A hírek szerint McChrystal tábornokot az Obama adminisztrációt ért kijelentései miatt váltották le. Lehet, hogy valami más is áll a döntés hátterérben? Esetleg az afganisztáni misszió sikertelensége?

Nem valószínű. Amit McChrystal tábornok elmondott, az alapján egyszerűen politikailag vállalhatatlanná vált. A katonák dolga nem az, hogy a politikai döntéseket minősítsék, hanem, hogy végrehajtsák azokat, vagy ha erre képtelenek, akkor jelezzék fenntartásaikat.

McChrystal esetében ez nem fordulhatott elő, mert ő maga volt az, aki teljesen szabad kezet kapott az amerikai elnöktől az afganisztáni helyzet kezeléséhez. Tavaly tavasz és nyár között egy sor döntést, hozott és több tízezer katonát kért Obamától. Elképzeléseit a legmagasabb szinten hagyták jóvá, azaz amennyiben jó és felkészült katona, pontosan tudta, hogy mire vállalkozik. választották ki arra a feladatra, hogy megpróbálja megoldani az afganisztáni problémát.

Sikerült ezeket megvalósítania?

Fontos kiemelni, hogy nem azt ígérte, hogy megnyeri a háborút, hanem, hogy 18 hónap alatt megállítja azokat a negatív folyamatokat, melyekben Afganisztán akkor volt. Való igaz, hogy ez nem teljesen sikerült, nem nagyon látjuk eredményeket, de hozzá kell tenni, hogy a katonák csak 2010 eleje óta érkeznek. Észak-Afganisztánban – pontosan abban a tartományban, ahol Magyarország is jelen van – két három-hónapja kezdődtek azok a műveletek, melyek a biztonsági helyzet romlásának megállítását célozzák.

Dél-Afganisztánban, ahol az ellenállás fő központja van ezek a kísérletek nem vezettek eddig sikerre. Az eddigi legnagyobbnak ígérkező kandahári offenzíára, – Kandahár egyébként 800 000-es nagyváros és a tálibok szellemi központja – melynek már egy hónapja el kellett volna indulnia, még mindig nem került sor. Az afgán biztonsági erők még nem állnak azon a fokon, hogy vezető szerepet játszhassanak, pedig az ISAF nekik szánja a főszerepet. Egyelőre megoldatlan probléma, hogy mi legyen azután, hogy a művelet befejeződik, mert a gyerekcipőben járó afgán közigazgatásnak kellene utána főszerepet játszania.

A helyzet ebből a szempontból nem sokat változott az elmúlt évekhez képest, hiszen a katonák képesek elfoglalni és megtartani bármit, képesek elűzni a tálibokat, de utána kell jönnie az afgán rendőrségnek és közigazgatásnak, akiknek valamiféle perspektívát kell mutatnia az embereknek, szolgáltatásokat kell nyújtaniuk, hogy az emberek ne fogadják vissza a tálibokat, mikor azok megpróbálnak visszatérni. A kandahári offenzíva megindításához pedig még nem találtak megfelelő kapacitást az afgán vezetésben és közigazgatásban.

Akkor McChrysatl végülis elkezdte teljesíteni az ígéreteit...

Mindennek a lényege az, hogy McChrystal tábornok elkezdte, amit beígért, bár valóban volt időbeli csúszás és valóban nem látni, hogy országos szinten mindez milyen eredményre vezet. De mindez nem azt jelenti, hogy Obama elnöknek - aki tisztában volt a helyzet komplexitásával - elfogyott volna türelme, vagy bizalma McChrystallal szemben. Ilyen rövid idő alatt nem is lehetett volna eredményeket felmutatni.

Még az is kétséges, hogy a McChrystal által beígért tizennyolc hónap alatt – még ha működnek is az elképzelései – sikerült volna eredményt elérni. Eleinte persze jönnek a katonák és a pénzek, mindenki keresi a helyét és a kapkodásban hónapok mennek el azzal, hogy az egész elképzelés olajozott gépezetként működjön. emellett további nem várt problémák is felmerültek, mint az elcsalt afgán elnökválasztás.

Aztán kirúgták.

McChrystal egyszerűen felelőtlen kijelentéseket tett. Ahogy például a cikk nem is arról szólt, hogy a tábornok bírálta az Obama adminisztrációt, hanem egy portrét próbált rajzolni róla és valószínűleg egy két bekezdés lehetett az, ami miatt a botrány kirobbant.

Az afgán vezetés részéről olyan nyilatkozatok láttak napvilágot, miszerint nem segít a konfliktus megoldásában McChrystal leváltása. Miért van ez az ellentmondás az amerikai és az afgán vezetés között?

Ennek az a háttere, hogy az Obama adminisztráció és Karzai afgán elnök között kezdetben feszült volt a viszony, mivel a jelenlegi vezetés nem volt hajlandó arra a feltétel nélküli támogatásra, amit a Bush kormány megadott. Ez rengeteg feszültséghez vezetett, néha egészen éles szembenállássá fajult. Ez elsősorban politikai vonalon érezhető, mivel a kabuli amerikai nagykövetnek és Richard Holbrooke Afganisztánért és Pakisztánért felelős különmegbízottnak nagyon rossz a viszonya Karzai elnökkel.

Afganisztánban az amerikai nagykövet és az amerikai főparancsnok között nagyon éles feszültségek voltak, amire vonatkozóan már tavaly ősszel kiszivárogtattak dokumentumokat. Ennek oka, hogy az amerikai nagykövet valószínűleg egy pillanatig sem hitt abban, hogy a McChrystal parancsnok által lefektetett új elképzelések és eljárások sikerre vezethetnek. Emiatt a két személy és a két struktúra közt állandó feszültségek voltak.

Képzeljük el ezt a hármas helyzetet, az afgán elnökkel, az amerikai külügy képviselőjével, illetve az amerikai katonai főparancsnokkal. A hadsereg képviselője a külüggyel viszályban van, az afgán elnök szintén, ezért elég kézenfekvő, hogy az amerikai katonai parancsnok és az afgán vezető egymásra találnak.

Emellett McChrystal nagy hangsúlyt helyezett az afgán hadsereg fejlesztésére és kiképzésére, az afgán légierőt gyakorlatilag a semmiből akarta létrehozni. ehhez közel tizenhét milliárd dollárt kapott, így természetszerűleg az afgán hadsereg képviselői jó kapcsolatban álltak McChrystallal.


Az új parancsnok Petraeus tábornok milyen változást jelent ebben a rendszerben?

Petraeus tábornok volt az, aki az iraki biztonsági stabilizációt elindította. Kisebb kitérő után őt nevezték ki az Afganisztánt is magába foglaló hadszíntér (CENTCOM) főparancsnokának, így ő volt a felettese McChrystal tábornoknak is. Így számomra sem teljesen világos módon egy magasabb parancsnoki szintről, úgymond visszalép egy szintet.

McChrystal feletteseként pontosan ismerte az ISAF parancsnok tavalyi javaslatait és valószínűleg bizonyos fokig egyet is értett az abban foglaltakkal. Ezek után nem valószínű, hogy Petraeus új stratégiát alkot majd, az persze elképzelhető, hogy bizonyos kérdésekben máshova helyezi a hangsúlyt.

Az mindenesetre tény, hogy Petraeusnak – annak ellenére, hogy katona – jelentős „diplomáciai” tapasztalata van, és kompromisszumkészebb a diplomatákkal, nagykövetekkel és külügyben dolgozó civilekkel szemben. Ezt a diplomáciai érzéket már Irakban bizonyította, amikor az iraki vezetéssel és az amerikai nagykövettel közösen dolgozott. Talán neki sikerülni fog áthidalni az afgán vezetés, az amerikai diplomácia és a hadsereg közötti ellentéteket.


Arról esetleg mondana valamit, hogy a 2011 júliusára időzített kivonulás megkezdésére mennyi esély van? Illetve látszik-e már valamiféle megoldása az afgán problémának?

Mindenekelőtt nagyon fontos megjegyezni, hogy a kivonulás szót soha senki sem ejtette ki a száján. Létszámcsökkentés vagy a csapatok kivonása indul majd meg ebben az időpontban, ami nem ugyanaz. 2009 őszén Obama elnök bejelentette, hogy újabb 35000 katonát fog Afganisztánba küldeni. Ez egy nehéz politikai döntés volt, és a közvélemény megnyugtatása érdekében az amerikai elnök azt is bejelentette, kivonulás megkezdésének pontos határidőt szab.

Szerintem ez úgy fog zajlani, hogy a százezer amerikai katonából 2011 júliusában kivonják az első zászlóaljakat, és aztán a csökkenés lassú és jelképes marad addig, amíg a biztonsági helyezet így kívánja.

Ez a létszámcsökkentés egy semmitmondó vagy inkább nagyon sokat mondó politikai nyilatkozat volt arra nézve, hogy megnyugtassa azokat, akik attól tartottak, hogy az amerikai csapatok örökre az országban maradnak. De arra vonatkozóan, hogy ez milyen ütemben zajlik majd, értelemszerűen nem beszéltek. Valószínűleg még évekig, ha nem évtizedekig lesznek jelen az amerikai, illetve NATO katonák Afganisztánban.

(Az afgán helyzet aktualitásainak elemzése itt)