Elhunyt Mitch Miller

Miller halálhírét lánya közölte a The New York Times című újsággal, hozzátéve, hogy apja egy New York-i kórházban hunyt el.

A szivarok iránt rajongó, kecskeszakállas Miller a Mercury Records, később a Columbia Records lemezkiadók zenei kiadványaiért és művészgárdájáért felelős igazgatójaként számos olyan előadót fedezett fel, szerződtetett és segített a pályáján, akik később az 1950-es évek legnépszerűbb énekeseihez tartoztak. Ilyen volt Rosemary Clooney, Tony Bennett, Jerry Vale, Marty Robbins, Johnny Mathis és Mahalia Jackson. Frank Sinatrával ugyanakkor összerúgta a port, és a fiatal Aretha Franklin kivételes soultehetségét sem ismerte fel. A rock 'n' rollról lesújtó véleménye volt: "az nem zene, hanem egy betegség" - mondta egyszer. Befolyása a lármás, új műfaj előretörésével az 1960-as években halványulni kezdett.

Nemcsak producerként és zenei igazgatóként volt eredményes: saját együttesével is sikereket ért el, a The Yellow Rose of Texas című albuma 1955-ben vezette a slágerlistákat.

Miller 1911. július 4-én született a New York állambeli Rochesterben zsidó családban. Anyja varrónő, apja díszkovácsolással foglalkozó orosz bevándorló volt. Eredetileg klasszikus zenét tanult, pályafutását oboásként és angol kürtösként kezdte, számos nagy elismerést kiváltó, klasszikus hangszeres albumot készített. Karrierje kezdetén több zenekarral játszott, az egyikben 1934-ben még George Gershwinnel is muzsikált.

Később a Mercury lemezkiadónál kezdett dolgozni, először a klasszikus, majd a populáris műfajban. Itt lendítette fel Patti Page és Frankie Laine pályafutását, utóbbinak óriási sikert hozott a Mule Train című felvétel, amelynek Miller volt a producere. Néhány évvel később a Columbia Recordsnál folytatta, ahol a tehetségek felfedezése iránti érzékével és producerként nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a cég az amerikai zenei élet vezető lemezkiadójává lépjen elő. Hatalmát akkor vesztette el, amikor a Columbia úgy döntött, hogy a fiatalok piacát célozza meg.

Később az NBC televízióban sugárzott Sing Along With Mitch című zenei műsorával tért vissza 1961-ben. A nagy nézettségnek örvendő show 1966-ig ment és tévésztárt faragott Millerből. Az utóbbi években visszakanyarodott klasszikus gyökereihez és szimfonikus zenekarok vendégkarmestereként lépett fel. 2000-ben életművéért Grammy-díjjal tüntették ki.