Milan Stojanovic vezetésével a New York-i Columbia Egyetem kutatói összekapcsolt DNS-szakaszok segítségével programozták be a molekuláris robotot.

A kutatók a DNS-molekulának azt az alapvető jellegzetességét használták ki, hogy a kettős hélixben két-két szemben lévő vegyület alkot párt, így kapcsolódik össze a DNS két szála. A nyomvonalat az határozza meg, hogy milyen DNS-szakaszokhoz, szekvenciákhoz tud illeszkedni a robot, eszerint lépeget tovább.

A robot teste egy gyakori fehérje, a sztreptavidin. Ehhez kapcsoltak három lábat, amelyek egyszálú, enzimatikus DNS-darabok. A negyedik láb egy olyan molekulaszakasz, amely a kiinduló ponthoz rögzíti a "pókot". Mint Stojanovic magyarázta, az indítás után a három egyszálú lábbal keresi a robot az egyes nyúlványokkal összeillő DNS-darabokat, majd megtalálásuk után le is hasítja azokat. A szakasz levágása után pedig a következő egyező DNS-darabot kezdi keresni.

A molekuláris robotok iránt egyre nagyobb az érdeklődés, mert arra programozhatók, hogy a szervezeten belül reagáljanak különböző eseményekre. Például megvizsgálhatják a sejtfelszínen lévő biomarkereket, hogy megállapítsák a sejt rákos voltát, ennek alapján elpusztítandó célpontként jelölhetik ki és szállíthatják oda hozzá a megöléséhez szükséges vegyületet.