Zoltán középkorú férfi. A szüleivel megromlott a viszonya, s „cserébe” azok kijelentették, állandó lakcímmel nem rendelkezik. Az elmúlt években albérletben, barátoknál, ismerősöknél húzta meg magát, nagyrészt feketemunkából élt. Nemrég végre legális jövedelemhez jutott, egyúttal lehetővé vált számára, hogy munkásszállóra költözzön. A szállónak kötelessége, hogy Zoltánt néhány napon belül a saját címére az önkormányzatnál bejegyeztesse. Bár Zoltánnak nincs állandó lakcíme, az okmányiroda csak ekként hajlandó a szállón nyilvántartani. A munkásszálló a bejelentés aláírását nem vállalja, mert attól tart, hogy ha az (ideiglenes) tartózkodási hely bejelentése elmarad, a hatóság elmarasztalja. Zoltánt inkább eltanácsolja, aki így a munkahelyét is elveszti.



Mi van?

Az van, hogy az okmányirodák 2010 márciusától a szép nevű Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEKKH) által kiadott utasításra hivatkozva megváltoztatták a lakcímbejelentés rendszerváltás környéke óta kialakult gyakorlatát.

Jelesül: a hivatal értelmezése szerint ezen túl nincs lehetőség arra, hogy tartózkodási helyet (ideiglenes lakcímet) jelentsünk be, ha nincs állandó lakcímünk (lakóhelyünk). Vagyis: aki csak ideiglenes tartózkodási hellyel rendelkezik, mostantól vagy állandó lakcímre változtatja azt, vagy hivatalosan lakcímnélkülivé (gyakorlatilag hajléktalanná) válik, és a helyhatóság akár be is jelentheti a legközelebbi hajléktalanszállóra.

A lakóhellyel nem rendelkező személyek ezen túl – társadalombiztosítási szempontból – nem Magyarországon élő állampolgárnak minősülnek – derült ki azon a sajtótájékoztatón, amelyet budapesti hajléktalan- és jogvédő szervezetek tartottak csütörtökön.

Mielőtt bárki elkattintana, gondolván, hogy ez „csak” hajléktalan-probléma, jeleznénk: Magyarországon körülbelül 390 ezer ember él csupán ideiglenes tartózkodási helyen (albérletben, ismerősöknél stb.). S miután 10 főbérlőből jó ha egy vállalja, hogy állandóra is bejelenti vendégét, továbbá a hivatali utasítás már az összes önkormányzati jegyző asztalán ott fekszik, nagyon sok család egzisztenciája került veszélybe.

Abszurdisztán

Nagyon sok magyar ember él olyan lakásban, ahol nem tud lakóhelyet létesíteni, mert vagy tényleg csak ideiglenesen van ott, vagy a szállásadója nem járul ehhez hozzá. Az új jogértelmezés nyomán ők közigazgatási értelemben megszűnnek létezni – mondják a civilek, akik a jogértelmezés eme új formáját nagyon károsnak találják, hiszen, mint mondják, több tízezer ember hajléktalanná minősítését okozhatja.

„Az fog történni, hogy mindenki, akinek tartózkodási helye van, de nincs lakóhelye, azt felszólítja a jegyző, hogy azon a helyen, ahol épp tartózkodik, jelentkezzen be állandóra. Tessék elképzelni azt a főbérlőt, aki kiadta a lakását egy három gyermekes családnak, s most azok azzal mennek hozzá, hogy jelentse be őket lakóként. A legkevesebb, hogy elküldi őket, de hogy nem fogja őket bejelenteni, az szinte biztos” – mond egy abszurd példát Pelle József, a fővárosi HAJSZOLT egyesület vezetője.

Miközben a civilek a szociális minisztériumhoz, valamint az állampolgári jogok országgyűlési biztosához fordulnak, kiderül, hogy több budapesti kerületben (például a VIII., XIII., XIV. kerületetekben) már meg is kezdődött a felszólítások kiküldése, de március eleje óta az ország összes helyhatósága megkapta a szóban forgó KEKKH-utasítást.

Ettől kezdve az önkormányzatokon múlik, mennyire kezelik szigorúan a hivatal rendelkezését, de az biztos, hogy Gurály Zoltán, a Menhely Alapítvány munkatársa már a rendszerváltás utáni nagy lakóhelybiznisz visszatértét vizionálja, amikor az emberek pénzért adták-vették a lakcímeket.

A történethez hozzátartozik még, hogy a civilek ellenjavaslatukkal keresték a hivatalt, ám állításuk szerint a KEKKH mindeddig nem reagált.