Három alapelvet fogalmaztak meg: minden egyes piaci résztvevőt, minden egyes pénzügyi terméket és minden egyes piacot elegendő és megfelelő mértékben ellenőrizni kell. Több reformjavaslat bevezetése azonban viták kereszttüzébe került és emiatt késedelmet szenved, illetve kérdésessé vált.

A főbb vitatott témakörök közé tartozik a banki saját tőke mértéke. Az újabb krízishelyzetek elkerülése érdekében a bankoknak jobb szerkezetű és nagyobb saját tőkével kellene rendelkezniük. A pénzintézeteknek eredményes gazdálkodás idején kockázati alapot is képezniük kellene. A G20 nagy pénzügyi központjainak 2011-re kellene bevezetniük a Bázel II szabályozás saját tőke arányára vonatkozó előírásait.

A kérdéskörben a legnagyobb vita a hitelkockázati tényezők súlyozása körül alakult ki, amely hátráltatja a megegyezést. Erőteljes ellenállást fejt ki maga a pénzügyi lobby is, a hitelek szűkítésével és a költségek emelkedésével fenyegetőzve.

Pénzügyi szakértők és jegybankok már dolgoznak a Bázel III szabályozás még szigorúbb rendelkezésein is, amelynek tőke- és likviditási előírásait 2012 végére kellene bevezetni. Jelenleg azonban úgy tűnik a reformintézkedéseket csak "felvizezett" formában és jelentős késéssel vezethetik be.

A következő G20 csúcson, az idén novemberben Szöulban, talán már sikerül az elnagyolt keretfeltételekben megegyezésre jutni.

Megoszlanak a vélemények a bankadóról is: egyes vezető fejlődő országok: Brazília, vagy India, de Kanada és Ausztrália is elutasítják a bankadó és a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó bevezetését. Berlin, Párizs és London viszont egységfrontot alkotott a kérdésben és a bankadó önálló bevezetése mellett foglal állást. A pénzügyi tranzakciókra Németország által javasolt adó globális szintű bevezetésének esélye gyakorlatilag nulla. a G8 csúcson mindezekről szó sem esett.