Az elmúlt napokban többször éreztem, hogy zuhanok a mély vízbe. Nem csak úgy úszkálok, és matracon pihenek, hanem rohanok, egyenesen a mélység torkába. Ekkor döntöttem el, hogy utána járok az álmaimnak, s vele együtt lehet a tieteknek is.

Az internet és a szakkönyvek segítségével már bármit meg lehet tudni magadról, barátaidról, sőt még olyanokról is kiket egyáltalán nem ismersz. Így Britney filmjét idéztem és az Álmok útjára léptem. Tarts velem a kanyargós ösvényen, s talán ma este már könnyebb szívvel és tisztább gondolatokkal hajtasz fejet az álmok akaratának!

Aludni, aludni, aludni. De hogyan álmodni?

Gyakran megesik velem, mielőtt kinyitnám a szemem, még tudom mit láttam a zárt „ajtók” mögött. Mikor azonban kigyúlnak a fények már el is vesztettem azt a bizonyos fonalat. Meglepődtem, mikor arról olvastam, hogy rövidke életünkből 8 évet valamennyien megtörtént események ismétlésével, vagy éppen kusza és értelmetlen képkockák „vetítésével” töltünk. Úgy érzem jogos az akaratom, hogy tudjam, mit miért és hogyan látok a privát mozimban.

A megbízható forrást keresve, levelezésbe kezdtem egy álomfejtővel. A cikkemben pedig megosztom veletek, hogyan sikerült a végére járnom az említett vizes sztorimnak. Előre is szeretném leszögezni, ezek csak tippek, nem minősülnek tanácsnak sem pedig receptnek. Ám vény nélkül kapható és aligha van mellékhatása. Ha mégis kérlek, ne keressetek!

Beköszöntött az este, eljött a sorozatok szakadatlan vetítése, s én nekikészültem az illatos, gyertyás, kényeztető habfürdőm jól megérdemelt magamhoz vételéhez. Nem csak, hogy jó egy fáradt nap levezetésére, de állítólag segít relaxálni és előkészíteni a terepet az említett „mozizáshoz”. Mielőtt lefeküdtem volna többször is elismételgettem, hogy emlékezni akarok mindenre reggel. Tudni akarom, mi folyik a „szemem” mögött!

Bármily meglepő még egy papírt is be kellett készítenem az ágyam mellé, hogy bármikor, ha felébredek, kéznél legyen egy kis jegyzeteléshez.( Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én mindig elfelejtettem az éjszaka közepén írogatni.) Továbbá tilos volt még lefekvés előtt alkoholt iszogatnom, mivel az a „gurum” szerint csökkenti az álomciklus intenzitását. - Megjegyezném, ez nem lehet kibúvó, arra hogy nem emlékszel a tegnapi bulira!-

Hogyan tovább?

Maximálisan betartottam az előírásokat. Szakszerűen jártam el az elmúlt négy napban. Hét-nyolc órát aludtam, s ahogy felkeltem ültem az ágyban és csak vártam, vártam az ihletet. Még diktafont is szereztem, hogy tudjam mire rámondani: már megint fel kell kelnem! Miért pont ezt? Ugyan is semmi nem jutott eszem ezen a szövegen kívül.

Az álomdoki elektronikus úton próbált győzködni a folytatás értelméről. Elmondta, hogy percenként elérünk egy-egy álomciklust, s az éjszaka első részében rövidebb ideig tudunk csak álmodni. A kezdeti álmok hozzávetőleg csupán 10 percesek, de az idő előre haladtával és a „kúra” tudatos alkalmazásával már 45 percesek is lehetnek. Ha késztetem magam, hogy kelljek fel az éjjel közepén emlékezni, meg is fog történni. Ha mégsem ott a telefon és beállíthatom az ébresztőmet. Ezen nevettem egy jót. Nem igazán vagyok mazoista típus. Így ezen a ponton csak úgy átlibbentem, mint az éjszakai írogatás fázisa felett.

Minden jó, ha vége….. ébredés!

Igyekeztem tudásomat kiszelesítve diagnózist felállítani. Ehhez azonban tudnom kellet mi is az a lassú alvás és milyen az, mikor szemünket rezegtetve alszunk. Amit sikerült megjegyeznem az az, hogy alfa, déta és téta agyhullámok intenzitása a mérvadó a két alvási mód között. A szakkönyveket lapozgatva rájöttem, hogy semmi más nem segíthet, csak ha magam veszem kezembe a sorsom.

Álomfejtő orvosom ugyan azt írta legutolsó levelében, ha mocskos a víz, amivel álmodok zűrök lesznek, ha tiszta jó dolgok várnak rám. A zuhanás pedig egyébként sem jelenthet túl jót gondoltam, így arra már nem is kérdeztem rá. A nyugtalanságom napról napra nőtt, s kezdett idegességbe átmenni, így harcot indítottam az álmom ellen. Beállítottam az ébresztőm és végre sikerült rájönnöm miért álmodom vízzel és zuhanással.

A történet vége annyira banális: a szomszédom ezer éve nem cserélte le a vízvezeték berozsdásodott részeit és mint utólag kiderült csak hab volt a tortán a kilyukadt tartály. Mivel ők elutaztak így ezt nem vehették észre, viszont az én teljesen kifinomult hallásom a rem állapotában érzékelte a csöpögést. Az agyam átkonvertálta a jeleket és beépítette azt az éjszakáimban. Mi ebből a tanulság? Kérd meg a szomszédod, tájékoztasson utazása előtt vízvezetéke „hogylétéről”!