Amikor Bajnai Gordon miniszterelnök február 18-án a rendőrség évértékelő, feladatszabó értekezletén nyilvánosan kikelt a szélsőjobb ellen, mondván, velük „nincs alku, nincs kompromisszum és nincs elnézés. A szélsőségesek Magyarország ellenségei, bármi is legyen a zászlójukra írva, mert szét akarják verni a rendet, biztonságot, jogot”, sokan talán csak legyintettek. Vagy azt se.

Mikor négy nappal később, a 2006-2010-es ciklus utolsó ülésén a Tisztelt Házban gyakorlatilag parlamenti búcsúbeszédét szavalva már összesen nyolc alkalommal nevezte nevén a Jobbikot, miközben a magyar országgyűlésben baloldali politikustól rég nem hallott szavakkal illette Orbán Viktort, sokan felkaphatták a fejüket.

Hazafiak

Volt mire: „demokrata és hazafi Orbán Viktor is, demokrata és hazafi Mesterházy Attila is. Lehet, hogy csak ennyi a közös nevező, lehet, hogy csak ennyi - de ez közös nevező, és ez elég lehet ahhoz, hogy Magyarország legyőzze a szélsőjobb veszélyt” – hangoztatta.



Ezek után – a Jobbik parlamentbe jutásának biztos tudatában – már csak egy kérdés maradt: a helyzetéből fakadóan „messzelátó” kijelentéseivel nem egyszer a mögötte álló szocialista párt politikusait is meghökkentő Bajnai vajon az új Országgyűlés alakuló ülésén is korábbi következetességével lép fel a szélsőjobb ellen?

Vajon leköszönőben, a nagypolitikából távozóban is hű marad meggyőződéséhez, mely szerint a Jobbik „tönkreteszi a hazánkat, tönkreteszi kívül és belül”? Vajon felelősséget érez korábbi szavaiért és akkor sem futamodik meg, mikor Vona Gábor oroszlánmintás mellényben, sötét múlttal a lelkében néz farkasszemet vele?

Sértés

A válasz ismert: Bajnai a Jobbikos szemekbe nézve mondta ki, hogy „a provokáció mellett nem lehet szó nélkül elmenni”. Szerinte Vona Gábor a demokrácia ünnepét sértette meg azzal, hogy a képviselői esküt gárdista mellényben tette le, ezért utasította rendészeti miniszterét, hogy jelentse fel a Jobbik első emberét.

Aznap, mikor a kormányfő ezeket a szélsőjobb páholyából érkező tahó füttyögés, valamint a mérsékelt jobb padsoraiból áradó néma csend közepette elmondta, a Medián részletes felmérést közölt a távozó Bajnai-kormány elfogadottságáról. Ebből kiderül: az összességében elégségesre értékelt kormányzati tevékenység (a válságkezelő lépések) ellenére az elmúlt egy évben javult az emberek véleménye a kabinetről: Bajnai (és kormánya) teljesítményéről pozitívan nyilatkozók aránya tizennégyről huszonegy százalékra emelkedett.

Utódját, az alakuló ülésen a következő évek egyik legnagyobb demokratikus kihívásáról szót sem ejtő Orbán Viktort ezzel szemben ma minden második ember pozitívan ítéli meg, s csupán valamivel kevesebb ember számára közömbös. Hogy így marad-e? Ez már a leendő miniszterelnök felelőssége.