Jobbra át!

A nagyobb EU tagállamok közül mindegyikben jobboldali kormányzat van: Németországban a kereszténydemokrata CDU-CSU, a liberális FDP-vel, Franciaországban a jobbközép Unió a Népi Mozgalomért kormányoz. Mint ismeretes Nagy-Britanniában a májusi választásokat követően véget ért a Munkáspárt 1997 óta tartó kormányzása és a konzervatív David Cameron alakított kormányt, egyedülálló módon a Liberális Demokrata Párttal koalícióban; Olaszországban Silvio Berlusconi 2008 óta kormányoz a Szabadság Népe névre hallgató pártszövetség élén.

Az egyetlen nagyobb ország, melyben nem jobboldali kormányzat van jelenleg Spanyolország, ahol a Spanyol Szocialista Munkáspárt a legnagyobb kormánypárt, élén Zapatero miniszterelnökkel.

A tendencia azonban nem csak a nagyokra érvényes, a kisebb államokban is zömében jobboldali pártok, illetve általuk dominált koalíciók vannak hatalmon. Kivétel ez alól Görögország, Szlovénia, Portugália és Norvégia. Illetve a kakukktojás Ausztria, ahol a baloldali Osztrák Szociáldemokrata Párt és a jobboldali Néppárt nagykoalícióban kormányoz.

A 2010-es évben több választás is volt Európában, melyek közül egy a hazai. A kelet-közép-európai régiót tekintve Csehországban és Szlovákiában is parlamenti választások voltak. Csehországban megtartotta a jobboldal a kormányzati pozícióját, míg Szlovákiában úgy tűnik meg tudja azt szerezni. Egyébként jobbközép kormányzás van Szerbiában, Romániában, Bulgáriában, Horvátországban és Lengyelországban is, ha csak szűkebb környezetünkben nézünk körül.

Európai trend

A jobboldali előretörésnek talán mindenekelőtt a gazdasági válság volt az oka, mely alapvetően rengette meg az európai országokat. Hogy ez miért a baloldalt érintette hátrányosan és nem a jobbot? Ez igen nehéz kérdés. Talán azért, mert a baloldali pártok, melyek egykor a jóléti állam elsőszámú képviselői voltak, az ezredfordulót megelőző években és azt követően különösen felgyorsult ütemben mozdultak el a klasszikus szociáldemokrácia irányából a szociálliberális – inkább piacbarát – politika felé, mely komoly pofont kapott a válságtól.

A válság azonban alapvetően olyan irányba hatott, hogy Európa országaitól a versenyképesség növelését, kisebb és hatékonyabb gazdálkodást és kisebb költséggel működtetett államot követel meg. Ennek megfelelően több európai országban az ezeket a liberális gazdaságpolitikai lépéseket favorizáló politikai pártokat hozta helyzetbe a válság. Erre talán a két legjobb példa Németország és Nagy-Britannia.

Németország – Pirruszi győzelem?

Németországban a tavalyi választások nyertese – annak ellenére, hogy hatvanéves története során a legkisebb támogatottságot kapta - a CDU-CSU jobboldali pártszövetség lett Angela Merkel kancellárasszony vezetésével. A választás nagy nyertesei a kispártok voltak, közülük is kiemelkedett az általában öt százalék körül tanyázó liberális FDP, melynek rendkívül határozott piacbarát programját a szavazók 14,6 százalékos támogatással hálálták meg. Ez egyértelműen azt mutatja, hogy Németországban a választók jelentős része a válságból kivezető utat a gazdasági liberalizációban látja.

A létrejött konzervatív-liberális koalíció is sokkal inkább az angolszász libertárius konzervativizmus jegyeit viseli magán, semmint a klasszikus kontinentális – német és francia – kereszténydemokrata és keresztényszociális konzervativizmusét. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy éppen az elmúlt időszak további gazdasági gondjai – leginkább a görög- és az ehhez köthető euro válság - nagyon jelentősen megtépázta a berlini kormánykoalíció népszerűségét. Így még az sem kizárható, hogy Merkel kancellárasszony kormánya belebukik az európai pénzügyi krízisbe.

Csehország - Nem voltak vevők az ígérgetésre

Azért a német jobboldal győzelme a tavalyi választásokon jól megmutatja azt a trendet, amivel Európában szembesülünk a válságot követő időszakban és ami végsősoron a jobboldali átrendeződést eredményezte. Ebbe a trendbe illeszthető az is, hogy a csehországi választások során is a kormányzó jobboldal megtartotta hatalmát, még annak ellenére is, hogy semmi jót nem ígért az embereknek választási győzelme révén. A vesztes szociáldemokraták ezzel szemben a meglehetősen populista ízű, baloldali ígérgető kampányukkal sem tudtak elég szavazatot kapni a kormányzóképességhez.

A brit példa – Vissza a Thatcherizmushoz!

A brit választás szintén iskolapéldája a már említett jobboldali átrendeződés trendjének. A Cameron vezette toryk kisebb államot, alacsonyabb adókat és versenyképesebb gazdaságot ígértek követve a Thatcher-i politikai hagyományokat. Ezzel szemben a tizenhárom éven át a kormányzásba belefáradt Munkáspárt nem igazán talált hatékony választ a gazdasági válság által megtépázott brit gazdaság helyzetére és ebből következően a társdalom igényeire. A Munkáspárt programjában a szociális kiadások növelése és az erős állam mellett tette le a garast.

Érdekes módon a brit konzervatívok sem voltak elég erősek ahhoz, hogy egyedül kormányozzanak, melyből következően szükségük lett a Liberális Demokrata Pártra is, egy a brit politikai rendszerben igen ritka koalíció formájában. A balliberális LDP és a Konzervatív Párt a kisebb államban és az adócsökkentésben találta meg a közös nevezőt, kísértetiesen hasonlóan a német példához. A britek annyival szerencsésebb helyzetben vannak, mint kontinentális partnereik, hogy nem kellett fájdalmas többletkiadások révén részt venniük az euró megmentésében. Eddig legalábbis – lévén nem tagjai az eurozónának! A brit gazdaság azonban koránt sem független az eurozónától, így könnyen lehet, hogy az egységes valután többletbevételekre szert tevő Nagy-Britanniának is – szolidaritási alapon – később be kell dobnia a közös kalapba. Ez pedig – csakúgy mint Németországban – borítékolhatóan aláássa a jobboldali-liberális koalíció adócsökkentő elképzeléseit, így feltehetően népszerűségét is.

Hogyan illeszthető a képbe Magyarország?

Magyarországon egy kissé azért más volt a helyzet. Számos helyi sajátosság – ha nevezhetjük így például az őszödi beszédet – járult hozzá a szocialisták történelmi bukásához. Nálunk a kényszerhelyzet hatására már a baloldali kormányzat elkezdte a kiadáscsökkentő intézkedéseket, illetve a válságkezelést. A kampány során, mivel az MSZP kényszerhelyzetben volt a Fidesznek nem kellett – mondjuk Csehországhoz hasonlóan – megszorításokkal és fájdalmas reformokkal kampányolnia.

Azonban miután a Fidesz megszerezte az áhított kétharmados parlamenti többséget és kormányzati pozícióba került, az európai trendeknek megfelelő gazdasági programot hirdetett. A huszonkilenc pontos gazdasági akciótervre elkeresztelt program adócsökkentéseket és egykulcsos adórendszert helyezett kilátásba, melyeknek eredője a gazdaságélénkítés.

Volt jobboldali válasz

Az említett példák arra engednek következtetni, hogy Európa szerte inkább a jobboldali politikai erők találtak választ a gazdasági válságra. Legalábbis úgy tűnik, az európai polgárok számára e pártok nyújtanak reális alternatívát a válságból való kilábaláshoz. A kérdés az, hogy ez a trend mennyire tartós – hiszen Németországban már meggyengült a talaj a jobbközép koalíció lába alatt, ami intő jel lehet más államok jobboldali kormányzatai számára is. Emellett az is kérdés, hogy a baloldal pillanatnyi gyengesége után hogyan tud kilábalni és milyen elképzelései vannak a koránt sem rózsás európai kilátások javítására.