Mint a Magyar Csillagászati Egyesület (MCSE http://www.mcse.hu/ ) honlapján olvasható, a felvétel a Bajai Csillagvizsgáló 2005-ben üzembe helyezett, 50 cm átmérőjű automata távcsövével készült július 7-én. A bajai asztrofizikai robottávcső (BART) előre meghatározott program alapján rendszeresen fotózza az égbolt galaxisokban gazdag területeit, hogy az azokban felvillanó szupernóvákat felfedezze. Ezeknek a robbanócsillagoknak a vizsgálata kulcsfontosságú a világegyetem működésének megértése szempontjából.

A 16,6 magnitúdós, vagyis a szabad szemmel láthatónál tízezerszer halványabb szupernóva az NGC 6339 jelű galaxis közelében található távoli és halvány "csillagváros" magjának közelében jelent meg.

Borkovits Tamás által készített felvételeket július 20-án vizsgálta át Vinkó József, a Szegedi Tudományegyetem munkatársa. Az automata keresőprogram azonnal megtalálta a korábbi, május-június során készített felvételeken nem látszó "plusz csillagot", amely a Herkules csillagkép irányában látszó horgas spirális galaxisban jelent meg. A későbbi éjszakákon készített felvételeket átvizsgálva kiderült, hogy július 8. és 17. között 8 másik estén is sikerült lefotózni az új objektumot, így létezése bizonyítást nyert. A kérdés csak az volt, hogy milyen természetű égitestről van szó.

Ennek eldöntéséhez fel kellett venni az égitest spektrumát, amelyet a világ egyik legnagyobb távcsövével, a texasi McDonald Obszervatóriumban felállított 9,2 méteres Hobby-Eberly teleszkóppal készítettek. Ezek szerint az új csillag valóban szupernóva, méghozzá a fényesebbek közül való, vagyis egy olyan fehér törpe felrobbanását sikerült megfigyelni, amely egy kettőscsillag komponense volt. (A fehértörpe-állapot a csillagfejlődés egyik, asztrofizikailag jól behatárolható, végső stádiuma.) A fehér törpe vörös óriássá felfúvódó társától anyagot kapott, amelyet összegyűjtve tömege meghaladta a Nap tömegének 1,44-szeresét. Mai ismeretek szerint ekkor a fehér törpék összeroppannak, és egy hatalmas robbanás kíséretében anyaguk teljes egészében fuzionál.

"A gigantikus robbanás a világegyetem távoli zugaiba is ellátszik, így volt lehetséges, hogy 500 millió fényévnyi távolságból is sikerült észrevenni. A robbanás energiájára jellemző, hogy a mérések szerint a szétrepülő gázfelhő még most is, körülbelül 2 héttel a robbanás után másodpercenként 11-12 ezer kilométeres sebességgel, vagyis a fénysebesség 4 százalékával tágul" - olvasható az MCSE honlapján.

Magyarországon legutóbb Berkó Ernő amatőr csillagász fedezett fel szupernóvát 1999-ben, azt megelőzően viszont a Piszkéstetői Obszervatóriumból sikerült 1964 és 1995 között több mint 40 robbanócsillagot elsőként azonosítani.

A szupernóva a Napnál nagyobb tömegű csillag végső, nagy robbanása, amely során a csillag fényessége körülbelül egy éven keresztül egy átlagos galaxiséval vetekszik. A szupernóva-robbanás során a csillag ledobja a külső rétegét, amely a környezetét hidrogénnel, héliummal és nehezebb elemekkel telíti. A kidobott anyag általában gömb alakban tágul, miközben egyre ritkább lesz.