Mit kívánt tenni a Szövetség a magyar nők helyzetéért?

Mi számtalan módszerrel próbálkozunk, elsősorban felkészültséget kívánunk adni a nőknek, ha be akarnak kapcsolódni a munka világába: rendezett megjelenést, tudást kívánunk biztosítani számukra. Mi fenntartottunk egy női akadémiát, és mind a mai napig vallom, hogy a nőknek szüksége is volt rá. (Sajnos finanszírozási problémák miatt megszünt.)

Ezen túlmenően én azt látom, hogy a nők politikai téren való megjelenése az nem nevezhető sikeresnek, mivel csekély létszámuk miatt nem juthatnak előbbre. Ennek megváltoztatására hosszú évek munkájára van szükség, és a kimenetele így is bizonytalan lehet.

Mennyire bizakodó?

Nem látom derűsnek a helyzetet. Bizonyára mindenki jóindulatú, de mindig azokról a hölgyekről hallunk, akiket megvertek, bántalmaztak. A nőkérdés nem egyirányba gondozható terület, mindig újból felbukkannak olyan drasztikus helyzetek, amelyet nem hogy egy nőszervezet, hanem egy egész ország sem tud hatékonyan kezelni.

Mennyire kompromisszum készek a férfiak?

Azt gondolom, hogy a férfiak nem eredendően gonoszak, mint ahogyan a nők sem olyanok, mint amilyennek állandóan lefestik őket. Itt mindennapos megegyezésről van szó, amely természetesen mindkét fél részéről elengedhetetlen. Mindig visszatérünk egy olyan kérdésre, hogy a férfiak többet dolgoznak, nekik kell többet is keresniük, otthon meg pihenniük kell.
Ehhez a nők, mint segédeszköz állnak rendelkezésre. A nők, még ha magasan kvalifikáltak is, úgy tűnik, hogy önként vállalták a gyerekek táplálását, a közösségi élet megőrzését: ezt vagy megköszönik nekik, vagy sem.

A férfinek olyan helyzetet kellene tudnia teremteni a nőnek és kisgyermekének, hogy kipihenten, együtt tudjanak lenni. Nekünk nem a spanyolviaszt kell feltalálnunk, és nincsen egy általános gyógyír a férfiak gyerekkori fájdalmainak megoldására, de a nőknek van egy varázsfegyvere, ez pedig a mosoly, ami egy nagyon fontos dolog.

A mosoly lefegyverzően tud hatni, de a nők talán elfelejtették ezeket a kicsi lehetőségeket. Kedvességgel, és nem a házastársi kapcsolatok piszkos részével meglehet oldani a problémákat.

Említette a politikát. Miben lehetnek jobbak a nők, mint a férfiak?

A gondolkodásukban benne van a problémamegoldó készség, hogy egy rosszul sikerült életet megpróbáljanak helyrehozni, ez jól tetten érhető a gyereknevelésben. A nők mindig képesek megújulni, hogy a gyereknevelésben ne legyenek látható zavarok. Ez nevezhető egyfajta genetikai kódolásnak is, mely értelmében meg tudják javítani azt, ami elromlott. Sajnos persze nagyon nehéz olyan dolgot találni, ami ne szorulna javításra.

Persze a hölgyeknek is vannak negatív vonásaik, hiszen mindannyian emberek vagyunk. Itt arról van szó, hogy a másik nemnek a bizony nagyon látható, alkalomadtán felháborító szituációit valamiképpen meg kell fékezni. Szégyen a futás, de hasznos; ez azért gyakran megtörténik a nők részéről.

Volt egy Dávid Ibolyánk, egy Lendvai Ildikónk. Ők mit rontottak el, nem politikai szinten? Mit rontottak el, mint nők?

Csak általánosságban tudok erről beszélni. Úgy vélem, rendkívül nehéz dolog lehet a pártokhoz hasonlóan markánsan férfiasra sikerült társadalmi képződményekbe bevinni egy jól képzett, ember formájú nőt bevinni, és azt képzelni, hogy ő majd egyedül át tudja alakítani a magasan képzett férficsapatot.

Mi a véleménye azokról a hölgyekről, akik nem egyenlőek, hanem egyenlőbbek kívánnak lenni?

Ez még egy olyan messze lévő cél, amit nehezen tudunk megfogalmazni. A világnak az tenne jót, ha a mindkét nem a maga szintjén, neveltetésüktől fogva tenné a dolgát. A nemek azonban egyenlő értékűek, nemek egymás ellen uszítása értelmetlen, és felesleges dolog. Bármilyen emberi kapcsolatban eljuthatunk ahhoz a ponthoz, hogy nem a felülkerekedés, hanem a megoldás a célravezető.

Mi a véleménye a mai fiatal, tinédzser lányokról?

Ezek a lányok okosak, tanultak, akiknek a családi hátterük természetesen más és más: lehet, hogy menekülni akarnak az otthon hatásaitól, és mindenféle tarka pillangó kergetésével próbálják feledtetni a sérelmeiket, vagy egyszerűen nem látják katasztrofálisnak az életet, nem akarnak házasságot kötni. Élni akarnak, szórakozni akarnak, vidámak akarnak lenni. Persze túlzásba is eshetnek olykor-olykor.

Hölgyek között is vannak olyanok, akik nem a megegyezést, hanem a felülkerekedést tartják mindenekfelett.

Igen, vannak olyan nem is hölgyek, hanem nőnemű személyek, akik magukból kifordulva mindenfélét követelnek, ahelyett, hogy a saját hibáikat próbálnák korrigálni. Mindez egyénfüggő, ahogy szokás mondani ízlés, és neveltetés kérdése.

Talán magunktól is lehetnénk annyira bölcsek, hogy a saját kis közösségünket megpróbálnánk előrevinni, és utána lehetne azon gondolkodni, hogy van-e már annyi tapasztalatunk, hogy bekapcsolódjunk a politikai életbe, persze nem ez a cél. Az életben való boldogulás, és az életcél megtalálása a lényeg, elsősorban ebben kell jeleskedni. Jó szándékra van szükség, de nem csak mással szemben, hanem saját magával szemben is.