Ön szakmai szempontból egyetért az új alkotmány szükségességének gondolatával?

A Magyar Köztársaság az egyetlen a rendszerváltó volt kommunista országok közül, melynek nincs új alkotmánya. Ezért azzal, hogy Magyarországnak a XXI. század elején megfelelő minőségű alkotmánya legyen, minden épeszű ember egyetért. A kérdés így nem az, hogy legyen vagy sem, hanem, hogy milyen legyen, mi legyen benne és hogyan biztosítható a annak stabilitása? A köztársasági elnök úr a parlament alakuló ülésén elmondta, hogy a jelenlegi alkotmányt 1989 óta huszonkétszer módosították eddig. A jelenlegi a huszonharmadik. Ez nem állapot!

Vannak olyan országok, ahol az alkotmány 1830-ból származik, de ha egy alkotmány nem stabil, nem értékek foglalata, ha nem úgy néz ki, mint az európai parlamentáris demokráciák alkotmányai, akkor nem is úgy működik. Ennek megfelelően legyen új. Lesz is, csak még azt nem lehet tudni, hogy milyen lesz, csak ezután lehet megítélni, hogy jó-e?

Ön szerint mik a jelenlegi magyar alkotmány legnagyobb hiányosságai?

Egy alkotmánynak alapvetően három funkciója van. Egyfelől az alkotmány egy ország minőségbiztosítása, mind kifelé, mind befelé. Másodszor alkotmányos elvek és alapértékek foglalata, vagyis alkotmányos értékrendet jelent, ami a demokratikus jogállamiságtól az alkotmányjogi bíráskodásig terjed. A jelenlegi magyar alkotmányban ezek az értékek picit gyengén, picit szegényesen vannak benne.

A magyar alkotmánynak a preambuluma is rossz, hiszen olyan dolgok vannak benne, amiket később már nem tárgyal, sőt a magyar a világ egyetlen alkotmánya, melyben még helyesírási hiba is van. A magyar alkotmány nem világos például, hogy a rendőrség szót kis- vagy nagybetűvel kell-e írni.

A másik jellemző, ha megnézzük az Alkotmánybíróság honlapját ott nem a hatályos alkotmány szövegét találjuk. Lényegében a meglévő alkotmányt teljesen felül kell vizsgálni, anélkül, hogy a jelenlegi intézményrendszert elrontanák, kidobnák. Vagyis az alkotmány szakmai minőségével van a probléma nem a tartalommal. Tartalmilag egy normális parlamentáris rendszer van benne, azon persze el kell gondolkodni, hogy kell-e az országgyűlésben két kamara, vagy elég egy, illetve a közigazgatási rendszerben kell-e a regionális szint. De Magyarországon nincs szükség elnöki rendszerre, ahogy korábban sem volt. Az alapvető gond azonban nem az intézményekkel van, hanem azok összhangjával, illetve az emberekkel, akik azt működtetik.

Milyen irányelvek mentén és hogyan lehetne Ön szerint hozzányúlni az alkotmányhoz?

A közhatalom és az egyén viszonya tekintetében korszerűsíteni kell az alkotmányt, a lisszaboni szerződéshez kapcsolódó európai alapjogi charta tükrében. Mind a római szerződésben, mind az említett európai alapjogi chartában jelen van a joggal való visszaélés tilalma, ami a mi alkotmányunkban nincs benne. A magyar alkotmányban minden alapjog egyforma, miközben valójában nem az. Nyilvánvalóan eltér a gyülekezés szabadsága a sztrájktörvénytől és a művelődéshez való jogtól, ezeket tehát korszerűen kell újragondolni. Ez lényegében annyit jelent, hogy nem fenekestül kell felforgatni a jelenlegi rendszert, hanem míves munkával kell újraszerkeszteni és kodifikálni, hogy az szépen szóljon.

Mik a leglényegesebb elemek?

A fő szempontok egy új alkotmány létrehozásánál, az egységesség, stabilitás, valamint, hogy legyen benne garancia, a jövőbeli módosítások ellenében. Vagyis ne állhasson elő az a helyzet, hogy az egyik parlament elfogadja, a másik pedig megsemmisíti. A probléma azonban az, hogy a kétharmad nem garancia, hiszen Magyarországon alkotmányjogi és fogalmi szempontból elválik a törvényhozó és alkotmányozó hatalom, ám mégis összecsúszik a kétharmad tekintetében. Kell tehát a garancia arra, hogy az alkotmányba ötletszerűen belepiszkálni ne lehessen – se gyűlöletbeszéd, se hatalmi ambíciók okán sem.

Ön mit ért az alkotmányozó hatalom fogalma alatt, milyen intézmény lehetne ez?

Lehetne egy e célból összehívott speciális parlament, de ennek kevés esélye van, hiszen aki négy évre hatalmat szerez, az nem akarja kiadni ezt a kezéből. De lehetne olyan pluszgarancia, mint a Horn-kormány idején, ahol a kormánynak 72 százaléka volt. Ám ekkor mégis az alkotmány módosítását négyötödös többséghez kötötték. Ennek megfelelően azt lehetne mondani, hogy nem egy parlamenti erő saját érdekei mentén hoz létre új alkotmányt. Vagyis nem kétharmados alkotmányozó többség kellene, hanem egy ennél szélesebb konszenzus, esetleg népszavazással megerősítve.

Annak idején 1989-ben azt gondolták, hogy senki sem lesz képes kétharmados többséget szerezni, ám mára bebizonyosodott, hogy nem elegendő garancia. Az alkotmányozás jelenleg két úton indulhat. Vagy előveszik 1989-től az ezzel foglalkozó nívós tervezeteket – Kulcsár Kálmán tervezetétől, egészen az 1996-os parlamenti határozatokig – és ezekből okosan felépítik az új alkotmányt, úgy hogy ezt a szakma dolgozza ki, majd a politika dönt. De ha a politika nekiáll alkotmányozni, akkor valami olyan dolog lesz belőle, mint a három „(sors)csapás törvénye” ami szakmailag merő őrültség.

Akkor hogyan kell nekiállni?

Politikai nyilatkozatokból nyilván nem lehet alkotmányt csinálni, hiszen az nem lózunggyűjtemény, hanem alaptörvény. Ma a jogalkotásra nincs korszerű törvény, az Alkotmánybíróság megsemmisítheti a jogalkotási törvényt. Az alkotmány nem maradhat üres abból a szempontból, hogy melyek a jogalkotó szervek és ezek egymáshoz milyen módon illeszkednek. Ma például Magyarországon, ha egy jegyző törvénysértő intézkedést hoz, a PTK szerint felelős ezért. Ezzel szemben, ha az állam jogalkotóként tízezer számra hoz hibás döntéseket, akkor azért nem felel, ami megengedhetetlen.

Azt is meg lehet említeni, hogy bár nem kell „szentkoronázni”, de a jelenlegi alkotmány egyáltalán nem tér ki az ezeréves magyar államiságra, amire akár büszkék is lehetnénk. Ilyetén módon lehetne okos gesztusokat tenni azok felé is, akik az ezeréves államisággal érvelnek.

Ha lehetne, egy példával jellemezném a helyzetet. Egy horgász hordozható Junoszt tévén nézi a híradót a tóparton, míg mondjuk más otthon egy plazmatévén vagy LCD tévén. A műsor ugyan az, de a minőség egészen más. A magyar alkotmány jelenleg egy Junoszt tévének felel meg.

Azt mondta, hogy a jelenlegi közjogi rendszer és az intézmények alapvetően jók. Lenne esetleg olyan intézmény, melyet mégis kiemelne és Ön szerint változtatni kéne a vonatkozó szabályozásán?

Például azon el kell gondolkodni, hogy az ügyészség jó helyen van-e? Nem az a fő kérdés, hogy a parlamentnek van alárendelve, hanem inkább az, hogy senkinek sincs igazán alárendelve. Lehetséges, hogy jelen rendszerben a bírói függetlenség ára az ügyészi függőség.

Másik dolog, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács egyfajta sajátos önkormányzati karakterű testület. Vajon bevált ez a gyakorlat?

Harmadik példaként kiemelném, hogy 1988-1989-ben rohamtempóban készültek az alapjogi törvények. Ezeket azóta sem vizsgálta felül senki. Lényegében minden egyes alkotmányos intézményt monitorizálni kellene, melyre 2012-ig bőven van idő. Az egyik legjobb példa a sztrájktörvény, mely ma hat kusza paragrafusból áll. Nem létezik, hogy más európai országokban is így van. Magyarul az intézményeket sorra kell venni, a kérdéseket fel kell tenni – egy vagy két kamara, államfőválasztás módja – és egy tudományos igényű intézményi munkát kell végrehajtani, miután a politika dönt. De ha néhány pártember kitalálja, hogy majd ők alkotmányoznak, „attól mindenkit kiver a víz”.