A tenderen önmaga képviseletét, továbbá tanácsokkal való ellátását kérte az MNB a holokauszt-túlélők és leszármazottaik által ellene az Egyesült Államokban indított perben.

Az ajánlatot adó irodák a következők voltak: Weil, Gotshal & Manages LLP, Katten Muchin Rosenman LLP és a Wilmer Cutler Pickering Hale and Dorr LLP. Mindhárom ügyvédi iroda New York-i székhelyű.

Az összességében legelőnyösebb ajánlat meghatározásakor legnagyobb súllyal az ajánlat szakmai értéke esett latba, ezt követte az átlagos óradíj, majd a 2011. december 31-ig vállalt díjmaximum; a kifizetésig a díjból visszatartott, sikerdíjként fizetendő összeg volt a legkisebb súlyú értékelési szempont.

A Katten Muchin Rosenman LLP lett a nyertes nettó 100 millió forinttal, ez az összeg megegyezett az előzetes becslés értékével. A második legkedvezőbb ajánlatot a Weil, Gotshal & Manages LLP tette.

A MÁV elleni kártérítési perhez kapcsolódva nyújtottak be keresetet Chicagóban a magyarországi holokauszt áldozatai vagy azok örökösei, több, köztük öt magyar bank ellen is az év elején.

A Magyar Nemzeti Bank, az Erste Group Bank, a MKB Bayerische Landesbank, az OTP Bank és a Creditanstalt bank elleni gyűjtőkereset szerint az alperesek vagy elődeik részt vettek a népirtásban, bűnrészesek voltak benne, és felbujtottak rá azáltal, hogy kifosztották a zsidó áldozatokat, eltulajdonították a náluk őrzött vagyont.

Az OTP és az Unicredit korábban azt közölte, hogy nem jogutódja a vészkorszakban Magyarországon működő hitelintézetnek.

A felperesek, "a banki lopás holokausztáldozatai" 1944-es árfolyamon számolt kétmilliárd dollár vagyoni kár és a kamatok megtérítésére tartanak igényt. Ezenkívül büntető jellegű kártérítést is követelnek, amelynek összegét később állapítanák meg.

A perirat szerint a szóban forgó bankok vagy elődeik a magyarországi holokauszt "gazdasági karjaként" szolgáltak, ezáltal mintegy felbujtva annak "politikai karját", amely ténylegesen elrendelte és fizikailag végrehajtotta a magyar zsidók tömeges deportálását Auschwitzba. A bankok kifosztották ügyfeleiket: eltulajdonították a zsidók bankszámláin levő vagyont, valamint a széfjeikben őrzött értékeket, köztük ékszereket, műtárgyakat és értékpapírokat.

A kereset szerint a bankok 1944-ben összeesküvésben vettek részt a nácik által megkezdett genocídium befejezésére. Gondoskodtak a zsidó közösségek fizikai megsemmisítéséről részben vagy egészben: lehetetlenné tették a holokauszt túlélőinek és örököseiknek, hogy valaha is visszatérjenek otthonukba vagy üzleti tevékenységükhöz az egykori Nagy-Magyarország területén.

A felperesek azzal vádolják a bankokat, hogy a nemzetközi jogot megsértve jogtalanul gyarapították vagyonukat a zsidóktól elrabolt értékekkel. A bankok és utódaik mindmáig folytatják az érintett zsidó csoport "népirtó megsemmisítését" egyebek mellett azzal, hogy törvényt sértve elutasítják a zsákmányolt vagyon visszaadását, azt hazudják, hogy nem szerezték meg, valamint szándékosan és jogtalanul titkolják az egykori vagyoni kimutatásokat.

Az ellopott vagyonból a bankok befektettek, profitáltak, és tagadják, hogy tudtak a létezéséről vagy nagyságáról.

A dokumentum szerint 1944-ben zsidó vagyont őriztek mintegy hatvan pénzintézetben, amelyek nevét felsorolják. A keresetet 25, többségében amerikai és izraeli állampolgár nevében nyújtották be, felsorolva, milyen értékekkel rendelkeztek; üzletembereket, kereskedőket és bankárok fosztottak meg személyes és üzleti vagyonuktól.