Szijjártó Péter szerint az emberek egyértelmű döntése ellenére a Gyurcsány-korszak folyamatosan tolakszik vissza. Pedig – mint mondja – az országgyűlési választáson az emberek határozottan és egyértelműen lezárták a Gyurcsány-korszakot, és ezzel lezárták a hazugságok, az adathamisítások, a rendőri brutalitás és a korrupció korszakát. Orbán Viktor személyes szóvivője szerint jól látszik azonban, hogy továbbra is harcolni kell a Gyurcsány-korszak ellen, mert az újra és újra vissza akar térni.

Gyurcsány-korszak, Gyurcsány-korszak, Gyurcsány-korszak. Hm. Vajon mire gondolhatott Szijjártó Péter, amikor ezt a sokat megért kifejezést a Fidesz elsöprő győzelme után újra, újra és újra eldarálta nekünk?

Középkor

A „gyűlölet karmesterével” való riogatás 2009. április 14-én aktualitását veszítette. A "hazug, elmebeteg" kormányfőt követő Bajnai Gordon karaktere, pláne politikája körülbelül annyira hasonlít Gyurcsányéhoz, mint Orbán Viktoré Kiszel Tünciéhez. Mindketten szépen tudnak mosolyogni, ha akarnak. (És többnyire akarnak. Kiszel azonban többet beszél elképzeléseiről, mint Orbán, továbbá mosóprogramja is közel olyan információdús, mint a Fidesz kormányprogramja.)



De ez még hagyján. Bajnait mégiscsak a Gyurcsányt is támogató szocialisták tették meg kormányfőnek, nem pedig az istenadta, "gyurcsányhazudta" nép. Ám – ha valakinek esetleg nem tűnt volna föl (Szijjártónak alighanem föltűnt) – idén áprilisban is történt ebben az aprócska országban egy s más. Például fény derült rá, hogy Hujber Feri is nyeregbe száll a Nemzeti Vágtán. Meg hogy oltári fölénnyel a Fidesz nyerte a választásokat, egészen a középkorba zavarva vissza a szocialistákat. A középpárti korba, persze.

Határozatlan

Visszatolakszik a Gyurcsány-korszak? Annyiban mindenképp, hogy csakúgy, mint a magára anno a magyar modernizációs törekvések megtestesítőjeként tekintő Gyurcsány, úgy Orbán is csak szavakban működik együtt nemzetével, s ebbe – kétharmad ide vagy oda – előbb vagy utóbb úgyszintén beletörhet a bicskája. A különbség ebből a szempontból pusztán az, hogy előbbi Új Magyarországról, utóbbi Nemzeti Együttműködés Rendszeréről vizionál.

Valamiben Szijjártónak persze kétségtelenül igaza van: az emberek a tavasszal határozottan és egyértelműen elküldték kissé a fenébe a szocikat. Ugyanakkor határozatlan társadalmi szerződést kötöttek orbánékkal, hiszen világos program és elképzelések hiányában jószerivel a majdnem semmire szavazva zavarták őket az államhatalomba. Világos ez, csak jó volna végre kideríteni, hol s főleg milyen módszerrel tolakszik vissza a hatalomba a Gyurcsány korszak. Maga Gyurcsány áll a tolakodók élén, vagy – egyelőre még – sameszait küldve ront nemzetére?

Vissza, vissza...

Bevallom, én nem látom a tolakodó Gyurcsányt. Se Házon belül, se azon kívül. Látok viszont egy Fidesz-KDNP-s kormánytöbbséget, amelyik a Parlamentben csöndben üldögélő, nyilvános szereplésre nem vállalkozó, bánatában blogolgató ex kormányfővel is előbb és szívesebben foglalkozik, mint azokkal, akiktől a tavasszal a semmire kért és kapott felhatalmazást, és akiknek a nevében ezekben hetekben fenekestül forgatja fel és alakítja a saját kaptafájára a húsz év alatt az ország többé-kevésbé bejáratott és bevált közjogi szisztémáját.

Nem látom amúgy az egyszeri, nagy arányú adócsökkentést, a munkahelyteremtő program hangsúlyelemeit, az egészségügyi dolgozók bérének radikális bérnövelését, mi több, ha már itt tartunk, egyelőre az egészségügy húzóágazattá tételéhez szükséges intézkedéseket, uram bocsá’ törvényjavaslatokat sem.

Így pedig attól tartok, a Gyurcsány-korszak még hosszú hónapokig vissza és vissza akar majd térni. A szavak szintjén legalábbis.