Forradalmi gondolat

Egy verőfényes júniusi délután mintegy száz (naná, hogy párizsi) örömlány fejéből kipattant egy forradalmi ötlet: tiltakozásul az őket érő hátrányos megkülönböztetések ellen elfoglalnak egy templomot. Ez 1975 június 2-án történt.

A barikádot építő örömlányok többsége ugyan ismét a rendőrörsön kötött ki, tettüket azonban több nemzetközi prostituáltak érdekeit védő szervezet is forradalminak minősítette. Az esemény méltó megünneplésére kinevezték tehát június 2-át Nemzetközi Szajhanapnak.

Az évfordulón az örömlányok a tanácsadópontokon több országban is óvszereket osztanak, tájékoztatnak a nemi úton terjedő betegségekről és ajánlásokat fogalmaznak meg a kuncsaftokkal való bánásmód szabályaira. Az osztrák lányok igen aktívak ezen a napon. Nem az ágyban természetesen, hanem a sajtóban.

A sógor lányok

Ausztriában Judith Schwentner, a Zöldek nőügyi szóvivője jogokat követelt a prostituáltaknak a Nemzetközi Szajhanap alkalmából: "Ez idő szerint a szexmunkások még a kialkudott bért sem perelhetik, mert tevékenységük erkölcstelennek számít." A hiányzó jogok hajszolják őket függőségbe és kedveznek az erőszakos bűncselekményeknek, amint azt "egy aktuális gyilkosságsorozat" is mutatja. "Arra lenne szükség, hogy a szexmunkások is köthessenek munkaszerződést."

Kiváncsian néztünk utána, vajon milyen rendezvényekkel, sajtótájékoztatókkal készültek a magyar lányok és érdekvédő szervezeteik. Hosszas keresgélés után sem találtunk semmilyen, a Nemzetközi Szajhanaphoz köthető programot.

Azon nyomban tárcsáztuk hát a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesületének elnökét, Földi Ágnest:

Megfeledkeztek volna erről a neves napról, vagy nem futotta rendezvények és tanácsadó pontok szervezésére?

Ezt a napot egy osztrák nőügyi szervezet hirdette meg, ők nevezték el a szajhák napjának. Mi az elnevezést nagyon negatívnak érezzük, ezért nem ezen a napon ünnepelünk, hanem December 17-én.

Miért pont December 17?

Őszinte vagyok, nem tudom most önnek megmondani. De a nemzetközi szervezetek többsége ezen a napon emlékezik meg a legősibb szakmáról és mi mindig csatlakoztunk ehhez saját rendezvényeinkkel. Magyarországon ma ez egy adófizetős, legális tevékenység, ezért ne szajhának nevezzük az ipar dolgozóit, hanem szexmunkásoknak, ami a társadalom számára is elfogadhatóbb.

Csak az elnevezéssel van bajuk?

A magyar nyelv elég sok kifejezést ismer ennek a tevékenységnek a megnevezésére és ezek közül szerintem a szajha az egyik legsértőbb.

Durvábbnak érzi, mint a kurvát?

Egyenértékűnek tartom a két megnevezést. Megvan mind a kettőről a véleményem: nem biztos, hogy egy szexmunkást kéne kurvának nevezni, mert az is de tartozik, aki fűvel-fával kefél egyet a hétvégi diszkóban, csak éppen nem pénzt kér érte, hanem ételt, italt, mozijegyet. Na, ezeket szajhának nevezem én. Aki pontosan tudja, hogy egy szolgáltatást nyújt, amiből adózik, arra sokkal megfelelőbb a szexmunkás megnevezést használni.

Beszéljünk másról. Megérezték, megszenvedték a válságot a magyar szexmunkások?

Igen. Minket is meglepett, hogy mennyivel többen vágtak bele ebbe a munkába az elmúlt két évben. Sok nő nem talál más megoldást, miután 15 év munka után felmondtak neki és a nyakán van a sok hitel, nem talált munkahelyet.

Megélhetési szexmunkások?

Senki nem azért választja ezt a munkát, mert jó anyagi helyzetben van, hanem azért, mert ez a megélhetés egyik formája. És azért tudjuk, hogy a nyolcvan ezer forintos minimálbérnél többet lehet keresni szexuális szolgáltatással.

Csökkentek az árak?

Nem a válság hatására megnövekedett létszámú szexmunkások miatt mentek lejjebb az árak, hanem azért, mert az embereknek kevesebb a pénze. A januári, februári időszakban szinte naponta többször csörgött a telefon az egyesületünknél. Az ország minden részéről telefonáló lányok arról érdeklődtek, hogy vajon másoknak is olyan rosszul megy az ipar, mint nekik. Mi is mosolyogva néztük azokat a hirdetéseket, amelyek “egyet fizetsz kettőt kapsz” akcióval reklámoztak.

Számokban mit jelent az árcsökkenés?

Rengeteg mindentől függ egy szolgáltatás ára. De például a lakáson dolgozó lányok nyolc ezer forintért vállaltak egy fél órát a válság előtt. Ma nagyon sokan öt-hat ezer forintot kérnek el a fél órás megkönnyebbülésért. Az egy órás együttlét pedig 15 ezer forint helyett 12 ezer forintba kerül.

Elképzelhető-e valamilyen összefüggés a közösségi oldalak társkereső alkalmazásainak egyre növekvő népszerűsége és a prostitúció viszonylatában? Felmérések szerint folyamatosan növekszik azoknak az embereknek a száma, akik főleg egy éjszakás kalandok megszervezése miatt használják ezeket az alkalmazásokat, valamint az egyéb internetes társkereső oldalakat.

Az ingyenes szexre gondol. Van ilyen, de ez nem nyomta rá a bélyegét a szexmunkára. Eddigi tapasztalataink alapján nem csökkent a kuncsaftok száma a lányoknál. Persze lehet fél órás ingyen szexet folytatni egy vadidegennel, de akkor itt tenném hozzá, hogy szajha. Ők megünnepelhetik a mai napot!