"Mindannyian a válogatott mögött állunk, függetlenül attól, hogy honnan jövünk" - véli Grant Jackson, egy 25 éves egyetemista, aki még hozzáteszi: "A világbajnokság összehozza az embereket, megragadhatóvá teszi a nemzeti egység gondolatát".

Maga Jacob Zuma köztársasági elnök is a nemzeti büszkeség egy olyan robbanásszerű megnyilvánulásáról beszélt vasárnap a vb kapcsán, amilyenre Nelson Mandela 1990-es kiszabadulása óta nem volt példa.

A múlt azonban óvatosságra int. Mandela 1995-ben magára öltötte egykori elnyomói csapatának, a rögbiválogatottnak a mezét, amikor az megnyerte a világbajnokságot, ezt sokan a megbékélés jeleként értékelték, 12 évvel később, az újabb vb-diadal alkalmával azonban a nemzeti együttesben még mindig 13 fehér és két félvér kapott helyet, színes bőrű egy sem.

A sportban, akárcsak az élet más területein, még mindig nagy a megosztottság: a fehérek továbbra is a rögbi és a krikett iránt érdeklődnek elsősorban, miközben a futball a feketéké. A közelgő világbajnokság ugyanakkor kissé felkavarja az állóvizet. A Bulls rögbicsapatának például május végén pretoriai stadionjából Sowetóba kellett költöznie, hogy átadja helyét a labdarúgásnak. Néhány szurkoló, főként az európai gyarmatosítók leszármazottai ennek folyományaként először kockáztatták meg, hogy utóbbi városba látogassanak, és ott végül nagy ünneplés alakult ki.

A kedvező jelek ellenére többen kételkednek abban, hogy a nagy lelkesedés a világbajnokság után is kitart. A gazdasági széttagolódást biztosan nehéz lesz gyorsan megszűntetni egy olyan társadalomban, amelyben öt színes bőrű közül három munkanélküli, miközben az állástalanok aránya a fehérek körében csupán négy százalék.

"A sportesemények összehozzák az embereket, de amikor véget érnek, mindenki visszatér oda, ahonnan jött, a városokba vagy a külterületekre" - mondta Matthew Booth, a dél-afrikai labdarúgó-válogatott egyetlen világos bőrű játékosa.

"A fehérek és a feketék nem ismerik egymást, ez a mi legnagyobb gondunk" - véli Aubrey Matshiqi, a politikai tudományok központjának munkatársa. Szerinte a világbajnoksággal egy újabb kő kerülhet a közös építményre, de a teljes megbékélést nem hozza el a torna.

A fenntartások ellenére azonban a dél-afrikaiak nem engedik, hogy elrontsák örömüket.

"A világbajnokság összekovácsol minket, és ez tartós lesz - jelentette ki a vosloorusi Tladi Buthelezi. - Ne törődjenek a pesszimistákkal, kiváltság, hogy itt lehetünk".