Nem néhány adóintézkedéstől várom, hogy a növekedés beinduljon, több lábon áll a programunk – nyilatkozta a Népszabadságnak adott interjújában a 2.0-ás Orbán-kormány leendő nemzetgazdasági minisztere, Matolcsy György. Mesés – tesszük hozzá, abban a hitben, hogy végre ama bizonyos nemzeti ügyek megoldásairól is szó esik. A beszélgetésből aztán végül inkább az derül ki, mi nem lesz itt a következő években gazdasági téren.

Gazdaságpolitikai fordulatra van szükség. Ennek középpontjában a növekedés beindítása, a foglalkoztatás növelése és az egyensúly áll – „részletezte” a lap kívánságára az interjúban Matolcsy, milyen gazdaságpolitikai változásokra számíthat a magyar a nyártól. Csakhogy e szép szavakat messze nem először halljuk, s mindjárt itt a cserszenyeszezon.

Ki viszi majd a zongorát?

A bürokrácia leépítése szinte azonnal több száz milliárd forintot hozna, méghozzá intézmények megszüntetésével, összevonásával, a felesleges jogszabályok törlésével. Ez már biztatóbban hangzik, még akkor is, ha valószínű: több száz milliárd forintot ezen akkor sem nyer az ország, ha az ingatlanpiacot talán legvastagabban érintő válság közepette is megkísérli értékesíteni az összevonások folytán fölössé váló kormányzati épületeket.

Becslések szerint a környezetvédelmi, a gazdasági, az oktatási, a szociális és a közlekedési minisztérium épületéért maximum mintegy 40 milliárd forinttal, plusz évi 1-2 milliárd megspórolt rezsiköltséggel gazdagodna az államkincstár. Az apparátust pedig nem lehet a végtelenségig nyirbálni, hisz ezek a hivatalok végzik a törvény-előkészítő munka dandárját. Vagyis attól, hogy kiválnak, valakinek még el kell vinnie a zongorát, és bárki lesz is az, ingyen biztos nem fog cipekedni. (Ennek fényében aggasztó kissé, hogy Matolcsy szerint már a foglalkoztatást is „a bürokrácia mérséklésével lehet javítani”.)

Adócsökkentés-fronton is jobbára csak nemekkel találkozunk. Nem lesz áfacsökkentés, holott korábban mintha hallottuk volna valami ilyesmit a jobb fülünkkel. Továbbra sem lesz vagyonadó, „mert egy felzárkózó országban a vagyon halmozódására van szükség”. S igen, fájdalom, a jelek szerint nem lesz egyszeri, nagyarányú adócsökkentés a személyi jövedelmek után fizetendő forintoknál sem: esetükben hovatovább már annak is örülni kell, ha nem négy meg hat, hanem három éven belül lezárkózunk a térségi átlaghoz. Ugyanez vonatkozik a cégekre.

Konkrétumok a levegőben

Igazságtalanok lennénk azonban, ha csupán a nemeket, meg a homályos víziókat emlegetnénk, jó pár konkrétum is elhangzott ugyanis a beszélgetés során. Itt van mindjárt a hiánycél kérdése. Matolcsy az interjúban nem csupán az árulja el, hogy az általa ismert valamennyi megbízható előrejelzés nagyobb számot mutat, mint az elfogadott 3,8 százalék. (Kár, hogy eme előrejelzők csak a hiánycél becslésében bizonyulnak megbízhatónak, a többi csontvázat már a Varga-féle csapatnak kell tényfeltárnia.)

Belövi azt is, hogy a deficit valahol öt és hat százalék között tetőzik majd, sőt, ebben az IMF-el is sikerül megállapodni. A Fidesz ennek ellenére (vagy éppen ezért?) már ebben az évben is fél-egy százalékos gazdasági növekedésre számít – igaz, korábban a kampányban még 2-4 százalékos visszaesést vártak a párthoz közel álló közgazdászok. Jó hír, hogy a nemzet gazdaságáért felelős politikus a korrupció elleni küzdelem esetleges hozadékáról is kendőzetlenül beszél, bár az általa a korrupció elleni fellépéstől remélt 200-250 milliárd forintnyi plusz egy kissé kevésnek tűnik.

Jójel-zálog

Maradva a konkrétumoknál: dicséretes, hogy az új kormány a szívén viseli a devizahitelesek problémáit, sőt, gondjaik enyhítése érdekében láthatóan már jó ideje ötletel. Ennek eredménye lehet az a javaslatcsíra, amelyet Matolcsy a lehetséges megoldások közé sorolt, és amelynek lényege egy olyan jelzálogjog, amelynek az önkormányzatok lennének a jogosultjai. Így a vagyon visszaszállhatna az eredeti tulajdonosra, amikor rendben törleszti hitelét, addig pedig bérleti jogviszonyban lenne a helyhatósággal.

Az a tétel tehát, hogy a Fidesz a kormányrúd közvetlen közelében is behúzva tartja a kommunikációs kéziféket, továbbá harapófogóval sem engedi kihúzatni politikusaiból a konkrét gazdasági elképzeléseit, egyre kevésbé állja meg a helyét. Igaz, az sem állítható, hogy kirajzolódni látszik Orbán Viktorék gazdaságpolitikája, hiszen az egy-egy részterületet érintő, eddig napvilágot látott elképzelések aligha állíthatók össze egyetlen koherens egésszé.