Ismeretes, hogy a Fidesz a médiatörvény módosítását tervezi, mellyel kapcsolatban Önnek számos kifogása volt. Korábban mondta, hogy talicskányi módosító javaslatot fog benyújtani.

A javaslattal kapcsolatosan nekünk négy problémánk van. Az egyik a beterjesztés módja – ez nem egy ellenzéki sirám, hogy nekünk csak egy hétvégénk volt, hogy feldolgozzuk a szöveget – azt gondolom, a szólásszabadság, a demokratikus közvélemény elvárása teljesen egyértelmű ebben az ügyben.

Azzal, hogy nulla munkanap volt arra, hogy ezeket a törvényjavaslatokat át tudjuk tanulmányozni, gyakorlatilag semmiféle társadalmi párbeszéd nem volt. Ami azt mutatja, hogy a Fidesz nem a sajtószabadság kiterjesztése, hanem annak szűkítése mellett elkötelezett. Sajnos tartalmi értelemben is erre utalnak a javaslatok.

Milyen módosításokat tart szükségesnek?

A három tartalmi kifogásunk közül az egyik, hogy úgy szabályozza a törvénycsomag a közszolgálati médiumok működését, hogy egy szót sem veszteget arra, mi is az a közszolgálatiság. Vagyis nem definiálja, hogy az állam milyen típusú közszolgálati feladatokat vár el a médiumoktól s hogy ehhez milyen intézményi rendszer kell. Itt ugyanaz a logika, mint a kisebb parlament esetében.

Először kőbe vésünk egy létszámot majd ahhoz igazítjuk a rendszert. Pedig pontosan fordítva kellene csinálni. Itt is pontosan ez történt, hiszen szó sem volt arról, hogy a közszolgálatiság mit jelent – pedig az elmúlt időszakban a közszolgálatiság fogalma Magyarországon és Európában mindenhol vita tárgya.

Ez pedig egy nagyon hasznos és fontos vita, a jelen javaslat pedig csak annyit határoz meg, hogy lesz egy közszolgálatisági kódex. Ennek felügyeletére alakítanak ki intézményeket, de egyáltalán nem világos, hogy ezek az intézmények alkalmasak erre a feladatra, hiszen nem tudjuk, hogy mi is az.

További kritikánk az, hogy ez a javaslat egy többé-kevésbé támogatható módon a különböző közszolgálati médiakuratóriumokat egységesíti. Ami önmagában nem problémás, sőt én azt is el tudnám képzelni, hogy a jelenlegi közszolgálati médiumok nagyobb mértékben integrálódjanak, nem feltétlenül a költségcsökkentés, hanem a minőségi hírszolgáltatás érdekében. Nem tartom ördögtől valónak azt, hogy a Magyar rádió és a Magyar Televízió közös szerkesztőségeket üzemeltessen. Erről lehetne értelmes párbeszédet folytatni.

A baj az, hogy a felügyelő kuratóriumokat, vagyis korábbi Hírközlési Hatóságot és az ORTT-t összetolja. A javaslatban pedig egy állandó feszültség van azzal kapcsolatban, hogy ez most egy autonóm közigazgatási szerv, vagy a kormány politikáját megvalósító hatóság, illetve, hogy ez egy egyszerű közigazgatási szerv, vagy egy médiatartalmat felügyelő hatóság. Illetve, hogy ez egy kormány alá rendelt szervezet, vagy a parlament által választott. Ezek a feszültségek, pedig a legtöbb kérdésnél kibuknak.

Ezzel egy furcsa és szerintem nem működőképes intézményrendszert alakítanak ki. A jéghegy csúcsa, hogy a hatóság elnöke – akit a miniszterelnök nevez ki – egyben a Médiatanács elnöke is lenne, abban az esetben pedig a parlamentnek is meg kéne választania, ami jelen erőviszonyokat tekintve nem vitatott, de ha intézményeket akarunk kialakítani, akkor ne az aktuálpolitikai helyzethez alakítsuk ezt.

A harmadik probléma, hogy szemben az alkotmánybíróság által meghatározott nyomvonalakkal, a közszolgálatiság felett őrködő társadalmi kontrollt teljesen kiveszik a rendszerből. Ehelyett politikai kontrollt tesznek be, ami önmagában sem helyes, az pedig végképp nem helyes, hogy a mindenkori kormány emberei kilenc évre lesznek bebetonozva a médiatanácsba.

A közszolgálatiság egyik legfontosabb eleme a függetlenség. Ez az intézményrendszer garantálja, hogy hosszú távon, nem tudnak függetlenek lenni a kormánytól. Innentől kezdve pedig az adófizetők pénzét kidobják az ablakon, mert képtelenek lesznek közszolgálati módon működni ezek az intézmények.

Ön szerint mennyi esélye van, hogy a Fidesz figyelembe vesz majd ellenzéki módosító javaslatokat is?

Rengeteg módosító indítvány volt és azt tudom, hogy a kulturális bizottságban bólogató jánosként leszavazták az összes ellenzéki módosító indítványt és két technikai jellegű kormánypárti ment át. Ettől függetlenül mi plenáris ülésre viszünk néhány módosító javaslatot. Részben az intézményrendszerrel kapcsolatos törvénymódosításoknál, részben az alkotmánymódosításnál, ahol van egy nagyon fontos nem csak szimbolikus jelentőségű változtatás, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága helyett a szólásszabadság kifejezést használják, ami a magyar közjogban egy szűkebb tartalmú kifejezés és ezt nem tartjuk indokoltnak.

Említette, hogy nem definiált a közszolgálat fogalma. Ön szerint, illetve az LMP szerint hogy lehetne a közszolgálatiságot meghatározni?

Ez nagyon nehéz kérdés. Éppen a közszolgálatiság intézményrendszere az, amely ma Magyarországon komoly hiányt szenved, és éppen ezért nem tudunk értelmes párbeszédet folytatni arról, hogy mi is a közszolgálatiság. Az biztos, ahogy az LMP tekint a közügyekre olyan közszolgálatiságot tudnánk elképzelni, ami olyan témákat is a köz által megvitatandó témákká tesz, melyek korábban nem voltak azok.

Másrészt valamiféle deliberatív demokrácia felfogásban hiszünk és szeretnénk minél aktívabban bevonni az állampolgárokat a politikai döntésekbe. szerintem a közszolgálatiságnak ezt az értelmet is meg kell kapnia, szélesíteni kell a nyilvánosság tereit, szélesíteni kell azokat az aspektusokat, amik a közéleti vitákban felmerülnek.

Olyan témákról is kell beszélnünk, melyekről korábban keveset beszéltünk a közszolgálatiság jegyében, mint a jövő nemzedékek iránt érzett felelősségünkről, ami véleményünk szerint nagyobb súllyal kéne, hogy latba essen. A demokrácia lényege pedig az, hogy a viták helyesek, azokat le kell folytatni, konszenzusra kell törekedni és így helyesebb döntéseket tudunk hozni. Önmagában ez a törvényjavaslat és a beterjesztés módja is ellentétes azzal a demokrácia felfogással, amit az LMP képvisel.