Mi a véleménye a versenysportokról?

Az gondolom, hogy szemben a szellemi teljesítménnyel - ahol az agyunkban kiaknázatlan lehetőségek rejlenek - a fizikai képességeinket már maximálisan kihasználtuk. Amikor az 1936-os Berlini olimpián Jesse Owens megfutotta száz méteren a 10,3 másodpercet, mindenki azt gondolta, hogy ez egy megdönthetetlen teljesítmény. Ami az azóta eltelt több mint hetven évben történt, úgy gondolom, hogy az nem elsősorban sport, hanem gladiátorok mesterséges felkészítése egy emberfeletti teljesítményre.

Hétről-hétre halljuk a halálozásokat az élsportolók között, ez is annak a jele, hogy átléptünk azon a határon, amikor a sport, a mozgás még lényegében az egészséget szolgálta. Manapság a képességek mesterséges túlcsiholásáról van szó, amibe végül belerokkannak, vagy belehalnak az emberek.



Ön szerint hol lehet meghúzni az emberi teljesítőképesség határát?

Ez egy nagyon bonyolult kérdés, látjuk a nőknél, akik később kezdték el a sportolói pályafutásukat, mint a férfiak, ám ott is tetten érhető ez az óriási fejlődés, szintén csúcsteljesítményre képesek. Van valahol egy fiziológiai határ, amin túl szintén létezik egy mesterséges határ is. Én sokat jártam atlétikai versenyekre, emlékszem rá, hogy egy kilométert még tizenöt perc alatt futottak le, de amikor az ember belenéz a mostani eredményekbe, akkor felismeri, hogy az akkori világrekordok csak másodosztályú teljesítmények lehetnének manapság.

A génmanipuláció mennyire jellemzi a mostani sportszférát?

Az emberi géntérképet 2004 áprilisa óta ismerjük, felfedeztünk számtalan olyan dolgot, amin csak csodálkozni tudtunk. Amerikában végeztek egy vizsgáltatott: összehasonlították a rövid illetve hosszútávfutó olimpiai bajnok illetve világrekorderek eredményeit és kiderült, hogy teljesen ellentétes DNS-ekkel rendelkeznek, mint a másik. Az egyiknek az izomzata egy robbanásszerű, nagyon gyors, míg a másiknak egy nagyon tartós, elhúzódó futóteljesítményt tesz lehetővé. A géndoppingnak ez lesz, sőt, már ez a következő fázisa.

Amikor az 1986-os futball világbajnokságon a Szovjetunió válogatottja 6:0-ra megverte hazánk válogatottját, köztudott volt, hogy a sportolóik vérátömlesztést kaptak, így akarták az energiatöbbletüket növelni. Később kiderült, hogy nincs szükség vérátömlesztésre, mivel megtalálták azt a vérben lévő kémiai anyagot, amivel az oxigénfelvétel megnövelhető. Manapság ott tartunk, hogy a csontvelőben lévő génekkel hogyan lehet ugyanezt elérni úgy, hogy ne lehessen kimutatni a szervezetben olyan biológiai anyagok által, amelyek természetesek.

A tudomány körülbelül öt esztendővel halad a doppingellenőrzés előtt, de előbb-utóbb Phelpsről is kiderül majd, hogy melyik zseniális tudós irányítja a csúcsteljesítményét.

Jelen pillanatban is zajlik az übermensch „előállítása”.

Ez egyértelműen így van, habár én nem látok bele a pontos történésekbe. Sok cikk született arról, hogy a Londoni olimpián már szeretnék bizonyos vizsgálatokkal a géndoppingot ellenőrizni. Amikor bejött a szexvizsgálat, senki sem értette, hogy miért van erre szükség. Léteznek teljesen nőies külsejű, de X-Y kromoszómával rendelkező emberek, akik az Y miatt jóval nagyobb teljesítményre képesek, és mint tudjuk, a férfiak genetikailag erősebbek, gyorsabbak, agresszívabbak, mint a nők.

Személy szerint nagyon tisztességtelennek érzem azt, hogy kizárják a sporteseményről azt a szegény nőt, akinek Y kromoszómája van, mivel nem indulhat sem a nők, sem a férfiak versenyén. Én ezt nagyon sportszerűtlen lépésnek tartom. A sérülteknek már külön olimpiája van, a hermafroditáknak is biztosan lesz majd a közeljövőben világversenyük.



Mit hozhat a jövő a genetika és a sport „házasságának” a terén?

A televízió által közvetített sportesemények az emberi kultúrának a meghatározó részévé váltak, de már az ókori Rómában is tudták, hogy az embereknek cirkusz és kenyér kell. Én is ott fogok ülni a futball világbajnokságon, és nézni fogom ezeknek a csodálatos gladiátoroknak a küzdelmét, akik óriási pénzeket keresnek a sport által, és persze mindegyikük nyerni akar.

Beszélgettem tényleg zseniális művészekkel, mondtam az egyiküknek, hogy nem kellene napi ötven cigarettát elszívni, mert különben meg fog halni. Azt mondta, hogyha nem szívja el a napi cigaretta mennyiségét, akkor nem tud alkotni, ha nem tud alkotni, akkor nincs értelme az életének: ez bizonyos sportolóknál is így van. Ha nem tudom maximálisan kiaknázni a képességeimet, nem tudok győzni, akkor az egész életemnek nincsen értelme. Tehát a sportolók a győzelem érdekében akár az életüket is feláldozzák.

Elképzelhetőnek tartja azt, hogy húsz év múlva sportolók helyett, vagy helyesebben sportolók által genetikusok fognak egymással versenyezni?

Én azt gondolom, hogy már most is ez történik. Az NDK fénykorában volt olyan, hogy az olimpián több bajnokságot nyertek, mint a Szovjetunió vagy az Egyesült Államok. Náluk a tudósok teljesen ráálltak a sportra, hihetetlenül doppingolták a versenyzőket. Az már más kérdés, hogy ezek a sportolók már nem élnek. Itt az az óriási kihívás, hogy megtaláljuk a határt az ember élettani képességei és a mesterséges, doppingszerek és génmanipuláció között.

Aki iszik vagy cigarettázik,  hasonló helyzetben van. Tudja, hogy akár bele is halhat, de mégis csinálja, ahogyan a sportoló is. Elég ijesztő az a jövőkép, amely felé az élsport halad. Ez szerintem már nem is sport. Ezek a versenyzők már tényleg nem sportolók, hanem gladiátorok. Pesszimista vagyok, de ez a folyamat szerintem megállíthatatlan.