Sérülhet a sajtószabadság az új médiatörvény hatályba lépésével?

Ezt a témát az Alkotmány oldaláról közelíteném meg, hiszen ezt mindeddig más nem tette meg előttem. Ebből a szempontból a sajtószabadság egy első generációs alkotmányos jog. Fontos tudni, hogy annál teljesebb a szabadság megvalósulása, minél távolabb tartja magát az állam tőle.

Tehát, az első generációs alkotmány alapja az állam toleranciája. Ha esetleg mégis úgy alakulna, hogy az állam szabályozni akar egy első generációs szabadságjogot – ez esetben a sajtószabadságot – akkor is be kell tartani azt az alkotmányszabályt, miszerint csak törvényben szabályozhatja azt. Az alapvető, lényeges tartalmát viszont nem korlátozhatja.

Rászorul a média egy ilyen mélyreható változtatásra, szabályozásra?

Témánkhoz szorosan kapcsolódik az Alkotmánybíróság tesztje, melynek van egy minimuma, az úgynevezett szükségesség-arányosság. Ez a teszt arra szolgál, hogy általa lehessen meghatározni egy korlátozást; szükséges-e, ha esetleg igen, akkor arányos-e. Fontos, hogy ne legyen túlzott a korlátozás.

Tehát azt lehet mondani a mostani médiacsomagról, hogy ha a tervezett, illetve a megvalósult szabályozások szükségesnek is látszanak, akkor is aránytalanok. Vagyis a politikai hegemónia nyilvánvalóan elbukna az Alkotmánybíróság előtt a szükségesség-arányosság tesztje alapján. Amit itt még fontos megvizsgálni, hogyha szükséges egy szabályozás, akkor semmiképpen sem lehet aránytalan. Ez az, amit eddig senki nem mondott el még, pedig ez a lényeg lényege.

Miként járhat el szabályosan az állam egy ilyen kényes ügyben?

Ha az államnál az alkotmányos alapjogról van szó, akkor nem a jogot vonhatja vissza, vagy a törvényt korlátozhatja, hanem a jog megvalósulásának a kereteit, feltételeit, a joggyakorlás támaszait, garanciáit, műszaki-technikai hátterét, és a jogérvényesítési fórumait szabályozhatja. Tehát nem a jogot nyesi vissza egy ilyen esetben az állam, hanem a jog megvalósulásának infrastruktúráját teremti meg.

Mi az államfő szerepe ebben a "gépezetben"?

Itt egy nagyon komoly probléma van. A magyar jogi szisztémában csak egykamarás parlament van, nincs második kamara, tehát az országgyűlés által elkövetett jogalkotási hibákat, vagy a joggal való visszaélést nincs, ami fékezné, illetve kontrolálja. Marad az államfő, ugye aki három dolgot tehet; kihirdeti a törvényt, beleértve az alkotmánymódosítást, vagy politikai, illetve alkotmányossági vétót alkalmaz. De halasztó hatálya kizárólag a politikai és az alkotmányossági vétónak van, de igazán ebből is inkább csak az utóbbinak, mert a politikai vétót a Parlament újra megtárgyalhatja, és ugyanazt el is fogadhatja.

Mit tehet az Alkotmánybíróság?

Tegyük fel, hogy augusztusban beérkezik az indítvány, látják, hogy nyilvánvalóan hiba van a dologban, mit tehet ilyenkor az AB? Volt egy olyan elképzelése az Alkotmánybíróságnak még korábban, hogy ideiglenes intézkedéssel tilthassa bizonyos törvények alkalmazását. Ilyen eszköze azonban jelenleg nincs. Ez nem azt jelenti, hogy nem tud semmit sem tenni, hanem kizárólag részlegesen, az alaptörvénnyel való összefüggés szempontjából vizsgálhatja mindezt, a maga teljességében viszont már nem. Az Alkotmány fölötte áll az Alkotmánybíróságnak.