A legemlékezetesebb találkozó, az 1966-os vb-döntő óta, tétmérkőzésen, mindössze kétszer nyertek az angolok: előbb a 2000-es Eb-n, Alan Shearer góljával, majd a 2001-es, müncheni vb-selejtezőn, amikor Michael Owen mesterhármast rúgott Oliver Kahnnak.

Egy nagy torna egyenes kieséses szakaszában, vagy éppen döntőjében játszott mind a négy eddigi találkozó hosszabbításba, vagy hosszabbításba és tizenegyesekbe torkollott. Szétlövésben eddig még csak a németek nyertek.

A világbajnokságokon négyszer találkozott eddig a két válogatott, 1966-ban, 1970-ben, 1982-ben és 1990-ben. Az elsőnél, hazai pályán, világbajnok lett az angol válogatott, a következő háromnál a németek szerepeltek jobban a tornán.

Negyvennégy éve lehető legrosszabbul kezdődött a mérkőzés a hazaiak számára, mert Helmut Haller a 13. percben vezetést szerzett a németeknek. Hat perccel később Geoff Hurst remek fejesével 1:1 lett az állás. Mindkét csapat folytatta a támadást a második félidőben egészen addig, míg 12 perccel a vége előtt Martin Peters lecsapott egy rossz felszabadításra és megszerezte a vezetést. Az utolsó percben azonban NSZK kapott egy vitatható szabadrúgást és Wolfgang Weber kiegyenlített.

Anglia a hosszabbításban is támadott és már kétszer is közel került a gólhoz, amikor Geoff Hurst egy beadást a felső léc aljára vágott. Máig vitatják, a gólvonal mögé pattant-e labda, vagy sem. A játékvezető, a svájci Gottfried Dienst és a partjelző, a szovjet-azeri Tofik Bahramov megadta a gólt. (A szovjet bíró később azt mondta, állítólag, hogy ezzel fizetett vissza Sztálingrádért.) Az utolsó percben Hurst előretört és megszerezte az eddigi egyetlen mesterhármast a vb-döntők történetében. Anglia megnyerte a világbajnoki címet, mindmáig ez messze a legjobb világbajnoki szereplése.

1970-ben, a negyeddöntőben, Anglia Leónban meccselt a németekkel. Rossz előjelek után, ugyanis bravúrkapusa, a világ akkori legjobbjának tartott Gordon Banks nem védhetett, miután utolérte Montezuma átka. Magyarul elcsapta a hasát. Peter Bonetti, a Chelsea kapusa állt a helyére, aki nem védett rosszul - de nem volt Banks.

Ennek ellenére a címvédő Alan Mullery és Martin Peters góljaival 2:0-ra vezetett és irányította a játékot. Néhány rosszul sikerült csere után (Bobby Charlton helyett Norman Hunter, Martin Peters helyett Colin Bell állt be) a németek Franz Beckenbauer és Uwe Seeler góljaival visszakapaszkodtak, és kiharcolták a hosszabbítást. A döntő pillanatban Gerd Müller közeli cigánykerekezős lövése Bonetti mellett a hálóba jutott, s ezzel a német csapat jutott az elődöntőbe.