Reklámok markában
Manapság lépten-nyomon reklámokba ütközünk, melyek próbálnak bennünket manipulálni. Milyen következményekkel járhat ez? Zsolt Péter, médiaszociológus válaszolt a kérdéseinkre.
2010. július 19. hétfő 07:44 - Kancsár Edina
Hogyan manipulálnak a reklámok?
Ez egy nagyon tág témakör. Vannak olyan
reklámok, melyek a polgárpukkasztás felé mennek el azért, hogy kitűnjenek a többi közül. Olyan sok már a rábeszélő információ, hogy valahogy feltűnést kell kelteniük. Ez egy fajtája a figyelemfelhívásnak, viszont kockázatos, mert abban az esetben ha közízlést sért, akkor bumeráng hatású lesz. Egy reklámnál tudni kell, hogy milyen felületre készül, mert attól függ, hogy mi lesz elfogadható és mi nem. Egy televíziós reklámnál például az általános közízléshez kell alkalmazkodni, még akkor is, ha az erkölcsi normák feszegetését választják a figyelemfelkeltés eszközeként.
Melyik hatékonyabb reklám: a sokkoló vagy a kellemes?
A reklám jelentése
A reklám latin eredetű francia szó. Jelentése: „...bármely olyan hivatalos hirdetés, amelynek célja egy adott termék, vagy szolgáltatás eladásának, bérlésének, vagy kölcsönzésének előmozdítása, valamely ügy, vagy gondolat népszerűsítésének elősegítése vagy bármely más – a hirdető szándékainak megfelelő – hatás keltése.”
Felmerül a kérdés, hogy mennyire lehet sokkolni a nézőket. Az erősebb személyiségeknél a
sokkoló reklám hatékonyabb, a gyengébbnél viszont csak a sokkolás marad meg, az üzenet elveszik. Csak arra emlékeznek, hogy valami megdöbbentette őket. Tehát a befogadóktól függ, hogy kinél melyik típus a hatékonyabb.
Mennyire hatékony híres embereket használni a reklámokban?
A híres emberek használata általában működik. A reklám szakmán belül, ez a szellemtelen reklámozásnak a területe. Vagyis ha nincs
ötleted, végy egy híres embert. Itt is megvan az a probléma, hogy ha túl híres az ember, akkor arra még emlékeznek a befogadók, hogy valamit reklámozott, de arra már nem, hogy mit.
Köztudott, hogy azok a reklámok, melyekben szép nők és férfiak szerepelnek, sokszor káros hatással vannak az emberekre. Mi akkor a jó megoldás?
A háziasszony típusú reklámok szereplői próbálnak olyanok lenni, mint a valódi háziasszonyok. Vagyis hétköznapiak, hogy az emberek azt érezzék, hogy közülük való. Ezzel az a probléma, hogy a mai fogyasztókban nem váltanak ki különösebb hatást a hozzájuk közelebb álló környezettel és külsővel rendelkezők. Ha viszont szép embereket alkalmaznak, akik elit környezetben vannak, az sokszor határozottan elutasítóvá teszi a nézőket/olvasókat. Ez az elutasítási zóna elmélet (lásd keretes).
Ellenben van egy másik tendencia, ami azt mutatja, hogy a szürke, hozzánk hasonló emberek nem váltanak ki belőlünk vágyakat, emiatt követni sem akarjuk őket. A tökéletes módszer, ha nálunk egy kicsit különb környezettel és jobb külsőségekkel rendelkezők szerepelnek a reklámokban. Azonban fontos, hogy ne legyenek elérhetetlenek.
A vicces vagy idegesítő reklámoknál mennyire marad meg az üzenet?
Elutasítási zóna elmélet
Ha nagyon távol van tőlünk az a személy, aki szerepel a reklámban, akkor a mai fogyasztóban erősebben jelenik meg egyfajta elutasítási hajlandóság. Ennek oka, hogy változott a
társadalom és most már sokkal önérzetesebbek az emberek. Ez a reklámvilággal való együttélésnek a következménye.
A vicces reklámokkal az a kockázat, hogy a viccre emlékszünk, de arra nem, hogy mit reklámoztak vele. A másik probléma, hogy a viccen első hallásra nevetünk, másodszor mosolygunk rajta, harmadszor viszont már idegesít bennünket. Erre jó megoldás lehet, ha mindig más környezetben, mást poént mond el a reklám.
Miért néznek az emberek reklámokat?
Mert szeretik a reklámokat. Nem csak arról van szó, hogy hozzászoktak, hanem szórakoztatásként is tekintenek rá. Vizuálisan ezek a spotok nagyon jól meg vannak csinálva. Ha van benne valami báj, vagy szórakoztató dolog, vagy kellemes dallam, akkor azok rögzülnek az emberekben és divattá válhatnak.
A negatív hatások mellett, persze rengeteg emlékezetes reklám született az évek során.Voltak amiket eredetiségük miatt, volt amiket zenéjük vagy képi megjelenésük miatt szerettünk , és sokat pedig azért imádtunk mert jót nevettünk rajta.