Nyílt levél az árvízhelyzetről

Tisztelt Országgyűlés!

A borsodi árvíz az ország legszegényebb térségeit érintette, ott is rendre a legszegényebbek kerültek a legnagyobb veszélybe. A világ megtanulhatta már a Katrina hurrikán példáján New Orleansban: a természeti katasztrófáknak szociális és etnikai oldala is van.

Szendrő, Szendrőlád, Edelény, Alsóvadász, Boldva és Sajókaza a mi New Orleansunk. Magyarországon minél kisebb egy település, lakosai közt annál több a segítségre szoruló idős ember és jobb sorsra érdemes kisgyermek.
A legkiszolgáltatottabb utcák pedig a falu szélén vannak. A nincstelenek házai többnyire vályogból épültek, az árvizek az ilyen épületeket szokták megroggyantani, és az áradat az árnyékszékek tartalmát belemossa a lakásokba.

A közhasznú munka ezekben a falvakban főként lapátolást jelent. Az "út a munkához" program költséges értelmetlensége látványosan megmutatkozott az árvízi megelőzés hiányosságaiban. A magyar állam a gettósodásért való felelősséget és megelőzésének terheit áthárította a kicsi és tehetetlen önkormányzatokra. A borsodi árvíz sürgetővé teszi a kérdést: felszámolja-e a kormány a falusi gettókat, a faluvégi szegregációt?

Nem halogatható, hogy a magyar társadalom, a kormányzat, az egyházak és a civil szervezetek alakítsanak ki szolidáris stratégiát arra, hogyan kapcsolhatók be a leszakadó falvak az ország vérkeringésébe.

Összehangolt lakás-, oktatás- és foglalkoztatáspolitikával szabadíthatók csak ki a tétlenségre kárhoztatott családok azokból a térségekből, ahol soha nem lesz számukra munka, képzés és perspektíva. A SZEMA (Szabad Emberek Magyarországért) javasolja, hogy az Országgyűlés terjessze ki az adósságkezelési szolgáltatást a 40.000-nél kisebb lakosságú településekre; az építési előírások betartatásával számolja föl a szemünk előtt növekedő szegénytelepeket az egész országban.

Borsod Magyarországon van!

Sajókaza, 2010-05-22