Obama, az apa

Szavai nem üres szólamok, a világ talán legbefolyásosabb politikusa akkor is szakít időt lányaira, ha épp az egészségügyi reformról vagy az afganisztáni helyzetről van szó.

"Mindent meg akarok tenni, hogy megadjam lányaimnak mindazt, ami nekem nem adatott meg" - utalt arra, hogy neki apja nélkül kellett felnőnie. Januárt mutatott a naptár, amikor Barack Obama összes erejével az egészségügyi reform elfogadtatásán dolgozott. A kongresszus demokrata párti vezetői az elnök hívó szavára a Fehér Házban gyülekeztek, hogy előreláthatóan véget nem érő üléseken egyeztessenek a nagy horderejű tervekről. Hirtelen azonban közbeszólt egy másik "prioritás": a politikus 11 éves lányának, Maliának zenei fellépéset.

Az Egyesült Államok elnöke így hát kis időre "parkolópályára" rakta a tárgyalásokat, és - amennyiben ez az ő helyzetében lehetséges - kisurrant néhány órára a Sidwell Friends iskolába, hogy meghallgassa lánya fuvolajátékát. Amikor a fellépés véget ért, visszatért a Fehér Házba, és újra tárgyalóasztalhoz ült. A megbeszélés hajnali fél kettőig tartott, és ha Nancy Pelosi házelnöknek, Harry Reid szenátusi többségi vezetőnek vagy akárki másnak lett volna is bármiféle megjegyzése, magában tartotta, és csomót kötött nyelvére.

"Vannak bizonyos dolgok a napirendjében, amelyek szentek és sérthetetlenek. Például a gyerekek fellépései, foci- vagy kosárlabdameccsei, az iskolai fogadóórák. Ezek pirossal bekarikázva szerepelnek előjegyzési naptárjában" - idézte a The New York Times David Axelroad tanácsadót. "És tekintet nélkül arra, hogy épp mi történik, részt is vesz ezeken a programokon. Úgy vélem, ez is hozzátartozik ahhoz, hogy pozíciója ellenére megőrizze régi önmagát" - magyarázta az elnök egyik legközelebbi bizalmasa.

Amikor Obama és felesége 2009 januárjában beköltözött a Fehér Házba, a first lady rögvest "átvette a parancsnokságot a családban", és a nők országszerte tanúi lehettek annak, hogy elnökfeleségként miként egyezteti össze hivatalos teendőit anyai feladataival.

Az elnöknek jóval nehezebb dolga volt e téren. Ennek ellenére minden este hat órakor leteszi a munkát, hogy családjával vacsorázhasson. A beosztását szervező munkatársaknak szigorú utasítást adott arra, hogy ha estére még programot szerveznek neki, akkor annak nyolc óra után kell kezdődnie. Ez alól még a háború sem jelent kivételt: 2009 novemberében, amikor a hadsereg főparancsnokaként az afganisztáni csapaterősítés kérdésével kellett megbirkóznia, este nyolcra hívta össze nemzetbiztonsági csapatát, hogy előbb eleget tehessen apai kötelezettségeinek...

A bolt felett lakik

Az elnök találkozik lányai tanáraival, ott van gyerekei sportmérkőzésein, és ha kell, "kiszökik" fontos gazdasági tájékoztatókról, hogy felhívja kisebbik csemetéjét, aki épp születésnapját ünnepli. A Fehér Házban nem titok, hogy a külföldi utakat is igyekeznek a lányok iskolai szünetéhez igazítani.

Obama azonban napjaink apabarát világában is kockázatot vállal a család és az elnökség között egyensúlyra törekvő programalakításával. Különösen akkor, amikor a gazdasági válság miatt oly sok amerikai család kénytelen küszködni, nap mint nap problémákkal szembenézni. Bírálói szemére vethetik, hogy "lazsál", amikor az ország bajban van. Washington tele van olyan politikusokkal, akik feláldozták családjukat munkájukért, így hát az elnöknek is óvatosnak és megfontoltnak kell lennie, mit enged meg magának. "Az emberek nem azért választanak elnökké valakit, hogy jó családfő legyen, hanem azért, hogy megoldja problémáikat. Ez a rideg valóság - vélekedett John Feehery republikánus politikai stratéga. - A Capitoliumon mindenki hátrahagyja családját, és nem adatik meg számukra az a luxus, hogy egy megbeszélés közepén hazaugorjanak, és elcsípjék lányuk előadását".

Ellen Galinsky, a Families and Work (Családok és munka) nevű
non-profit szervezet elnöke az amerikai lapnak nyilatkozva kifejtette, hogy bizonyos tekintetben a 48 éves Obama azt a viselkedésváltozást tükrözi, amely nemzedékét jellemzi az apai feladatok és kötelezettségek értelmezésében. A szakember szerint manapság már a férfiak is őrlődnek a munka és a család között, és az 1997-es 35 százalékkal szemben ma már 59 százalékuk állítja, hogy tapasztalt kisebb-nagyobb konfliktust a munka és a családi élet összehangolásában.

Az elnök helyzete azonban mégiscsak más, elvégre ő "a főnök". Gyakran mondogatja magáról, hogy a "bolt felett lakik", vagyis nem kell futnia a metró után, hogy időben hazaérve leváltsa a bébiszittert, nem kell megjavítania a vízcsövet vagy kivinnie a szemetet, és ha késő este vissza is kell mennie az irodába, voltaképpen csak le kell baktatnia a lépcsőn. Persze a felelősség, amely a vállát nyomja, más apák életében nincs jelen. Elnökké választásával a politikusnak mindenesetre le kellett mondania bizonyos dolgokról.

Chicagóban reggelente ő vitte iskolába a lányokat, manapság a népes biztonsági kíséret ezt nemigen tenné kivitelezhetővé. "Őszintén szólva a lányok nem is akarják, hogy ő vigye őket. Úgy gondolják, az apjuk konvoja +teljesen ciki+" - mondta Sasha és Malia nevében a first lady Larry King műsorában.

Persze nem Obama az első elnök, aki átérzi az apaságából fakadó kötelezettséget hivatala gyakorlása közben is, de előtte még nem vállalták ilyen nyíltan, hogy a program- és munkaszervezésben a család az elsődleges szempont. Bill Clinton például egy nagy jelentőségű japáni utat mondott le szép csendben, a színfalak mögött azért, mert lánya fontos iskolai vizsgára készült, és segíteni akart neki. Pedig az út célja az lett volna, hogy enyhítsék az Egyesült Államok és Japán közötti feszültséget. A hírek szerint alelnöke, Al Gore neheztelt is rá, mert otthon maradt. Az elnök végül három hónappal később látogatott el a szigetországba.

Obama az eső pillanattól családbarát Fehér Házat akart, de mint azt éles nyelvű kabinetfőnöke, Rahm Emanuel megjegyezte: ez inkább azt jelenti, hogy az adminisztráció az elnöki család "barátja". A vezető tanácsadók az elnöknél jóval kevesebbet látják saját családjukat, ám vannak olyan munkatársak, akik élnek a lehetőséggel, és ki-kihagynak egy-egy megbeszélést, ha gyerekükről van szó.