Psszt! Egy hangot se!

Az egyik gyöngyszem, amire akadtunk, a Csend Tábor. Neve, nem úgy, mint célja, beszédes. A tíznapos foglalkozás alatt tudniillik nem csak a beszéd, minden kommunikáció tabu. Se telefon, se könyv, se hangszál, mivel céljuk a meditáció, önmaguk és a csend átélése. A spirituális foglalkozás azért mégis csak kissé furcsa:

„Ha az érdek nélküli imádság minden szavának súlya van, akkor az emberhez legközelebb álló szellemi lét, az angyali létminőség szavainak teremtő erejéhez hasonló. Mert az emberre hulló áldás valójában visszahulló, visszajutó - mert az csak önmagunkból indulhat ki. Ha imában megszólítjuk a Teremtőt, figyeljünk a pillanatra és a szavakra, amit mondunk, mert csak a most pillanatában fejlődhetünk, a múltban és a jövőben nem! Hiszen az egyik már, a másik még nincs itt”-írják a honlapjukon. (Az imádkozás nem beszéd?)

A meditáció klassz, de vajon miért kell tíz nap csendért emberek közé menni, és fizetni?

Egy falatot se!

A következő meglepő foglalkozást a Böjttábor nyújtja. Az egyhetes táborban jóga és kirándulás kerül terítékre, étel nem nagyon. Az első falatozás az ötödik napon történik, egy alma formájában. A nagy lakoma egy nappal később esedékes: egy kevés főtt köles. Egyébként reggelire szűrt grapefruit levet fogyasztanak, ebédre gyömbérteát citrommal, vacsorára szintén gyömbérteát. (Biztos nagyon finom.)

Napközben csemegézhetnek még tisztítótea-keverékeket, és annyi ásványvizet citrommal, amennyi csak beléjük fér. Ha érik a szeder az erdőben, abból is ehetnek a jövendő anorexiások.
Azért a tábor előtt is van teendő:

„A rávezetést és a visszatérést meg kell beszélnünk. Az nagyon nem mindegy. Beöntés nélkül két napnál hosszabb böjt csak visszamérgezés lenne. Fejfájással, hidegrázással, csipás szemmel, bűzös bőrrel, szájjal meg ilyesmikkel. Van tapasztalatunk benne. Azért csináljuk, hogy üdén, jó közérzettel tudjunk tisztulni. Amúgy azért is járunk ide, mert padlófűtés van a fürdőszobában.”

Éld túl

Van olyan hely is, ahol lehet enni és beszélni, sőt, talán még unalmasnak sem mondható. Ilyenek például a túlélőtáborok, ahol érdekes feladatok várják a jelentkezőket. Igaz ez sem kifejezetten egy wellness pihenés, de van sport és szellemi-fizikai munka. Ezeknél a táboroknál kiemelten fontos a csapatépítés is, hiszen „túl kell élni” a kihívásokat. Igazi életveszélyről persze szó sincs, csupán önállóságról és küzdelemről.

A nyár már szerencsére adott, már csak a szabadságot kell kivenni, és kiválasztani egy szimpatikus közösséget. Jó pihenést!