írna ki, de az ő érdekében sem áll, hogy a rendszer megváltozzon.

Tony Blair már 1997-ben tett bizonyos ígéreteket a választási rendszer reformjával kapcsolatban. Mi lett ebből?

Az alkotmányos rendszer átalakítását ígérte, de ez elsősorban a felsőházi reformra vonatkozott, de ez is benne volt hosszú távon az elképzelésekben. 2001-ig tartott ez a reform - aminek megfelelően a felsőház fele már választott képviselőkből áll – aztán leállt.