A magyar társadalom népesedési helyzetét nyugodtan nevezhetjük katasztrofálisnak. E kijelentés ugyan nem fogja ágyékon rúgni a világ tőzsdéit, mint tette azt Kósa Lajosé és Szijjártó Péteré, ám az államcsődnél sokkal súlyosabb dolog. Nem akarom persze elbagatellizálni az államcsőd hatásait, ám messze nem lehet összehasonlítani azzal, amit egy fogyatkozó, erősen öregedő társadalom okozhat a gazdaságnak.

Az államcsőd rövid távon küldi a padlóra az országot (és persze annak hitelezőit, így természetes, hogy ők ordibálnak nagyon), a népesedés katasztrofális alakulása azonban hosszú távon vérezteti el az egész hóbelevancot, amit ma Magyarországnak hívunk.

Ezért volt különösen fontos, hogy Orbán bejelentette: családi adózást akar. Ez nem csupán szimbolikus, de nagyon is fontos lehet a jövőnk szempontjából. Főleg úgy, hogy az adójóváírást szépen, két év alatt kivezetik a rendszerből. Ezzel persze lesznek, akik rosszul járnak: akiknek nincsen gyermekük, vagy szinglik. Ám engedtessék meg, hogy ne sajnáljam őket. Nem nevelnek gyermeket, csak magukra gondolva élnek, jóval magasabb színvonalon, mint a hasonló társadalmi státuszban lévő gyermekesek. Itt az ideje, hogy ne őket, hanem a családosokat támogassuk.



Leegyszerűsítve

A társadalom alapja az egyén. Az egyén, aki megtermeli azokat a javakat, amiknek egy részét a közösbe bedobva működtetheti az államot. Amiből fenntarthatjuk a rendőrséget, az oktatást, az egészségügyet, a nyugdíjrendszert stb. Ha kevesebb lesz az egyén, kevesebb lesz a megtermelt összeg, kevésbé vagy rosszabb minőségen tudjuk ellátni ezeket. Ezért nyilvánvaló érdek, hogy ne csökkenjen az összlétszám.

Mondhatnánk, ideális lenne, ha nőne, de a mai túlnépesedett világban ez egyáltalán nem biztos, hogy átgondolt kijelentés. A legegészségesebb, ha fenntartunk egy nagyjából állandó nagyságú népességet. Ám jelenleg ettől a magyar társadalom messze van. A cél azonban legalább megfogalmazódott.

Miért fontos ez?

Azért, mert egy gyermek világrahozatala, felnevelése, iskolába járatása, ruházása, etetése, azaz ellátása különféle felneveléshez szükséges tárgyakkal (mint, kisbaba, kisautó, kistank, gumikacsa, toll, füzet, ehetőradír, rózsaszín mobiltelefon, macisgumicukor, később cigipapír, sörösdoboz, metálkoncertjegy stb.) a gazdaság számára rendkívüli módon megéri. Azaz, ha kicsit is támogatja az állam a gyermekek születését, később sokkal nagyobb hasznot fog neki hozni, kapitalista szlenggel: megéri a befektetést. Nem beszélve arról, hogy ha a rendszer jó, akkor adófizető lesz belőle.

A gyermektelen párok számára az új rendszer felhívás egy keringőre. Ha a 16 százalékos adózás mellett még kedvezményeket is kapnak, talán szívesebben vállalnak gyermeket, főleg, ha elvesztik az eddigi jóváírásokat. Ne kergessünk persze hiú reményeket. Valódi eredményt elérni (például egy új Ratkó-korszakot nyitni) csak akkor lehet, ha a kedvezmények jelentősek.

Sajnos ezek mértékéről egyelőre alig tudunk valamit; Orbán elmondásából csak az derült ki, hogy évente fogják meghatározni, méghozzá valahogy a gazdaság aktuális állapotából kiindulva. Ez azonban elég fura, hiszen ha valaki az adókedvezményekre apellálva vállal gyermeket, akkor azt nem egy évre teszi. Magyarán ha az egyik évben a gyermeke miatt meg tud spórolni 40 ezer forintot, a másik évben azonban csak 15 ezret kap mondván, hogy változott a gazdasági helyzet, akkor nehezen elképzelhető, hogy bevállalja. Egy ilyen rendszer bevezetéséhez kiszámíthatóság kell. Kíváncsian várjuk, hogy ezt hogyan képzeli a kormányt.