Augusztus 4-étől Schmitt Pálnak hívják Magyarország köztársasági elnökét. De vajon az egykori párbajhős az alkalmas jelölt? S miután megválasztották, rátermett államfő válik belőle? Erről ma körülbelül annyit tudunk, mint arról, mit tervez Orbán Viktor az utóbbi években jobbára vegetáló hazai struccfarmokkal. (Hiába, ma már madárnak lenni se életbiztosítás.) Vagy mégsem?

Ha valami nagyon nem világos, nagyon nem egyértelmű, ott az Alkotmány. Az arra való, hogy eligazítást nyújtson. Legalább az alapokban. A köztársasági elnököt az Országgyűlés öt évre választja – áll az 1949. évi XX. törvényben, így tehát Schmitt is ennyi ideig lesz a Magyar Köztársaság első embere. Köztársasági elnökké megválasztható minden választójoggal rendelkező magyar állampolgár, aki a választás napjáig a harmincötödik életévét betöltötte. Alkotmányos kritériumból mindössze ennyi van, ennek pedig Orbán Viktor jelöltje kétség kívül megfelel.

Nagyot követ

Kevésbé egyértelmű, megfelel-e annak a kitételnek, hogy Magyarország köztársasági elnöke kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. Ha nyolc évvel ezelőtt történik mindaz ami most, akár még beszélni is lenne miről. Ma már szó sem lehet róla. Az egykori olimpiász, sportvezető-diplomata 2002-ben független fideszesként megpróbálkozott a főpolgármesteri székbe ülni, majd miután kudarcot vallott, hivatalosan is Orbán Viktor mellé lépett.

Alelnökként (ellenzéki pártvezetőként) egyre gyakrabban merészkedett a napi politika aknamezejére, s bár mint életében mindent, rövid idő alatt ezt is korrektül kitanulta, az ország felét csak nem bírta meggyőzni: mire jó neki ez az egész? Ha szurkálni akar, miért nem megy le szeretett klubjába, az MTK-ba?

2004-ben már senkinek nem okoz meglepetést, hogy – immár a Fidesz EP-képviselőjeként – a kettős népszavazás kapcsán lelkesen kampányol a polgári platform álláspontja mellett. 2005-ben aztán elődje, Sólyom László megválasztásáért gyűjtögeti az állampolgári szignatúrákat – sikerrel. Ám ezt már alighanem abban a hitben (tudatban?) teszi, hogy előbb utóbb egy lapra kerül a neve az egykori alkotmánybírósági elnökkel.

„Képviseli a magyar államot, megbízza és fogadja a nagyköveteket és a követeket, kitűzi az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek általános választását, valamint az európai parlamenti választás, továbbá az országos népszavazás időpontját”. Ezzel nem lesz, nem lehet gondja a korábbi madridi, andorrai, berni, végül liechtensteini nagykövetnek, NOB-vezérnek.

Pályamunkás

Azt, amit a Magyar Honvédség főparancsnoki tisztjeként megkövetel tőle a haza, minden bizonnyal játszi könnyedséggel abszolválja majd. Legfeljebb azt furcsállhatja, hogy a vele szemben állók nem párbajtőrrel, hanem karddal a kezükben tisztelegnek neki a Kossuth téri ünnepi lobogófelvonások alkalmával.

Ám azokban a pillanatokban legalább övé lesz a pálya. Amúgy meg? „A köztársasági elnöknek az (1) bekezdésében meghatározott minden intézkedéséhez és rendelkezéséhez - az a), d), e), f) és g) pontban foglaltak kivételével - a miniszterelnöknek vagy az illetékes miniszternek az ellenjegyzése szükséges” – írja az alapkódex. Amely – mint bármi a következő négy évben ebben az országban – bőven módosulhat. Egyvalami azonban biztos nem változik majd: Schmitt hálás viszonya marad az őt először a házelnöki pulpitusba, rövidre rá pedig a Sándor-palotába teleportáló Orbán Viktorhoz.

Nekünk meg a remény: "köztársasági elnököt e tisztségre legfeljebb egy alkalommal lehet újraválasztani". (Igaz, ma már madárnak lenni se életbiztosítás.) Vagy mégis?