1990

Az 1990-ben megtartott szabad választások eredményeképpen hat párt került be a parlamentbe (MDF, SZDSZ, FKGP, MSZP, Fidesz, KDNP). De ne felejtsük el, hogy ekkor még 4 százalékos volt a bejutási küszöb, igaz ugyan, hogy a bejutott pártok mind 6 százalék fölött teljesítettek.

A Maurice Duverger által meghatározott szabály szerint a választási rendszer kialakítja a pártrendszert is. A ’90-es példán látható, hogy az igen bonyolult vegyes választási rendszer eredményeként egy sokpártrendszer alakult ki. Domináns pártról ekkor még nem beszélhetünk, hiszen az első két „helyezettet” alig három százalék választja el egymástól.

1994

1994-ben ugyanaz a hat párt jutott be mint négy évvel korábban, azonban ekkor már egy komoly erőáttolódás volt figyelhető meg. A mandátumelosztást követően a kormányt alakító koalíció több mint 2/3-dal bírt, azonban az MSZP-t és az SZDSZ-t a rájuk leadott szavazatokban majdnem 700 ezer voks különbözteti meg.

1998

Ami viszont fontos, hogy az utolsó három helyen végzett pártok mind hét százalék körüli eredménnyel bírtak. Egyfajta átalakulás, választói magatartás kialakulása látható. A pártrendszer szempontjából a ’98-as választások fontos kérdése volt, vajon kiesnek-e a korábban szerényebb eredményt elért pártok, vagy sikerül feljebb tornázni a rájuk leadott szavazatok számát.

Igazán érdekes eredményt hozott azonban ez a választás. Saját erőből nem, csupán a Fidesz hátán tudott bejutni az MDF, és végül a Fidesz koalícióban tudott kormányt alakítani. Bejutott azonban a MIÉP is, így a szélsőjobb is helyet kapott a Parlamnet falai közt.

A későbbi politikai események, az FKGP felszámolása, az MDF Fideszbe való „integrálódása” hozta magával azt a változást amit érdemes jobban górcső alá venni.

2002

A 2002-es választások során már csupán három pártnak sikerült a parlamentbe való bejutás. Fontossá vált a korábban négyről, öt százalékra változtatása a bejutási küszöbnek. Ennek is köszöhető például, hogy a 4,37 százalékot elért MIÉP nem lett a törvényhozás része.

Szinte egy csapásra átváltott a pártrendszer és a korábbi többpártrendszer helyett kvázi kétpártrendszerről beszélhetünk. Igaz az SZDSZ bejutott, de hajszálon múlott, 5,57 százalékot sikerült szerezniük. Viszont a kormányban mint koalíciós partner foglaltak helyet.

Az a fajta választói magatartás amit már korábban előrevetítettünk, a 2002-es országgyűlési választások alkalmával jól megfigyelhető. A racionális választás, a tény, hogy az emberek immáron nem akarnak kis pártokra voksolni, félve attól, hogy a szavazatuk „elveszik”, magával hozta a kisebb pártok kiesését.

2006

A 2006-os választás a kétpártosodás folyamatát számokban visszafogta, egyértelmű azonban a tény, hogy az MDF saját ererjéből történő visszatérése a parlamentbe még nem jelentette az erőviszonyok felborulását. Továbbra is két nagy gyűjtőpártról beszélhetünk, és ekkor két kis pártról.

A legutóbbi 2010-es választások alkalmával viszont egy komolyabb, olyan átalakulás történt, amire még eddig nem volt példa és a kialakult rendszer is új Magyarország számára.

2010

2010 tavaszán négy párt került be a parlamentbe, ugyanannyi mint 2006-ban, viszont most egy pártnak sikerült, (illetve pártkoalíciónak) sikerült megszerezni a mandátumok több mint 2/3-át: 263-at pontosan.

Bár a Fidesz és a KDNP képviselői külön frakciókban ülnek, a pártrendszer szempontjából mindenképp tekinthető egy pártnak. (Véleményem szerint minden szempontból tekinthető egy pártnak, de ez egy másik írás témája.)

Tehát adott négy párt és mellette három kisebb. Érdekes, hogy sokan kiemelik két korábbi rendszerváltó párt kiesését a parlamntből. A pártrendszer működését és jellegét azonban nem befolyásolja, hogy mely pártok vannak benn.

Érdekes lehet megemlíteni a két új pártot az LMP-t és a Jobbikot, azonban ez sem változtat a tényen. Immár ismét többpártrendszereünk van, egyetlen domináns párttal. Az, hogy a politikai életre ez mennyire van befolyásoló erővel, meglátjuk a következő négy évben, az viszont már most látszik, hogy igen nagy ez az erő.

Ami viszont további kérdést vet fel a pártrendszer szempontjából, az a választási törvény módosítása, a T. Ház létszámának csökkentése. Ezen változtatások magukkal hozhatják a pártstruktúra újbóli átalakulását.

Ahogy a következő négy éven nagyon sok múlik, a választókon is. A látszat ellenére könnyen elképzelhető egy mammutpárt széthullása – legyen bármilyen diktatórikus is annak felépítése. Így a kis és közepes pártok új erőre kaphatnak. Szétesésről pedig szó sem lehet.