Idén merre tervezed a nyaralást?

Idén biztos, hogy anyukámmal megyek Sharm el sheikh-be, ahol mindenképpen búvárkodni fogok. Eszemet nem tudom, hogy mikor merültem utoljára, nagyon hiányzik a dolog. Lent a víz mélyén minden olyan nyugodt, érzem a természet közelséget. Ezt csak azok tudják igazán, akik búvárkodnak. Minden olyan érintetlen, megfoghatatlan. Egy másik dimenzióban érzem magamat ilyenkor. Az utazásnak a célja kifejezetten a búvárkodás.

Megértelek, bár a másik dimenzióról nekem elsősorban az űrutazás ugrik be. Ha lenne rá módod, ellátogatnál a végtelen világűrbe?

Nem, semmiképpen. Tartok a repüléstől, a földet csak lefelé szeretem. Az űrutazást sohasem vállalnám be.

Ha utazni szeretnél, milyen szempontok alapján döntesz?

Ez sok mindentől függ, jelen esetben a búvárkodás miatt utazom. Számtalan helyen jártam már, mostanság voltam Kambodzsában is. Az utazásban mindenképpen az a fontos, hogy legyen benne egy hét pihenés, amikor az ember csak sütkérezik a napon. A többi része ezzel ellentétben legyen nagyon aktív, ilyenkor azt szeretem, amikor a programok óráról órára megvannak tervezve, így az ember többet lát a világból, az idegen kultúrából.

Ha jól értem, téged a keleti kultúra érdekel elsősorban?

Igen, nagyon szeretem a keleti kultúrát, de nem mondanám, hogy csak az érdekel. Peru is nagyon foglalkoztat, de sajnos eddig nem jártam még ott.

Melyik kultúra az, ami abszolút nem érdekel?

Azt hiszem, ilyen nincsen. Persze az Egyesült Államokba az ember nem a kultúráért utazik, hanem az újdonságok, a csodák végett. Nem hiszem, hogy bármiféle kulturális vonzalom alakulna ki Amerika iránt.

Az extrém sportokhoz mennyire vonzódsz?

A vadvízi evezést nagyon szeretem, persze itt nem lesz erre lehetőségem. Egyéb vízi extrémsportot is kipróbálnék, de sajnos a lábam nem bírná fizikálisan. A repüléstől félek, sem az ejtőernyőzést, sem a bungee jumpingot nem próbálnám ki.

Búvárkodni is repülővel mész?

Persze, igen. Nyilván túlélem a dolgot, csak ez számomra egy akkora fizikális megterhelést jelent, hogy utána egy napot pihennem kell. Legtöbbször altatókat veszek be, ilyenkor végigalszom az utat. Mindenki fél valamitől, nekem repülőfóbiám van.

Történt veled utazásaid során valamilyen kifejezetten negatív dolog?

Erről én órákig tudnék beszélni neked. Én vagyok az, akivel mindig történik valami. Kenyában kórházba kerültem, mert megcsípett egy mérgező hal, Ibizán kiraboltak minket, méghozzá nem akárhogyan. Altatósprayt fújtak a szobánkba, valószínűleg előre kinéztek minket. Mindent elvittek tőlünk, egyedül az útlevelünket hagyták meg.

Ha egy turista odamegy a rendőrségre, és közli, hogy nincsen meg az útlevele, akkor a hatóságok elég komolyan ráfekszenek az ügyre. Ha kirabolják az embert, elviszik mindenét, így az utolsó euróját is, akkor hajlamosak eltussolni az ügyet azzal, hogy úgysem lesz meg a tettes. Ha az útlevelet is elviszik, akkor már kezdeni is kell valamit a dologgal. A rablók ezt nyilván nem akarták. Amúgy sejtelmünk sem volt a tettes kilétéről.

Ha választhatnál egy történelmi kort, amibe szívesen ellátogatnál két hét erejéig, melyik kor lenne az? Nevezzük ezt egy extrém nyaralásnak.

Szerintem az ókori Rómába látogatnék vissza, persze mindegyik történelmi kor érdekel, de ez a kor különleges lehet. Persze a középkorba is szívesen elutaznék, zseniális írók akkor kiváló, legalábbis számomra nagyon érdekes regényeket írtak.

Ez egy teljesen szürreális világ lehet. Jó, rendben hogy maradtak ebből a korból feljegyzések, de számomra ez az egész kor nagyon megfoghatatlan, olyan mocskos, a mai világunktól teljesen idegen. Az ókori Róma is hasonló a középkorhoz, de az más miatt. A reneszánszba is szívesen visszalátogatnék. Az a baj, hogy nehéz döntenem. Nagyon sok korba visszalátogatnék.

Ha már extrém kérdés, akkor legyen még extrémebb. Elmennél egy űrutazásra abban az esetben, ha magát a repülést nem éreznéd? A teljesség kedvéért a fedélzeti idő szerint tíz év telne el, míg a föld addig ötven esztendőt öregedne. Persze valószínűleg találkoznál egy másik bolygón egy idegen világ értelmes, humanoid képviselőivel.

Ha teleportálással megoldható lenne a dolog, akkor szívesen ellátogatnék egy másik bolygóra. A repülést azonban nem vállalnám be. A szeretteim is nagyon hiányoznának. Ha velem jöhetnének ők is, és kaphatnék egy örökélet szérumot, akkor talán. Ez picit hasonlít ahhoz, ha fognám magamat, és elmennék egy másik földrészre, és ott élném le a hátralévő életemet. Honvágyam lenne. Az itthoni, megszokott kis miliőm hiányozna.

A nők szeretik, igénylik az állandóságot, a biztonságot, sokkal nehezebben szakadnak el a biztos pontoktól, mint a férfiak, akiknek az észjárásuk teljesen más. Kalandként tehát lehet hogy kiruccannék, de az, hogy ott éljek egy másik bolygón, egy idegen kultúrában több tíz évig, azt sem tudom hogy mi vár rám, az azért nagyon komolyan elgondolkodtatna.