Politikusok az ÁSZ élére – finoman szólva is nehezen magyarázható húzás

Leginkább az ÁSZ elnöknek jelölt Domokos László csapta ki a biztosítékot az ellenzéknél és a civil szféránál. Ebben semmi meglepő sincs mivel az ÁSZ feladata többek közt a pártok és a kormányzati szervek gazdálkodásának ellenőrzése. Ebben az esetben pedig  kétséges egy pártember kinevezése a kormánytól független intézmény élére. Ennek a lépésnek sincs jó üzenete, hiszen egy pártkatona hogyan is ellenőrizhetné független módon tulajdon pártja tiszta gazdálkodását? Sehogy. A másik érv, ami Domokos jelölése ellen szól, hogy még csak komolyabb szakmai tapasztalata sincs a területen.

Az is meglehetősen furcsa lépés, hogy kompromisszumként alelnöknek Warvasovszky Tihamért jelölte a Fidesz, mondván egy az ellenzékhez közel álló személy ellensúlyozná a kormánypárthoz köthető elnököt. Ez az elsőre is pártmutyi szagú lépés azonban, még az MSZP-nek sem volt ínyére. Warvasovszky viszonya már 2009-ben olyannyira megromlott az egykor őt polgármesterként elindító MSZP-vel, hogy ÁSZ alelnöki jelölését Mesterházy Attila csak annyival kommentálta, hogy Warvasovszky „már régen nem az MSZP-hez köthető”.

Warvasovszky már 2009 áprilisában sem írta alá a Bajnai gordon intézkedéseit tartalmazó politikai nyilatkozatott, nemmel szavazott a tizenharmadik havi nyugdíj megszűntetésére, valamint a 2010. évi költségvetést sem támogatta. Mindezek fényében valóban elég meghökkentő, hogy a Fidesz Warvasovszky jelölésekor őt, az ellenzékhez köthető személynek nevezte. Ez nagyjából olyan, mintha a HírTV műsorvezetőjét, az ex-szocialista Csintalan Sándort MSZP-hez köthető médiaszemélyiségként definiálnánk.

Schmitt Pál, mint köztársasági elnök!

Mint tudjuk a köztársasági elnök Magyarországon a nemzet egységét hivatott megtestesíteni, az alkotmány értelmében. De vajon Schmitt Pál mennyire testesíti meg a nemzet egységét? Hát …?

Az eddigi gyakorlatnak megfelelően Schmitt jelölése nem feltétlenül szerencsés a köztársasági elnöki posztra, hiszen egy élvonalbeli pártpolitikusról van szó a személyében, szemben elődeivel.

Az elődök?  Göncz Árpád az Antall-Tölgyessy paktumnak megfelelően kerülhetett a posztra. A pártalku pedig nem elegáns megoldás, ha egy a pártok fölött álló, az egész nemzet egységét megtestesítő funkcióba kívánunk helyezni valakit. És bizony akkor sem volt az. Ezért érdemes visszaemlékezni arra, hogy annak idején az egyébként SZDSZ alapító Göncz Árpád köztársasági elnök és az Antall kormány viszonya koránt sem volt felhőtlen és harmonikus.

A Göncz Árpádot az elnöki székben 2000-ben követő Mádl Ferenc sem volt pártpolitikus, de például 1990-1993 között az Antall kormány tudománypolitikáért felelős tárca nélküli miniszteri posztját töltötte be.

2005-ben Mádl Ferencet, az egykori MDF alapító, majd az Alkotmánybíróság elnök tisztét is betöltő Sólyom László követte. Sólyom nevét eredetileg az MDF dobta be, majd a Fidesz is mögé állt. Megválasztása pedig annak köszönhető, hogy az akkor kisebbik kormánypárti SZDSZ nem támogatta az MSZP jelöltjét, Szili Katalint, mondván pártember lévén nem méltó a poszt betöltésére. Így Sólyom László a kompromisszumképtelenség eredményeképpen, egy politikai baki révén pozícióba.

Ezek után újra feltehetjük a kérdést, hogy a Fidesz-politikussága mellett korábban sportoló és MOB elnök Schmitt Pál mennyire nem illik a sorba? Anélkül, hogy álszentek lennénk, és megnézzük a korábbi elnökök személyét, valamint megválasztásaik körülményeit azt mondhatjuk Schmitt személye elfogadható, még ha a Fidesz valóban kereshetett volna egy a jobboldalhoz köthető, de a direkt pártpolitizálásban kevésbé érintett jelöltet. A legnagyobb ellenzéki párt részéről egyszerűen nem érheti kritika a Fideszt Schmitt jelölésével szemben, hisz ők öt éve azt a Szili Katalint jelölték, aki pártpolitikai karrierjén kívül semmilyen közéleti vagy tudományos tevékenységet sem tud felmutatni.

Ezzel szemben az aktuális szocialista jelölt Balogh András történész, akadémikus, diplomata minőségi váltás a szocialisták részéről. A Fidesz pedig amolyan gesztusértékű lépésként meghallgatták a szocialista jelöltet. Harrach Péter alkalmas jelöltnek nevezte Baloghot, míg Lázár János megköszönte, amiért eljött és tájékoztatta a Fideszt. Reagálva a Fidesz-KDNP lépésére Lendvai Ildikó úgy reagált, hogy a szocialisták is szeretnének találkozni a Fidesz jelöltjével. Vajon mi állhat ennek a hátterében? Feltehetően a Fidesz azt várja a legnagyobb ellenzéki párttól, hogy ne vegye kommunikációs össztűz alá Schmittet.

Alkotmánybíró jelölés – talán kompromisszumot köt a Fidesz?

Az alkotmánybírák jelölőtestületére vonatkozó szabályozás fideszes változtatás, vagyis a paritásos jelölés, arányosra változtatása szintén kiverte a biztosítékot az ellenzéknél és a civil szféránál is.

A szabályozás okozta felháborodást a Fidesz egyetlen módon ellensúlyozhatja, ha akarja és nem – az ellenzék által feltételezett módon - pártembereket akar az AB-be ültetni. Ez pedig az, ha szakmailag elfogadható személyeket jelöl az AB két fennmaradó pozíciójába. Úgy tűnik, ezt megteszi a Fidesz, azzal hogy a korábban már az AB elnöki tisztét betöltő Bihari Mihály az egyik jelöltje. A szakmailag elég nehezen megkérdőjelezhető Bihari személyével a Fidesz politikailag is bevédheti magát, hiszen a jelölt baloldali kötődésű.

Az LMP is megnevezte a maga jelöltjét a korábban szintén a taláros testület tagja volt, Kukorelli István személyében. Az LMP részéről Schiffer András a jelöléssel egy időben jelezte, hogy Kukorellit a Fidesz korábban alkalmasnak tartotta a posztra és azt is hozzátette, hogy az LMP nem tartja elfogadhatatlannak Bihari Mihály jelölését. Ez egyértelmű üzenet a Fidesz felé. Kérdés, hogy a kétharmad birtokában a Fidesz megteszi azt a gesztuslépést az LMP irányába.  A kérdés egyelőre nyitott.

Áll az alku?

Figyelemreméltó mindenesetre, hogy a szabályozási átalakításokkal rohamtempóban és valóban egyoldalúan cselekvő Fidesz,  most behúzza a kéziféket. Ha mást nem legalábbis gesztusokat tesz, illetve tehet az ellenzék felé, ezzel tompítva azokat a kritikákat, miszerint „demokratikus keretek közötti egypártrendszert”, illetve „narancsuralmi rendszert” valósít meg. A gesztusok területén a kormánypárt a köztársasági elnököt illetően megtette a kötelezőt. Az AB esetében úgy tűnik, szintén megteszi ezt a lépést. A kérdés már csak az ÁSZ – vajon itt mit lép majd a kormány? Keresztülviszik akaratukat, vagy esetleg itt is manőverezésbe kezdenek?